Tim Burton filmjeinek szereplői előszeretettel bújnak maszkok mögé, a szétálló boglyas fekete hajú, a nyilvánosság előtt többnyire sápadtan és napszemüvegben mutatkozó rendező pedig nagy gondot fordít rá, hogy minden hivatalos megnyilvánulásában úgy nézzen ki, mintha maga is valamelyik saját filmjének szereplője lenne. És egy kicsit az is: a saját sötét álmait megszállottan megvalósítani törekvő rendező figurája legalább annyira filmre méltó, mint amennyire az volt Ed Woodnak, minden idők legrosszabb rendezőjének története.
Burton persze nem a világ legrosszabb rendezőjének címért verseng, sőt, éppen ellenkezőleg, azon kiváltságos kevesek közé tartozik, akinek a neve már a filmjeinek címében benne van, és még a stúdiók könyörtelen világában is szinte korlátlanul szabad kezet élvez művészi vízióinak létrehozásában. Igazán sokoldalú tehetség, sosem ijedt meg a modern technikától, csodás kis rajzfilmeket készített például shockwave animációval, egyik illusztrált gyerekkönyvének szereplője, Stainboy, vagyis a foltfiú groteszk kalandjairól (www.atomfilms.com).
Burton 1958. augusztus 25.-én született Kaliforniában, a filmstúdióiról híres Burkbankban, tehát a hollywoodi világbirodalom szívében. Gyerekkorában rengeteget mozizott, főleg a horrorfilmeket szerette nagyon, és a legenda szerint már ekkor is kívülálló volt, örökké sápadt, magába forduló, szótlan gyermek, aki nem igen találta helyét a harsány, napfényes és napbarnította Amerikában.
Filmes pályafutását a Disney rajzolójaként kezdte, a Fox and Hound című filmhez kellett rókákat rajzolnia, de sehogy sem fűlt a foga a kópé ravaszdi vidám képének folyamatos megformálásához. Ez hamarosan főnökeinek is feltűnt, és miután megmutatta nekik saját különös hangulatú vázlatait, felismerték tehetségét, és nemsokára már gyakorlatilag azt csinálhatott, amit akart. A Vincent című (1982) groteszk ötperces kisfilm, amelyet így létrehozott, egyáltalán nem illett a Disney imázsához, Burton önképének és későbbi pályájának szempontjából azonban meghatározónak bizonyult. A filmecske főszereplője egy Vincent Malloy nevű kisfiú, aki azt hiszi magáról, hogy egy horrorfilmben él, méghozzá úgy, hogy ő Vincent Price, az ötvenes évek horrorjainak egyik legfontosabb színésze. Tim Burton ezzel nemcsak gyerekkora kedvenc horror-színésze előtt tisztelgett (aki élete utolsó szerepét egyébként éppen Tim Burton Ollókezű Edwardjának feltalálójaként játszotta el), hanem pontosan kijelölte saját helyét az amerikai gótika Edgar Allan Poe-tól induló hagyományában.
A Vincent után még két rövidebb filmet késztet, a Jancsi és Juliska egy változatát, és egy Frankenweenie című 25 perces filmet, amelyben a Frankenstein-történet egy kissé rendhagyó feldolgozását mesélte el, egy kutyával a főszerepben. Ezek a filmek vizualitásukban erősen kapcsolódtak a huszas évek német expresszionizmusához, szinte alig lehetett látni őket, de mégis igen komoly hírnevet szereztek ifjú rendezőjüknek a szakmában. A kultusz elkezdődött, Tim Burton magára öltötte a romantikus művész ideálképét, persze előbb ezt is a saját igényei szerint alakította át: a modern kor gyermekeként nem elégszik meg azzal, hogy a világtól elvonultan, repkénnyel befutatott ablakú ódon padlásszobában vesse papírra sötét látomásait, hanem súlyos dollármilliókból, munkatársak százait foglalkoztatva hozza létre a filmjeit, és azt is megértette, hogy ha széleskörű népszerűséget és elismerést akar szerezni, akkor mindenki által ismert mítoszokat kell a saját eszközeivel átformálnia.
Hollywoodi pályafutása pontosan erről szólt: A Batman filmek, az Ollókezű Edward, Az Álmosvölgy legendája, vagy a Majmok bolygója mind alapvető és mindenki által ismert amerikai mesék, amelyek Tim Burton felfogásában az eredetinél némileg komorabb, nyomasztóbb, és mégis meseszerűen derűs, melankóliával átitatott változatban kerülnek a filmvászonra, és ezzel a kettőséggel jól szemléltetik Burton állandó hőse, a két világ közé szorult, örökösen meg nem értett magányos kívülálló felemás helyzetét. Ezek után azon sem kell csodálkoznunk, hogy sokáig úgy tűnt, ő készítheti majd el a huszadik századi amerikai tömegkultúra legnagyobb meséje, a Superman történet új változatát.
Bizton állíthatjuk tehát, Burton megalapozta a helyét a modern rendezők amerikai panteonjában. Ott a helye valahol David Lynch és Stanley Kubrick között.

Rendezõi filmográfia: 

"Vincent" (1982),"Frankenweenie" (1984),Pee Wee nagy kalandja (Pee-wee's Big Adventure, 1985), Kísértethistória (Beetlejuice, 1988), Batman (1989), Ollókezû Edward (Edward Scissorhands, 1990), Batman visszatér (Batman Returns, 1992), Ed Wood (1994), Támad a Mars! (Mars Attacks!, 1996), Az Álmosvölgy legendája (Sleepy Hollow, 1999) Corpse Bride (Halott Menyasszony, 2005).

 
Producerként jegyzi - saját filmjein kívül - a Karácsonyi lidércnyomás (The Nightmare Before Christmas), a James és az óriásbarack (James and the Giant Peach) és A hajó hülyéje (Cabin Boy) címû filmeket. Színészként a Facérok-ban (Singles) tünt fel egy kisebb epizódszerepben.