AH

Jelentése szó szerint: "boldog, derűs". Az ember mivoltának egyik összetevő eleme, síron túli megtestesülése. A Piramiszövegek szerint, ahol először fordult elő ez a meghatározás, halála után a fáraó ahhá változik. A Középbirodalom korától kezdve azt tartották, hogy megfelelő szertartás elvégzése után minden elhunyt ahhá változik. Úgy képzelték, hogy ah és az ember teste lényegében egységet alkot, de ah az éghez, a test pedig a földhöz tartozik. Az isteneknek és az uralkodóknak több, rendszerint 7 ahjuk volt. Általában bóbitás íbisznek ábrázolták. Az ahu (az ah többes száma) alacsonyabb rendű istenek, akik az istenek és az emberek között közvetítenek. A kopt nyelvű szövegekben ahu helyett démonok szerepelnek.

AKER

A föld istene, a halottak oltalmazója, a legősibb istenek egyike. Akerunak is nevezték (ez Aker többes száma) és a "föld szellemeit", a kígyókat testesítette meg. Oroszlán alakjában is ábrázolták. A Koporsószövegekben Aker nevét a "földövezet" determinánsával írják.

AMENTET

Az egyiptomi mitológiában Nyugatnak, a holtak országának istennője. Nőalakban ábrázolták, fején az "amentet" ("nyugat") hieroglif jeggyel. A holtak országában a halottak védelmezőjeként nyújotta kezét az odaérkezőknek. Az Újbirodalom időszakában Amentet alakja összeolvadt Hathor istennő alakjával, akit ugyancsak "csodálatos Nyugat uralkodónőjének" neveztek.

AMON

Neve (Imn) szó szerint jelentése: "rejtett, titkos". Kultuszcentruma Théba, amelynek védelmezője volt. Amon szent állata a kos. Általában embertestű és kosfejű istennek ábrázolták két magas tollal meg napkoronggal a fején. Kultusza Felső-Egyiptomban, többek közt Thébában alakult kit, de később északra és egész Egyiptomra kiterjedt. Amon felesége Mut, az ég istennője. Honszu a fia, a Hold istene, akik vele együtt alkotják az ún. thébai istenhármasságot. Néha Amaunet istennőt tartották a feleségének. Kezdetben közel állt Monthuhoz, a thébai harci istenséghez, akit a Középbirodalomban (i. e. 21. század) a XII. dinasztia fáraói a panteon egyik legfőbb istenségének tartottak. A XII. dinasztia felemelkedésével (az i. e. 20-18. században) Amon azonosult vele (Amon-Ré-Monthu) és rövid idő alatt elhomályosította a kultuszát. A Középbirodalom időszakában Min, a termékenység istene is azonosult vele. Az Újbirodalom (i. e. 16-11. század) XVII. (thébai) dinasztiájának korában Amon egész Egyiptom istene lett, kultusza állami jelleget öltött. Azonosult Rével, a napistennel (az Amon-Ré név először a Piramisszövegekben fordul elő) és az istenek királyaként tisztelték (görög - Amon-Ré-Szonter, egyiptomi - Amon-Réneszut-necser), de teremtő istennek, minden létező megteremtőjének is tartották (és egyebek között ő volt a héliupoliszi Enneáda és a hermupolszi Ogdoáda főistene). A himnuszok így beszélnek róla: "szeméből származnak az emberek, szája isteneket szült", "csak neked van számtalan karod, s azokat öleled velük, kik szeretnek téged". Amon "a világ és az egész föld ura, kezében van az összes birtoklajstrom és a mezők mérőszalagja". Őbenne léteztik láthatatlanul (ahogyan a nevéből is következik) minden isten, ember és tárgy. Amon azonos lett Hórusszal (Amon-Ré-Harahti), Hápival (Amon-Hápi), Nunnal, Ptahhal, Heperrel, Szobekkal és Hnummal és így tovább. Vele függ össze a fáraók istenítése, akiket véréből való fiának tekintettek (azt tartották, hogy a fáraók Amon és az anyakirálynő frigyéből születnek; ez utóbbinak férje képében jelenik meg az isten). Amon vezető szerepet játszott a koronázási szertartásokban. II. Ramszeszt az ő nevében kiáltották ki fáraóvá: "Ő az én véremből való igazi fiam, trónom védelmezője. Egyiptom ura." Amon viszi győzelemre a fáraók seregét. A III. Tuthmószisz hódító fáraóhoz intézett beszédében Amon a többi közt ezt mondja: "Én adok erőt ahhoz, hogy győzelmet arass minden idegen országok felett Én kényszerítem ellenségeidet a lábaid elé" Amon és a fárók egyek: mint gondos kormányzók együtt uralják a világot. Ezek a képzetek a fennálló - mintegy Amon létrehozta - rendnek és a fáraók hatalmának az erősítését szolgálták. Amont bölcs, mindentudó istennek, égi patrónusnak, az elnyomottak védelmezőjének is tartották. "Szegények vezírének" nevezték, a hozzá szóló fohászokban az áll: " a hatalmasok szólítanak téged, a gyengék keresnek téged", "Amon, hallgasd meg azokat, akik védtelenek a bírák előtt Amon legyen a vezír, hogy felszabdítsa a szegényeket." Amon legnagyobb és legrégibb temploma a karnaki templom (Thébában). Amon-ünnepkor ("a szép völgy ünnepen") a hatalmas népáradat onnan hozta ki Amon szobrát. A benne megtestesült istenség ezen a napon nyilatkoztatta ki akaratát, közölte jóslatait és döntötte el a vitás ügyeket.

