HÁPI

Ld. még Hórusz-fiúk. A Nílus istene. Kozmikus istenség, mint "áradó Nílust" tisztelték, aki "életet ad az egész országnak": nedvességet és termést. Apja Nun, az ősvíz. A Felső- és Alsó-Egyiptomon keresztülfolyó Nílus istenét, Hápit (attribútumai a lótusz - Felső-Egyiptom, és a papirusz - Alsó-Egyiptom jelvénye) egész Egyiptomban tisztelték, de kultuszközpontja az Elephantiné sziget déli nyúlványán és a Gebel-Silszile hegyszorosban volt, azon a helyen, ahol a hiedelem szerint az alvilágból (Ld. Duat) feltörnek a "Nílus forrásai". Nagy hasú és nőies mellű férfinak ábrázolták, tiarával a fején és vizesedényekkel a kezében. Ünnepét a Nílus áradásának kezdetéhez időzítették. Ezen a napon áldozatokat mutattak be neki, ajándékkat felsoroló papirusztekercseket dobtak a folyóba. A Gebel-Silszile szikléiba belevésték a Hápi-himnuszok szövegeit. Időnként Amonnal azonosították (Amon-Hápi).

HARPOKRATÉSZ

Ld. Horpahrud

HATHOR

Hathor (Hwt-Hr) neve szó szerint azt jelenti, hogy "Hórusz háza". Az egyiptomi mitológiában az ég istennője. Az archaikus korban a Napot megszülő Égi Tehénként tisztelték. Fején tehénfület vagy tehénszarvat viselő nő alakjában jelenítették meg, aki szarvai közt a Napot tartja. Helyenként megőrizték tehén jellegét, ilyenkor Mehet-veretnek nevezik. Hathor jelvényei a tehénfülű és kétarcú, fejét tartó oszlop (a legrégebbi korban tehénfejjel) és malchit. Tiszteletének középpontja Dendara város volt (jelzője: "Dendara Úrnője"), de kultusza egész Egyiptomban, valamint Núbiában, Bübloszban, Puntban is elterjedt.

A behdeti Hórusznak volt a felesége, Hórusz-szematauinak az anyja. Közös gyermeküknek tartották Ihit, a zene istenét. Memphiszben olykor Ptahot nevezték a férjének. Ré kultuszának az terjedésével Hathort is a leányának, Napszemnek tekintették. Azonosult Ré leányaival Szahmettel és Tefnuttal. Ebben a minőségben Hathor több mítosznak a központi alakja: mint Napszem (Tefnut-Hathor) meghozza a tavaszt azzal, hogy visszatér Núbiából. Szahmet-Hathorként pedig pusztítja az emberiséget, amikor Ré megharagudott a bűneik miatt rájuk. Hathor kiváló munkát végzett és végül Ré inkább meggondolta magát a vérengzést látva. Ezért csellel leitatták Hathort sörrel, aki abbahagyta munkáját. Hóruszhoz hasonlóan ő is védelmezi a fáraókat, de még jobban a hitveseiket. Termékenységet biztosít, azonkívül anyaistennőként tevékenykedett. Szeretetreméltó istennőként tisztelték, aki a nép minden rétegében elismert volt. Megvédte a nőket szüléskor és meg is határozta az újszülött életét és halálát. Hozzá fűződik a fák - a datolyapálma, nyugati fügefa, szikomorfa - kultusza, amiknek alakját is felvette. Vele azonosult Juszaasz, az akácfában megtestesült istennő. Hathort mint a szerelem, a vidámság, a zene és a tánc istennőjeként tisztelték. A sistrum nevü csörgőshangszer votl a fő attribútuma. Ábrázolását amulettként hordták, amely megvédett a gonosz szellemektől. Egyik elterjedt jelzője az "arany". Kapcsolatban állt a halottkultusszal. Az élet és a halál közti átmenetkor a halottaknak ennivalót és védelmet nyújtott a túlvilágba történő utazásukra. Taurt istennővel együtt fogadták az elhunytakat az alvilág bejáratánál. Évente egyszer "szent nászt ül" Hórusszal, amikor szobrát ünnepélyesen átviszik Hórusz szentélyébe, hogy ott 2 héten át egymáséi lehessenek.

