A kolozsvári hegyoldal évszázados temetkezőhelye történelmünk és irodalmunk nagyjainak panteonja. Nevét sokan, sokféleképpen magyarázzák, legközismertebben a Hasengarten = nyulaskert elnevezésből eredeztetik (mások szerint helytelenül). A temető első említése "Harsongard" formában 1573-ból való, legrégibb feliraton azonban az 1514-es évszám olvasható. Mindenesetre a temető századokon át híven befogadta a soknemzetiségű és sokfelekezetű Kolozsvár lakóit, járványok idején vagy háborúban éppúgy, mint békében, üldözötteket és üldözőiket egyaránt.Csöndesen nyugszik egymás mellett magyar (a legrégibb sírkövek latin és magyar feliratúak), román - unitárius, katolikus vagy felekezeten kívüli. Meg is telt a temető hamar, amelyben ezért se szeri, se száma a kihantolásoknak, egymásra temetéseknek. Sajnos romlanak a régi síremlékek, s a temető összképe is. Neves emberek sírjának vész nyoma egyik napról a másikra, a terméskő és márványfaragványok helyett pedig (itt is) a betonkeretek, műkő emlékek szaporodnak el. Kevés látható már Házsongárd jellegzetes sírjeleiből, a koporsó alakú tumbákból.
|