Rudolf trónörökös és szerelme tragédiája 

Minden bizonnyal szerencsésebb lett volna, ha Rudolf soha nem nõsül meg. A trónörököst fiatal korától kezdve az elõkelõ fiatal urak által látogatott kávéházak tarka forgataga, ledér teremtések érdekelték. Apja, FerencJózsef császár és anyja Erzsébet hallott fiuk kicsapongásairól, de ügyet sem vetett rá. Tudatában voltak, hogy egy trónörökös számára nem a legmegfelelõbb szabadgondolkodású fiatalok között mulatni az idõt, de nem tudtak és nem is akartak hatni a fiúra.

Rudolfot már születése után elhanyagolták. Erzsébet Európát járta keresztül-kasul, a császárnak pedig sem ideje, sem türelme nem volt gyermekeivel foglalkozni. Rudolfot a régimódi szigorú nevelõkre bízta, akik barbár nevelési módszerekkel akartak kemény katonát nevelni a fiúból. Nevelési célzattal ágyút sütögettek a gyerek mellett, elvégre szoknia kell a csatazajt. Mikor ez Erzsébet tudomására jutott, kiharcolta Ferenc Józsefnél, hogy új nevelõt kapjanak a gyerekek.

Tanárai véleménye szerint nagyon értelmes, sok esetben kitûnõ képességekkel rendelkezett a koraérett fiú. Erkölcsi fejlõdésével senki nem törõdött, ezért azon sem ütközött meg senki, hogy félvilági emberek, színésznõcskék társaságában lehetett egyre többet látni.. Teljesen más tulajdonságokkal rendelkezett, mint császár apja. Nem volt se komoly, se távolságtartó, se következetes. A bécsiek épp ezért kedvelték, mert tulajdonságai alapján maguk közül valónak érezték.

Eljött az idõ, mikor a császári szülõknek feleség után kellett nézni. Nem volt nagy választék Európa királyi udvaraiban, mert Rudolf Bécs legszebb nõit kaphatta meg, tehát nem érte be holmi kövér és esetlen menyasszonnyal.

Csodával határos módon Brüsszelben, II. Lipót belga király és magyar felesége, Mária Henriette 15 éves leánya a jelentéktelen, gyermeteg Stefánia tetszett meg kiélt férfinak. A gyereklány nem volt sem szép, sem bájos, sem sikkes és még csak okos sem. Máig sem tudni, hogy miért döntötte el olyan gyorsan Rudolf, hogy elveszi a mostoha körülmények között nevelkedett belga királylányt. Mikor háztûznézõbe ment Brüsszelbe, minden eshetõségre számítva egy színésznõcskét vitt magával, hogy ne unatkozzon magányos estéken.

A császárné Angliában értesült fia házassági szándékáról és mivel neki a egyetlen menyjelölt sem felelt meg, csak azért volt hajlandó Brüsszelbe utazni, hogy szépségével tüntessen és ha lehet még jobban megalázza a jelentéktelen menyasszonyt.

Az esküvõ 1881 májusában az Ágoston rendiek templomában zajlott le. Rudolf a nászéjszakán valószínûleg nekiesett a tapasztalatlan lánynak, mert még évek múlva is Stefánia úgy emlékezett vissza, hogy kínt, undort és megalázottságot érzett azon az éjszakán.

Stefánia elvárásaival ellentétben fényûzés és a kényelem helyett a Burgban a puritán életmód uralkodott. Nem volt sem folyóvíz, sem fürdõszoba, sem vécé, izléstelen volt a bútor és alig volt szõnyeg a padlókon. A nehéz kezdés után a házaspár lassan megkedvelte egymást és összhangban éltek prágai és salzburgi kastélyukban.

1883-ban 21 lövés jelezte, hogy leánygyermeknek adott életet a fiatalasszony. Rudolf csalódottan fogadta a kislány jövetelét, mert olyannyira fiúra számított, hogy már elõre a "Waclaw" nevet adta gyermekének.

