Realizmus: a XIX. század 20-as éveitõl irodalmi és képzõmûvészeti irányzat, amely a köznapi valóság jelenségeinek valóság - és formahû - de a túlzó részletezéstõl tartózkodó ábrázolására törekszik. A francia irodalomból indult ki, ahol fõ képviselõi Stendhal, Balzac, Flaubert, Angliában Dickens, Thackeray, Oroszországban L. Ny. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Turgenyev, a német irodalomban G. Keller. A magyar irodalomban kezdeményezõi a romantikával ötvözve alkalmazták (Petõfi Sándor, Arany János). A képzõmûvészetben elsõsorban a Courbet, Magyarországon Munkácsy Mihály. Az irányzatot a XIX. sz. végén a naturalizmus követte.
A realizmus szobrászata
A realista ábrázolás elfordult a romantika történelemszemléletétõl. A nagy heroikus témákat felváltotta a mindennapi élet objektív bemutatása. Egyszerû emberek, kõtörõk, parasztok, kétkezi munkások jelennek meg, mint társadalmi osztályuk jellegzetes képviselõi. Az ábrázolásmód a természethez hû kifejezésformákat honosította meg.
Festészet:
A realizmus a pillanatnyi jelenségekkel, a felszín tünékenységével szemben a valóság lényeges elemeit hangsúlyozza. A lényegi összefüggések sűrített kidomborítása céljából elkerüli a véletlenszerű elemeket, és mondanivalóját tömöriti. A tájfestésben részletmentesen, összefogott ecsetkezeléssel, nagy egységekben adja vissza az eléje táruló valóságot és gondja van a belső lényeg érzékeltetésére is.
|
K. Spányi Béla (1852 - 1914) |
Erdei séta |
|
Munkácsy Mihály (1844 - 1900) |
Colpach-i táj, 1880 körül |
|
Munkácsy Mihály (1844 - 1900) |
Vajköpülés | |