AMSZET

Ld. Hórusz-fiúk

ANEDZSTI

Buszirisz (Óegyiptomban Dzsedu) város istene. Nomoszjelén álló ember alakjában ábrázolták, két tollal a fején, hosszú bottal és korbáccsal (vagy légycsapóval) a kezében. Anedzsti korán azonosult Ozírisszel, aki a tulajdonságait is örökölte. Így az Anedzstinak emelt ún. Dzsed oszlop is az Ozirisz-szimbólumok közé tartozik.

ANUBISZ

Inpu (Inpw) az egyiptomi mitológiában isten, a halottak oltalmazója. Fekvő sakál vagy vadkutya illetve sakál- vagy kutyafejű ember alakjában jelenítették meg. Anubisz az elhunyt túlvilági megítélésénél, mint bíró volt jelen, így az istenek bírálójának (egyiptomi "szab") is nevezték. A sakál hieroglif jele bírót is jelentett. Anubisz kultusza Kaszában (görögül Künopolisz, azaz "kutyaváros"), a 17. Nomoszban tartozó városban keletkezett, de nagyon korán elterjedt Egyiptomban. Az Óbirodalom időszakában Anubiszt a holtak istenének tartották, fő jelzői: "Henti-Imentiu", vagyis a Nyugatiak (elhunytak) élén álló, "Ra-Szetau (a holtak országának) ura", "az sitenek palotájában élen álló". A Piramiszövegek szerint Anubisz a holtak birodalmának főistene volt. Eredetileg a napisten, Ré 4. Fia volt, de később ez megváltozott. Plutarkhosz szerint Anubisz Ozirisz és Nepthüsz (Nebethut) fia, akit anyja a mocsárban rejtett el, hogy megvédelmezze Széth haragjától. Az isteni gyermeket Ízisz találta meg és nevelte föl. Amikor Ozirisz elhagyta Egyiptomot, hogy tanítását az egész világon elterjessze, Anubisz kísérte el útján. Amikor pedig Széth megölte Oziriszt, Anubisz szervezte meg apja temetését. Testét szövettel takarta be és ezzel alkotta meg az első múmiát. Ezért tekintették Anubiszt a temetési szertartások teremtőjének. Ő tartotta számon a megholtak szívét, míg Ozirisz a meghalt fáraót személyesítette meg, akit istenhez hasonlóan feltámasztott. Az i. e. III. Évezred végétől azonban Anubisz feladatai fokozatosan áthárultak Oziriszre, aki a jelzőit is átvette, Anubisz pedig átment az Ozirisz-misztériumokhoz kapcsolódó istenek körébe. Thottal együtt részt vett Ozirisz ítélethozatalában. Anubisz nevével sűrűn találkozunk a halotti irodalomban, abból tudjuk, hogy ő volt az elhunyt testének épségben tartását szolgáló balzsamozásnak, mumifikálásnak az isteni védnöke, sőt egyes elképzelések, ábrázolások szerint ő maga végezte a balzsamozást. Azt tartották róla, hogy ha rátette kezét a múmiára, akkro varázs révén Ahba, "boldog állapotba", "lelki világosságba" jutott a halott és ennek az érintésnek a következtében új életre kelt. Anubisz helyezte el a sírkamrában a halott körül a Hórusz-fiúkat, és mindegyiknek adott megőrzésre egy kanopuszedényt az elhunyt bebalzsamozott belső testrészeivel. Anubisz szoros kapcsolatban állt a thébai nekropolisszal, amelynek a pecsétjén kilenc fogoly felett lévő sakálként ábrázolták. Bata isten fiváránek tartották, erről szól a Két testvér története. Az ógörögök Hermésszel azonosították.