HATHEMIT

Mendész város istennője. Szent állata a hal. Jelzője: "első a halak között". Női alakban ábrázolták, hallal a fején. A Későkorban közel került Íziszhez. A hiedelem szerint ő segített Ízisznek összeszedni Ozirisz Széth által feldarabolt testét.

HEDIHATI

A takácsmesterség istene. Főleg a múmiák bepólyázására való fehér vászon készítését patronálta. Nagy szerepet játszott a halottkultuszban. A Középbirodalom idején keletkezett forrásokban találkozunk vele először. Kezdetben férfinak, majd később nőnek ábrázolták.

HEKET

A termékenység istennője. Szent állata a béka. Békának ábrázolták, vagy nőnek, békával a fején. A szülő nőket segítette (ebben a minőségben közel áll Nehbethez), az alvilágban pedig a halottakat. Akárcsak Hnum, ő is a születés és újjászületés megtestesítője. Szobrát gyakran elhelyezték a szarkofágban.

HENTI-HETI

Athribisz város istene. Sólyomként ábrázolták és Hórusszal azonosult (Hórusz-H-H). A XXVI. Dinasztia korában ( i. e. 7-6. sz.) néha krokodilként ábrázolták, néha bika alakjában is megtestesítették. Az egyiptomiak a Henti-Heti-bikát rokonították az Ozirisz nevet is viselő Ápisz-bikával és létrehoztak egy kettős istenséget, Ozirisz-H.t, amelynek Ozirisz fehér koronája és bikaszarv lett az attribútuma.

HENTI-IMENTIU

Nevének jelentése: "Nyugatiak (halottak birodalma) Élén Álló". Az abüdoszi nekropolisz istene. Fekvő sakálként ábrázolták. Önálló jelentősége nem volt számottevő, neve Anubisz isten jelzőjévé lett. A Középbirodalom idején, amikor Ozirisz lett az alvilág istene, Anubisz helyett Ozirisz jelzőjévé vált.

HEPER

Nevének jelentése: "felkelő", ami a hpr "felkel, keletkezik" szóból. Napistenként egyike a legősibbeknek. Sok szövegben hajnali, felkelő Napként szerepel (ellentétben Rével és Atummal, azaz a déli és esti Nappal). A többi napistenhez hasonlóan világteremtő funkciót tölt be (de alá volt rendelve Atumnak). A szent szakrabeusz képében ábrázolták. A hiedelem szerint önmagától ("az önmaga nevéből") keletkezett, néha Nunt, "az istenek atyját" mondják apjának. Atummal, Rével és Amonnal azonosult.

HERISEF

Hérakleopolisz istene. Kosfejű emberként ábrázolták. A Nílust és a Fájjum-tavat összekötő csatorna ura volt, öntözte a földeket és felügyelt a vizek forrására. Kultusza a IX-X. dinasztiák korában (i. e. 23-21. sz.) érte el tetőfokát, mivel ekkor Hérakleopolisz volt a dinasztiák székhelye. Ebben az időszakban mint teremtő istent, istenek királyát tisztelték: "amikor felkel, megvilágítja az egész földet, jobb szem a Nap, bal szeme a Hold, lelke a Fény, orrából életet adó lehelet árad szét az egész földön".

HNUM

A termékenység istene. Tiszteletének középpontja Elephantiné szigete, de kultusza egész Egyiptomban és Núbiában is elterjedt. Az ókorban kosként ábrázolták, vízszintesen fekvő, kerek szarvakkal, később pedig kosfejű ember alakjában. Apja Nun volt, a lánya Anuket. Menhitet, Szatiszt, Néithet és Nebtuut tartották feleségeinek. Segédkezett a szüléseknél. Agyagból embert formált a fazekaskorongon. Lelki hasonmása (Ka), az emberi sorsokat irányította. A görög-római korban demiurgoszként tisztelték, aki fazekaskorongon formálta meg az egész világot. A hiedelem szerint Hnum adta a vizet, őrizte a Nílus forrásait (jelzője: "a Nílus-Küszöbök ura"), mint harci istenség elhárította az ellenség támadásait. Mivel a "kos" és a "lélek" (ba) az egyiptomi nyelvben azonos hangalakú szó, azt tartották, hogy Hnum testesíti meg sok istennek a lelkét (pl. Geb). Mint demiurgosz Ptahhoz állt közel ("Hnum megformált, ptah pedig megteremtett téged"). Később Amonnal, Rével és Szobekkel azonosult.