ANUKET

Hnumnak és Szopdetnek a lánya, az első Nílus-katarakta szigetei egyikének, Szehelnek az úrnője. Felső-Eygiptomban és Núbiában tisztelték. Antilop (gazella) volt a szent állata. Így magasztalták: " A Te neved vezérli a folyót és termékenyíti meg a földet."

APEDEMAK

Kús (az ókori Núbia) mitológiájában a háború és a termékenység isten, a királyi hatalom oltalmazója. A Meroé királyság idejében terjedt el a kultusza, főbb szentélyei Muszavvarat esz-Szufrában, Nagában és Meroéban voltak. Oroszlánfejjel ábrázolták (az oroszlán a királyi hatalamt jelképezte). Apedemak Muszavvarat esz-Szufra-I templomban íjat tart a kezében és kötélen vezet le egy foglyot. Valószínüleg ott tartották azokat az ünnepségeket, amelyeken jelképesen megszilárdították a király erejét és képességét az uralkodásra. Apedemak templomban és Nagában oroszlánfejű embernek, oroszlánfejű kígyónak és sokkarú és háromfejű figurának ábrázolták. Miután kiszorította Núbiából Oziriszt, Ízisz hitveseként szerepelt.

ÁPISZ

Hapu, az egyiptomi mitológiában a termékenység istene, bika alakjában ábrázolták. Tisztelete az ősidőkben kezdődött, Memphisz volt a kultuszközpontja. Úgy tartották, hogy Ápisz a memphiszi Ptah isten, valamint Ré napisten bája (lelke). Sajátos fehér foltokkal tarkított fekete bika alakjában jelenítették meg. A hiedelem szerint rituális futásával megtermékenyítette a földet. A halottkultusszal is kapcsolatban állt (meg tudta növelni a halottaknak vitt áldozatot) és szoros szálak fűzték Oziriszhez, akinek több vonását magán viseli. A kései korok szarkofágjain gyakran látjuk futó alakját múmiával a hátán. A Ptolemaiszok dinasztiája alatt Ozírisszal együtt teljesen beleolvadt Szarapisz isten alakjáa, akit egyaránt tiszteltek az egyiptomiak, valamint a görögök és rómaik. Ápiszt néha Atummal azonosították (Ápisz-Atum). Az élő Ápisz-bikát külön helyiségben tartották. A XXVI. (szaiszi) dinasztia korában (i. e. 7-6. század) Memphiszben, Ptah szentélye közelében, különleges Apeiont építettek az Ápisz-bikák számára. Ápisz leszármazottait is tisztelet övezte és külön épületben tartották őket. Haláluk nagy szerencsétlenséget jelentett. A kimúlt bikát bebalzsamozva és sajátos szertartás kíséretében nagy kőkoporsóba helyezve, a Memphisz melletti Szakkarában (a hatalmas sírmezőt alkotó föld alatti folyosók egyikében) helyezték el. A nagy számban ránk maradt Ápisz-bronzszobrocskák egynémelyikén a szarvak között napkorongot is látunk. Ápisz kultuszára vonatkozóan ld. Hérodotosz II. 153. és III. 27-28.