HONSZU

Nevének jelentése: "vándorló". Holdisten. Amon és Mut fia. Az időisten és az időt kiszámító isten funkcióját is elláta. Kultuszcentruma Théba volt, ahol (Karnakban) a főtemploma állt. Ifjú ember alakjában ábrázolták, a fején holdsarlóval vagy holdkoronggal, mint gyermekistent szájára tett ujjal és "ifjúságfürttel" (a fiúk viselték így - oldalt elválasztva - a hajukat nagykorúságukig; ilyen alakban gyakran összetévesztették Horpahruddal). Azonosult Thottal, Jahhal, Szobekkal. A nevéhez jelzőként általában hozzátették a holdisten, Noferhotep nevét is.

HORPAHRUD

Nevének jelentése: "a gyermek Hórusz". Hórusz egyik megjelenési formája. Hórusz Ízisz és Ozirisz fia. Hórusz több, főleg gyermekképű napisten elnevezése. "Ifjú hajat" viselő fiúnak ábrázolták, szája elő tartott ujjal (az egyiptomiak így ábrázolták a gyermekeket). Az ógörögök, akik Harpokratésznek nevezték, ezt az ujjtartást a hallgatás jeleként magyarázták. A felkelő Napot jelképező Horpahrud kultusza különösen a hellenizmus korában terjedt el széles körben.