APOPHISZ

Az egyiptomi mitológiában Apep néven a sötétséget, a káosz és a gonoszt megszemélyesítő hatalmas kígyó, Ré napisten örök ellensége. Apophiszra szórt átkokkal gyakran találkozunk a napmítoszokban, ahol Apophisz rendszerint a Nap összes ellenségének gyűjtőalakjaként szerepel. A föld mélyében lakik, ahol a harcát vívja Ré ellen. Amikor Ré megkezdi éjszakai hajózását a föld alatti Níluson, Apophisz úgy akarja elpusztítani őt és Nap-bárkáját, hogy kiissza a folyó összes vizét. A minden éjszaka megismétlődő harcból Ré és az elől harcoló Széth kerül ki győztesen és arra kényszeríti Apophiszt, hogy visszahányja a vizet a mederbe. Más mítoszban Ré vörös kandúr alakjában lemetszi Apophisz fejét. A kései korokban Apophisz közel került Széthez. Apophisz, mivel Széth ellenfele volt, a hükszoszok uralma alatt kedvelt volt az egyiptomiak között. Ezt bizonyítja az is, hogy ebben az időszakban több fáraó is viselte az Apophisz melléknevet.

ARSZNUPHISZ

Kús (az ókori Núbia) mitológiájában istenség. Az ország északi felében tisztelték, Philae (ma: Biláq) szigetén és Muszavvarat esz-Szufrában álltak a templommai. Később azonosult az egyiptomi Su istennel, Ré fiával (Su-Arsznuphisz). Ré leányáról, Hathor-Tefnutról Kúsban elterjedt mítosz szerint Arsznuphisz visszavezeti az istennőt Egyiptomba. A görög-római korban a dendarai templomban Arsznuphisz Ízisz hitveseként szerepel, kiszorítva ebből a szerepéből Oziriszt.

AS

A Líbiai-sivatag istene, a legősibb istenek egyike. Szent állata a sólyom volt. Sólyomfejű ember alakjában ábrázolták, égnek álló tollal, ami a líbiai harcosok fejfedőjére emlékeztet. Később a kultusza beleolvadt más sivatagi istenek (pl. Széth) és a Líbiai-sivatagot megtestesítő Ha-kultuszba.

ATON

Jelentése: "napkorong". Eredetileg napistenek egyike volt ("Atum a maga Atonjában", vagyis Atum a napkorongban; "Ré teste Aton", vagyis Ré teste a napkorong). A III. Amenhotep korabeli szövegekben (az i. e. 1455-1419-es szabályzatokban) Aton eleinte napistenként szerepel. Kultusza IV. Amenhotep idejében (i. e. 1416-1400) éri el tetőfokát, akkor a fő napistenek megtestesítőjét tisztelik benne ("Dicsőség Ré-Harhtinak, a látóhatáron ujjongó Sunak, ki nem más, mint Aton"). Uralkodásának hatodik esztenedejében IV. Amenhotep egész Egyiptom egyetlen istenévé nyilvánította Atont és megtiltotta a többi birodalmi istenség tiszteletét (a maga nevét is - Amenhotep, "Elégedett Amon" - Ehnatonra, "Mindenkinek kedves Atonra" vagy "Hasznos Atonra" változtatta). A főpapja is maga a fáraó lett, aki a fiának tartotta magát. Atont napkorongnak ábrázolták, a belőle áradó sugarak kézben végződtek, amelyek az élet jelét tartották (mint annak a szimbólumát, hogy az embereket, állatokat és növényeket Aton élteti). Ebben az időszakban Atonnak félpanteista vonásokat tulajdonítottak. Azt tartották, hogy jelen van az egész természetben, minden tárgy és élő szervezetben. Ehnaton halála után Egyiptomban megszűnt Atonnak, mint Egyetlen istenségnek a tisztelete.