HÓRUSZ

Hórusz istenség, (Hr, a "magasság", az "ég") az egyiptomi mitológiában sólyom a megtestesítője. Sólyom, sólyomfejű ember, akit szárnyas Nap alakjában ábrázoltak. Kiterjesztett szárnyú napkorong a szimbóluma. Egyiptom sok vidékén régen elterjedt a sólyomistenek kultusza, akik különféle, de rendszerint az éggel és a nappal kapcsolatos nevet viseltek. Kezdetben Hóruszt, mint a vadászat ragadozó istenét tisztelték, aki karmait belevájja a zsákmányba. A dinasztikus időszakban végbemegy a különféle sólyomistenségek egyesülésekét egymással szoros kapcsolatban álló Hórusz-hiposztázissá: Ízisz fia Hórusszá (egyiptomi Hór-sza-Iszet) és behdeti Hórusszá. Utóbbi Hathor férje és Hórusz-Szemataui apja. Általában mint a sötétség erőivel harcoló világosságisten szerepel. Szemei a Hold és a Nap. Ízisz-fia Hórusz tevékenysége elsősorban abban merül ki, hogy síkra száll apjáért, Oziriszért. Mindketten az uralkodói hatalmat pártfogolták. A fáraók Hórusz szolgái, hatalmának örökösei Egyiptomban. Hórusz a szárnyaival védi az uralkodót (Kheprén fáraó szobrán a tarkó mögött álló sólyom a szárnyaival betakarja kétoldalt a fejet). Hórusz neve a fáraó öttagú címének elmaradhatatlan része lett.
A mítosz szerint behdeti Hórusz csónakon kíséri a Nílusban úszó apját, a napisten Rét és agyonveri Ré krokodillá és vízilóvá változott ellenségeit, élükön a mindeféle szörnyet megtestesírő Széthtel. A mítosz a Hórusz tiszteletére végzett misztérium szövegében maradt ránk a felső-egyiptomi Edfu város (egyiptomi Behdet) templomának a falán, ugyanis idekerült át a Nílus deltájában fekvő, Behdetben keletkezett behdeti Hórusz-kultusz). A templom szöveget kísérő reliefjein behdeti Hórusz Ré előtt áll a csónakban, kezében tartva a szigonyt, mellyel ledöfi a krokodilokat. Ebben a mítoszban Hórusz nemcsak Ré fiaként szerepel, hanem Réként is, egy istenséggé, Ré-Harahtivá egyesülve vele (a Hórahuti, Harahti jelentése : "mindkét horizont Hórusza" vagy a "fény birodalomából való Hórusz"). Behdeti Hórusz alakja összefonódik Ízisz-fia Hórusz alakjával, aki ugyancsak részt vesz a Széth és a többi szörny elleni harcban. A fenti mítosznak a templom másik falára vésett változatában behdeti Hórusz ténylegesen is ott áll Ízisz-fia Hórusz mellett, aki vele együtt harcol a Széth alakjában megtestesült Nap-ellenségekkel. Feltételezhető, hogy a behdeti Hórusznak és Ízisz-fia Hórusznak az ellenségekkel vívott harcai iiletve harcainak epizódjai az i. e. IV és III. Évezred határán Egyiptom egyesítéséért folytatott küzdelmet tükrözték. Dél győzelmét Hórusz győzelmének, Hóruszt pedig az ország urának képzelték. A másik hiposztázis, Hórusz-Szemataui mindkét földnek (Alsó- és Felső-Egyiptom) az egyesítője.
Az Ízisz-fia Hóruszról szóló mítosz szerint Ízisz a halott Ozirisztől esett teherbe, akit fivére Széth álnokul meggyilkolt. Ízisz elvonult a Nílus deltájának ingoványába, s ott szülte meg és nevelte fel a gyermekét. Amikor Hórusz férfivá lett, az istenek bírósága a Széthtel folytatott vitájában őt ismerte el Ozirisz egyetlen örökösének. Széthtel vívott párviadalában Hórusz először vereséget szenved és Széth kivájja a szemét, de aztán hosszú harc árán Hórusz legyőzi Széthtet és megfosztja férfiasságától. Az alávetettség jeléül Széth fejére teszi Ozirisz saruját. Kivájt szemét pedig megeteti Ozírisszel, mire életre kel. A feltámadt Ozirisz átadja egyiptomi trónját Hórusznak (ami összefonódik a behdeti Hóruszról alkotott képzetekkel), ő maga pedig az alvilág uralkodója lesz.
Hórusz kevésbé jelentős hiposztázisai: Hór-ahuti, a Rével kapcsolatban álló reggeli Nap, valamint a (XVIII.dinasztia korától, az i. e. 16-14. századtól) a nyugati és keleti horizontok istene. Harahti ("Hórusz a horizonton") napistenség, Ré-Harahtihoz hasonló. Ór-ur ("idősb Hór"), akit Plutarkhosz Ízisz és Ozirisz fivérének mond (abból következtetvem hogy az "ur" szónak "erős", "nagy" jelentése is volt, "nagy Hórnak" tisztelhették. Amon is azonosult Hórusszal (Amon-Ré-Harahti) és több különféle sólyomisten is (a Széthtel vívott harc résztvevői: Nemti, Szopdu, Henti-Heti és mások). Hóruszt Núbiában is tisztelték. Hérodotosz Apollónhoz hasonlítja.

HÓRUSZ-FIÚK

Ősi istenségek. Hórusz fiai: Amszet, Hápi, Kebehszenuf és Duamutef. A Halottak Könyve 17. fejezetéből ítélve, kezdetben asztrális istenek voltak, a Nagy Medve csillagkép mellékbolygói az északi égbolton. Az Ozirisz-misztériumokban az volt a fő feladatuk, hogy védelmezzék Oziriszt az ellenségektől (Széthtől és kíséretétől.) Ugyanezt a szerepet töltötték be a holtak mellett is, ezért a temetési szertartásokkal kapcsolatos vallásos-mágikus irodalomban (a Piramisszövegekben, a Koporsószövegekben, a Halottak Könyvében) gyakran szerepelnek. Az egyiptomiak hite szerint ezek az istenek részt vesznek az elhunyt bebalzsamozásában és őrzik a kanopusz edényekbentárolt belső részeit. Az edények fedele a Hórusz-fiúkat ábrázolja. A majomfejű Duamutef őrzi a gyomrot, a sakálfejű Hápi a tüdőt, a sólyomfejű Kebehszenuf a beleket és végül az emberfejű Amszet a májat tartalmazza. Azt tartották, hogy az istenek az emberi lélek valamelyik lényegét fejezték ki. Amszet a Kát, Duamutef a Bát, Kebehszenuf a szaht (vagyis a múmiát) és Hápi pedig a szívet. Ozirisz kíséretéhez tartpztak és a hiedelem szerint Hórusz állította őket Pzírisz trónja köré. A sírkamrákban Amszet szobrocskája a déli falnál, Hápié az északinál, Duamutefé a keletinél és Kebehszenufé a nyugatinál áll.