ATUM

Az egyiptomi mitológiában napisten, a héliupoliszi Enneáda élén álló demiurgosz, a legősibb istenek egyike. Sok szöveg esti, lenyugvó Napnak nevezi. Kettős koronát viselő embernek ábrázolták ("mindkét földet birtokló" - vagyis Felső- és Alsó-Egyiptomot - jelzővel illették), de kígyó és héha ichneumon alakjában is megtestesítették. Atum keze Juszaasz istennő. Atum héliupoliszi mítosz szerint az "önmagát létrehozó". Atum az őskáoszból, Nunből keletkezett (Nunt néha Atum atyjának mondják) az ősdombbal együtt (akivel azonosult). Az önmagát megtermekényítő (saját spermáját lenyelő) Atum kiköpéssel szülte meg az isten-ikerpárt: a levegőt, Sut, és a nedvességet, Tefnutot, akiktől a Föld, Geb, és az ég, Nut, származik. Memphiszben Atumot Ptahtól származtatják, vele, valamint Heperrel (Atum-Heper, a Piramisszövegek némely kitétele szerint ez az istenség hozta létre Oziriszt) és Ápisszal (Ápisz-Atum), akit Oziriszhez hasonlítottak ("Az élő Ápisz Ozirisz a két szarvat viselő Atum egének birtokosa"). Az emberek kipusztításáról szóló mítoszban Atum (vagy Nun) áll az istenek tanácsának élén, amelyben Hathor-Szahmetre bízták a Ré ellen rosszat kieszelő emberek megbüntetését. Egy msáik mítoszban a felbőszült Atum azzal fenyegetőzik, hogy mindent megesemmisít, amit létrehozott és ősvízzé változtatja a világot. Később Atum tiszteletét kiszorította a vele azonosuló Ré kultusza (Ré-Atum).

BA

Az emberi lényt alkotó elemek egyike (ld. még Ah és Ka). Hórapollón egyiptomi író az egyiptomi képírásról szóló értekezésében kopt nyelvre "léleknek" fordította le a bát. Ezt a jelentést napjainkban is használják, bár a "lélek" fogalma nem fedi pontosan az egyiptomiak báról alkotott elképzelését. Mint a Piramisszövegekből tudjuk, az Óbirodalom korában a ba csak az isteneknek meg a fáraóknak lehetett alkotóeleme. Úgy hitték, hogy az erejüket és a hatalmasságukat testesítette meg. Több is lakozhatott bennük (többes száma: Bau). A Koporsószövegek és a Halottak Könyve tanúsága szerint később a ba minden ember életerejének a megtestesítője volt és a haláluk után is megmaradt bennük. A sírboltban tartózkodott, teljes egységben megmaradt a halottal, de el tudott válni az emberi testtől. Szabadon mozgott, nappal elhagyta a sírt, felszállt az égbe, mindenhova követte az embert síri világában. Gyakorolta az ember minden fizikai funkcióját: evett, ivott és így tovább. Emberfejű, néha pedig emberkezű madárnak ábrázolták. Az istenek báját gyakran szent állatok alakjában jelenítették meg (pl. Szobek bája krokodil, Oziriszé bárány, több istené kígyó volt), vagy más istenségek alakjában (pl. Hnum Létopoliszban Su bájának, Hipszeliszben Oziriszénak, Leontopoliszban Gebének, Elephantiné szigetén Rének számított). Nemcsak az embereknek volt bája, hanem sok városnak is: Hermupolisznak, Butónak, Hierakónpolisznak és így tovább.

BÁSZTET

Baszt néven az egyiptomi mitológiában az öröm és a vigasság istennője. Szent állatai a macskák, amit szentélyeiben helyeztek el. Macskafejű nőnek ábrázolták sistrummal (hangszerrel) a kezében. A XXII.dinasztia (a Bubasztidok, i. e. 10-8 sz.) uralkodása idején a virágzó Alsó-Egyiptomi város, Bubasztisz volt kultuszának a középpontja. Általában Ré napisten leányának illetve olykor nővérének tartották és házastársának tekintették. Később ptah felesége lett. Egyesek szerint ő volt a sakálfejű Anubisz anyja és nem pedig Nepthüsz. Eredetileg nőstényoroszlán volt, aki a nap melegét és a napisten szemének haragját jelképezte, de a Kr. e. 1 évezred elejétől inkább macskaként vagy macskafejű istennőként ábrázolták. Az általában jóindulatú Básztet oltalmazta az embereket a betegségektől és a rossz szellemektől. Ő volt a szexualitás, a szerelem és a termékenység istennője is. Hérodotosz is említi a dallal és tánccal kísért ünnepét (II.60). A macskát szaporasága tette termékenységszimbólummá. Egy démotikus álmoskönyv szerint macskával álmodó nő sok gyereket szül. Újévkor macskaszobrokat készítettek jókívánság-felirattal. De nemcsak az egyszerű ember várta az istennő jótéteményeit a következő évre, a hivatalos állami-papi rítus is szükségesnek tartotta jóindulatának elnyerését. Az újévi szertartásokon sólyom-, keselyű- és macskaszobrokat tettek a király nyakába. A memphiszi háromságban Szahmettel azonosult, akinek jelleme ellenkező volt. A Napszem-mítoszban a Thot-majom próbálja visszacsalogatni Egyiptomba a haragvó oroszlán-macska istennőt, aki pillanatnyi hangulatának megfelelően holttomboló oroszlánná, hol szelíd macskává változik. A régi görögök Artemisszel hozták összefüggésbe.

BATA

Az ősi istenek egyike. Bika alakjában tisztelték. Anubisz istenhez hasonlóan Kasza (görögül Künopolisz) városa (17. nomosz ) volt kultuszának a központja. Bata és Anubisz kapcsolata az Újbirodalom időszakának egyik meséjében (A két testvér története) világosan kifejeződik (a két testvér: Bata és Anubisz). Hűtlen felesége ármánykodása miatt Bata néhányszor meghal, majd újra feltámad. Bata először Anubisz segítségével kel életre. A mesében világosan nyomon követhető az Ozirisz misztériumainak és bennük Anubisz szerepeinek a motívumaira utaló mitológiai alap. A mesében mindkét isten emberként szerepel, de a nevük után ott találjuk az isten meghatározását.

BEBÓN

Széth harcostársa, akivel olykor azonosul. Lehetséges, hogy Bebón neve kapcsolatban áll a sötétség - Babi - megszemélyesítőjével a Halottak Könyvében.

BENU

Kócsag testű isten. Héliupoliszban tisztelték. A mítosz szerint az Ősvízből keltkezett kőobeliszken, a "benbenen" jelent meg, ami a világ teremtésének kezdetét jelezte. Benu nevének jelentése: "az, aki saját magától keletkezett". (A "ben" jelentése "keletkezni".) Benu bálványai a Benben kő (amely Rének is bálványa) és az Ised-fa (ezen áll Benu háza). Benu Ré, később Ozirisz bájának (lelkének) tartották, így kapcsoltaban áll a halottkultusszal. Az ógörögök főnixnek nevezték.

BÉSZ

A bajtól megóvó istenség, a család oltalmazója.. Az egyiptomiak azt tartották, hogy Bész elúzi a gonosz szellemeket, megkönnyíti a szülést. Törpe alakban, görbe lábbal, széles, szakállas, ijesztően torz arccal, tol- vagy levéltiarával a fején ábrázolták. Úgy hitték, hogy Bész rútsága elriasztja a gonosz szellemeket. Néha késsel a kezében (Bész-Ah, "Bész-harcos") vagy táncot lehtve, hangszeren játszva ábrázolják (Bész-Hit, Bész-Hat, "táncoló Bész", mint a vidámság istene). A kezében tartott kés és hangszer az ellenségek megfélemlítését szolgálta. Bész ikonográfiája igen változatos. Nagy mennyiségű Bészt ábrázoló amulett maradt fenn (az Elő-Ázsiában, a Földközi- és az Égei-tenger partvidékén, Ukrajnában a Fekete-tenger melléke északi részén, Oroszországban az Urálban, Szibériában végzett régészeti ásatások során kerültek felszínre).