IHET

Az ég istennője. Égi Tehén, a Nap szülője. Nagyon korán azonosult Hathorral.

IHI

A zene istene. Hathor és Behdeti Hórisz gyermeke. Kezében sistrumot (az egyiptomi szertartásokon szereplő csörgőhangszert) tartó gyermeknek ábrázolták.

IMIUT

Anubisz egyik jelzője, amely mint a balzsamozás istenét jelöli. Fétise a lenszövetbe pólyált bőr, amelyet póznához kötözve edénybe tettek és behelyezték az elhunyt sírkamrájába.

ÍZISZ

Az egyiptomi mitológiában a termékenység, a víz és a szél istennője, a nőiesség, a családi hűség, a tengerhajózás istennője. Ízisz kultusza nagy népszerűségnek örvendett Egyiptomban és messze Egyiptom határain túl, különösen a hellenizmus korában. A görög-római korban "ezerszeműnek" nevezték. Ízisz szülei Geb és Nut, míg Ozirisz, Nepthüsz (Nebethut) és Széth a testvérei. Ozirisz felesége és Hórusz anyja is egyben. A róla szóló legtöbb elbeszélés összefonódik Ozirisz mítoszával. A mítoszokban Ízisz általában, mint hűséges és odaadó hitves szerepel. Amikor Széth megöli Oziriszt, Ízisz megkeresi férje hottestét, eltemeti és halott férjétől megtermékenyülve fiút szül, Hóruszt, akinek majd bosszút kell állnia Széthen. A mítoszok részletesen elbeszélik Ízisz életét a Nílus-delta mocsarai közt, ahol Széth elől rejtőzködve felneveli Hóruszt. Egyszer távollétében egy mérges kígyó megmarta a "a gyönyörű, drága, ártatlan csecsemőt. Mozdulatlanul feküdt, alig vert a szíve". (Részletaz ún. Metternich-sztélén lévő szövegből). Ízisz kiáltozott, segítségül hívott isteneket, embereket. Thot, a bölcsesség istene megnyugtatta a szerencsétlen anyát és ráolvasással meggyógyította Hóruszt. Amikor a fiú felnőtt, Ízisz megjelent vele a kilenc isten bírósága előtt és Hórusznak, mint Ozirisz törvényes fiának követelte a királyi trónt. Széth követelésére Ízisz nem vehetett részt a tárgyalásakon. Az isten-bírák összegyűltek a Belső-szigeten, és szigorúan megtiltották Nemti révésznek, hogy átvigye oda Íziszt. De a bölcs istennő túljárt Széth eszén: öregasszonynak öltözve, egy aranygyűrű segítségével megvesztegette a révészt, aki átvitte a tiltott szigetre. Ott szép leánnyá változott és elmondott Széthnek egy kitalált történetet, miszerint egy idegen megrabolta egy pásztornak fiát: eltulajdonította meghalt apjának a nyájait. Széth felháborodott a törvénytelen tettem, kiabálva követelte az idegen megbotozását. Ezzel önkéntelenül elítélte saját magát, beismerte, hogy az apai örökség a fiút illeti meg.
Hórusz és Széth vitájában és összetűzéseiben Ízisz továbbra is segített a fiának. Amikor Széth életereje áthatolt Hórusz karjába és megtöltötte méreggel, Ízisz kitépte a kart és egészségessel pótolta. Végül elérte, hogy Széthet elítéljék és az ő fiát ismerjék el Egyiptom királyának. Ízisz nevével találkozunk majdnem minden Oziriszről szóló vallásos szövegben. Szó van róla a Hórusz és Széth vitáját leíró mítoszban (Chester Beatty Papirusz I.). Néhány mítoszváltozatban ( a Réről és a kígyóról keletkezett mítoszban, illetve a Kheopsz (Hufu) fáraóról meg a varázslóról szóló mesében). Ízisz teljesen önállóan szerepel, Oziriszt nem is említik. A Metternich-sztélé mágikus szövegei Ízisszel ellentétben csak mellékesen említik Oziriszt (ld. Hórusz és Ízisz Delta mocsarai közt). Az Ozirisz halálát és életre keltését eljátszó misztériumokban Ozirisz néma szereplő (szobor helyettesíti, amelyet felemelnek, letesznek, megfordítanak). Ízisz és őt segítő nővére, Nepthüsz viszont hosszú beszédekben síratják el Oziriszt (ld. Ízisz és Nebethut könyörgései). Ízisz magatartását Ozírisszel és Hórusszal szemben erény mintaképének tekintették. Eredetileg azonban nem ilyennek értelmezték az alakját. A messzi múltból olyan emlékek is maradtak róla, hogy pl. Széthnek, férje és fia gonosz ellenségének a pártját fogta. Ennek a következő a magyarázata: amikor Ízisz, a fia érdekeiért harcolva, szigonyát beledöfi Széthbe, az így kiált fel: "Mit tettem én ellened, Ízisz nővérem?! Szólj a szigonyodnak, eresszen el, hiszen anyai ágon a fivéred vagyok!" Majd azzal folytatja, hogy Hórusz Ízisznek idegen (vagyis nem az ő, hanem apja nemzetségéhez tartozik). Ízisz erre zavarba esik, visszahívja szigonyát. Hórusz ezt árulásnak veszi és levágja anyja fejét- Ez a mítoszváltozat nagyon ősi. Ízisz itt az anyajog normái szerint cselekszik, amikor is az anyaágon való fivér áll hozzá a legközelebb. Hórusz, mint az istenek új nemzedékének képviselője, már az apajog normái szerint lép fel. Szorosabban kapcsolódik az apjához, az anyja viszont kedvesebb neki, mint az édestestvér. A mítosznak ezen ősi változatát később mesterkélten beleszőtték a Hórusz és Széth vitáját elbeszélő mítosz újrafogalmazásába, bár egyáltalán nem illik bele a történet általános tendenciájába.
A Réről és a kígyóról szóló mítoszban Ízisz, mint gonosz varázsló szerepel. Létrehoz egy mérges kígyót és ráküldi Ré főistenre. A megmart isten kérleli a "nagy varázsló" Íziszt, hogy gyógyítsa meg, de Ízisz csak akkor tesz eleget a kérésnek, amikor Ré elárulja neki az igazi nevét. Ezután Ízisz mágikus hatalmat nyert az istenek királya felett. A babilóniai Istár istennőhöz hasonlóan Ízisz fokozatosan vélik gonosz istennőből - aki Rével harcol a hatalomért, sőt a saját fiával, Hórusszal is ellenségeskedik - jóságos és jótékony uralkodónővé. Létrejön klasszikus alakja: a szerető feleség és anya, a férje és a fia jogaiért síkraszálló nő.
Kezdetben Íziszt a Nílus-delta északi részén tisztelték, Butó város volt kultuszának középpontja. Valószínüleg az eget személyesítette meg és mag a neve (Iszet = "trónus", "hely") fiának, a napisten Hórusznak a születésére céloz. Főleg a Butó körnéykén lakó halászok körében volt kultusza. Amikor Hóruszt megmarta a kígyó, a mítosz szerint ők siettek elsőként a segítségére. Az ég istennőjeként tehén vagy tehénszarvú nő képében ábrázolták. Később (a héliupoliszi panteon, az ún. nagy enneáda létrejötte után) Ízisz anyja, Nut istennő lett az ég uralkodónője, Ízisz pedig már Ozirisz hitveseként és segítőjének az alakjában szerepel. Íziszt máshol a szél istennőjének tisztelték, aki szárnyai csapkodásával idézte elő a szelet. Ennek megfelelően, ahogyan Nehebhutot, őt is sólym vagy szárnyas nő képében ábrázolták. Nehebhuttal, valamint Heket istennővel együtt, mint a szülő nők oltalmazóját is tisztelték, aki megkönnyíti a szülést és meghatározza az újszülött királyok sorsát. Ízisz, mint hitves átveszi Ozirisz funkciót. Diodórósz, az egyiptomi hagyományokat kutató görög történész közlése szerint Ízisz megtanította az embereket aratni, magot őrölni. A görögök Démétér istennővel azonosították. A földművelő funkciót azonban általában Ozirisz látta el. Az egyik elképzelés szerint a Nílus vize Ozirisz testéből folyik ki, míg egy másik szerint megtelik a férjét sirató Ízisz könnyeivel. Az antik hagyományokból ítélve Ízisz nemcsak a folyóvíz, hanem a tengerek vize felett is uralkodott és védelmezte a tengerészeket. Ez a képzet valószínüleg az ősi egyiptomi hitvilágból ered. Fennmaradtak olyan ábrázolások is, amelyeken Ízisz csónakot tart a kezében.
Szarapisz (= Ozirisz-Ápisz) kivételével egyetlen egyiptomi istenség sem volt olyan népszerű a görög-római világban, mint Ízisz Pireuszban az i. e. 4. Században. Délosz szigetén az i. e. 2. században épült Ízisz-templom, de épült még Delphoi és Korinthosz közelében is. Itáliában az Ízisz-kultusz az i. e. 2. századtól kezdve terjedt el, sőt még Britanniába és Pannóniába is eljutott.