BUKHISZ

Fekete bika alakjában képzelték el. Anyjának az Égi Tehenet tartották, aki a Napot szülte. Monthuval azonosították. Hermonthisz volt kultuszának a központja, ahol a Buheum nekropolisz volt, amelybe Bukhisz múmiáit temették.Bukhisz kultusza a Ptolemaiszok ls a Julius-Claudius, valamint a Flavius római császári dinasztiák uralkodása alatt (az i. e. 4. századtól) érte el a tetőfokát.
DEDUN

Ókori núbiai istenség, főleg az ország északi felében tisztelték mint teremtő istent. A Piramisszövegek az illat isteneként említik, de egy Ozirisz-mítosz változatában is találkozunk vele (Dedun Ozirisz egyik fia, aki a létrát tartja, amelyben Ozirisz az égbe megy). A Napata-Meroé korban Kús isteneként tisztelték. A jóval későbbi időkban néha Ozírisszal azonosították (Ozirisz-Dedun).

DUAMUTEF

Ld. Hórusz-fiúk

DUAT

A halottak tartozkodási helye, a "legmélyebb, legsötétebb és végtelen" pokol. Duat hieroglifjegye egy kör, közepében csillag. Duat, mint másvilág kapcsolatban áll a csillagokkal. A Piramisszövegekben a halottak asszonya-anyja képében személyesítették meg, amint vezeti őket az égbe. Duatot a horizonttal is azonosították vagyis azzal a hellyel, ahol lemegy a Nap. Az egyiptomiak a világmindenség egyik alkotórészének (ég, föld, Duat, víz, hegyek) képzelték el. A XIX. és XX. dinasztiák uralkodói síremlékeinek a falain vagy nagy papirusztekercsein olvasható a Másvilág Könyve, amelyben a halott útját ábrázolták a Nílus vizén az alvilágba.

ENNEÁDA

Isteni kilencség az egyiptomi mitológiában. Héliupolisz kilenc ősistene: Atum, Su, Tefnut, Geb, Nut, Ozirisz, Ízisz, Széth és Nebethut (Nepthüsz). Az általunk ismert legrégebbi teogóniai és kozmogóniai rendszert képviselik. Héliupoliszi mintára más városok is megalkották a maguk isteni kilencségét.

GEB

Földisten. Khtonikus istenség. Su és Tefnu fia, a héliupoliszi Enneáda tagja. Általában embernek ábrázolták Alsó-Egyiptom vagy Felső-Egyiptom koronájával a fején. A mítosz szerint Geb összeverekedett nővérével és feleségével, Nuttal (az éggel), mert az naponta felfalta a gyerekeiket - a csillagokat -, majd ismét megszülte valamennyit és Su szétválasztotta őket. Gebet lent hagyta vízszintes helyzetben, Nutot pedig felemelte. (Az egyiptomi "ég-föld" párban a nemi megszemélyesítés fordítottja a megszokottnak: az ég a nő, a föld a férfi). Geb gyermek volt Ozirisz, Széth, Ízisz és Nebethut. Geb lelke (bája) Hnum volt. Azt tartották, hogy Geb lelke jóságos isten. Megóvja az élőket és a holtakat a földben élő kígyóktól, őrajta nő minden növény, amire szüksége van az embernek, belőle jön fel a víz (a Nílus). Kapcsolatban volt a holtak birodalmával. Hórusz és Széth igazságáról folytatott vitájában Ozirisz trónján Geb a főbíró. A Halottak Könyvének 125. fejezetében Geb részt vesz Ozirisznak a holtak feletti ítélkezésében. Geb rangja: "hercegeh hercege" ("repati"), Egyiptom kormányzójának tartották. Utóda Ozirisz lett, akitől Hórusz örökölte a trónt, az ő utódai és szolgái a fáraók. Következésképpen a fáraók hatalam Gebtől származik. Geb nevét a kacsa hieroglifájával (Gb) írták, bár a kacsa nem volt szent madara. Az egyk szövegben Geb leányát, Íziszt "kacsatojásnak" nevezik.