JARU-FÖLD


Az egyiptomi mitológiában a túlvilág, paradicsomi mező, a halottak tartozkodási helye. A Piramisszövegek szerint a Jaru-föld a keleti égben van, ahol Ré napsiten felkel. Ré az elhunyt fáraókkal együtt reggeli mosakodást végez a Jaru-föld tavában, ahova a "Jaru-föld révésze" szállítja őket csónakon. Így az egyiptomiak eleve olyan helynek fogták fel a Jaru-földet, ahol Ré és a fáraók habzsolták a gyönyöröket. Ahhoz hasonlóan, ahogy a meghalt fáraók azonosultak a halála után életre kelt Ozírisszel, az i. e. III. évezred végétől minden elhunytat azonosítottak vele (a halotti szövegekben szokásos lett az "Ozirisz a folyók neve" formula), Ennek megfelelően a Jaru-föld sem csak a fáraók és Ré, hanem minden "üdvözült" tartozkodási helye lett. Mindenkié, aki igazolást nyert Ozirisz bírósága előtt. A Jaru-föld a föld alatt van, rendkívül termékeny. Nincs rajta semmi tisztátalan, mindenkinek jut bőségesen étel és ital. A Halottak Könyvének 109. fejezetében az áll, hogy bronzfal veszi körül, az árpa négy, a tönkölybúza kilenc könyök magasra nő (egy könyök 0,5 m). A Halottak Könyve 110. Fejezetének címrajzán bővízű csatornák keresztezik a Jaru-földet. Az egyiptomiak hiedelme szerint e túlvilág lakói minden mezőgazdasági munkát elvégeznek. A Jaru-föld paradicsomi táj, a földművelő nép eszménye.

JUNIT

Hermonthisz (egyiptomi néven Junu) város istennője. Neve Héliupolisz görög elnevezésével (On) is rokon. Vele azonosult a Réhez közel álló Rát-taui, akinek Héliupoliszban volt a kultuszközpontja. Ezért feltételezhető, hogy Junit Héliupolisszal is kapcsolatban állt.

JUSZAASZ

Atum keze a mitológiában. Hathorral azonosult. Szent fája az akác, amelyben "élet és halál" lakozott. Az ógörögök Juszaaszt Szaószisznak nevezték.