A kapcsolatuk egyre romlott, mivel Stefánia nem becsülte semmire sem Rudolf kicsapongó, léhûtõ baráti társaságát. Politikai felfogásuk es teljesen eltávolodott egymástól. A trónörökös egyre több idõt töltött házon kívül, mert az otthoni légkör az egyre szaporodó vitáktól szinte már elviselhetetlen volt. Újra elkezdett mulatozni külvárosi vendéglõkben cimboráival. Egyszer Stefánia is elkísérte -polgári ruhába öltözve- egy ilyen vendéglõi mulatozásra, de még inkább megundorodott ettõl az életformától. Stefánia bosszúból többször kínos helyzetbe hozta férjét, amit férje nem tudott neki megbocsátani. A látszatra vigyáztak, de már teljesen eltávolodtak egymástól.

A trónörökös egészségi állapota rohamosan romlott. Nemi betegséget szedett össze valamelyik alkalmi partnerétõl amibõl kikezelték, de elõtte még megfertõzte a feleségét is, aki e miatt vált meddõvé. Az udvar a hûtlen férjet hibáztatta, hogy fiú örökös nélkül marad a monarchia.

Rudolf az elviselhetetlen légkör miatt, utolsó elkeseredésében a Szentatyához akart fordulni, hogy semmisítse meg a házasságát. Sem testileg, sem lelkileg nem volt már szüksége az asszonyra, mert ekkor már máshol kereste a boldogságot. Ott, ahová úriember nem teszi be a lábát. Egy Mizzi Caspar nevû kokott lett a bizalmasa és szeretõje, akinek házat is vett, hogy találkáikat nyugodt körülmények között bonyolíthassák le. Rudolf állapota hónapról hónapra romlott. Kínzó köhögés kínozta, amire morfiumot írt fel orvosa, ez egyenesen vezetett a kábítószerfüggéshez.. Ahhoz, hogy férfiúi erejét is megõrizze az ágyban, töménytelen pezsgõbõl és konyakból kevert italt fogyasztott.

Politikai törekvései egyre kudarcot vallottak, egészsége romlott, még hozzájárult az a tudat is, hogy esetleg kitör rajta a Wittelsbachok elmebaja. Ilyen állapotban érte a 17 éves Mary Freiin von Vetsera (Vetsera Mária) már-már romantikus rajongása. Mary elhatározta, hogy bármi áron megszerzi magának a trónörököst. Rudolf unokanénje, Larisch grófné a kezére játszott a férfi behálózásában. A lány azonban nem csak egy szeretõ akart lenni a sok közül, hanem át akarta venni a helyet Stefániától a férfi szívében is és az udvarban is. Az elsõ találkájukra rejtett csigalépcsõkön vezette a kerítõ grófné Maryt Rudolf szobájába, aki titkos szeretõjévé tette a mindenre elszánt lányt. A szerelmes lány úgy gondolta, hogy õ fontosabb Rudolf számára, mint korábbi szeretõi, de minden jel arra mutat, hogy Rudolfot nem tudta lelkileg lebilincselni a kevéssé mûvelt és szellemes leány.

A trónörökös, öngyilkossági tervét is elõször Mizzinek mondta el. T ársat keresett a tetthez, mivel egyedül nem volt képes szembenézni a halállal. Úgy képzelte, hogy majd kimennek Bécsi erdõbe és a Huszárok Emléktemplomában fõbe lövik magukat. Az életvidám lány elõször morbid tréfálkozásra gondolt, de aztán felkereste a rendõrfõnököt és elmondta neki a trónörökös tervét. A kétes erkölcsû nõnek nem hittek, de minden esetre megeskették, hogy nem szól senkinek egy szót sem a dologról. Ekkor Rudolf újöngyilkos-partner után nézett és kézenfekvõ volt a rajongó Marynek feltenni a kérdést, aki lehethogy fel sem fogta a tét nagyságát. A trónörökös feleségének soha nem beszélt tervérõl, csak feltûnõ volt az asszonynak, hogy a férfi hirtelen vonzalmat érzett a haldoklók és szenvedéseik iránt. Azonkívül volt egy koponya az asztalán, amit gyakran, eltûnõdve bámult. Mikor Stefánia említette apósának fia furcsa szokásait, a császár még mindig nem akart foglalkozni fia testi-lelki csõdjével. Megnyugtatta menyét, majd elrendezettnek ítélte az ügyet.

Rudolf, 1889 januárjában merte csak közölni apjával válási szándékát. Ekkor viharos veszekedés tört ki közöttük, mikor Ferenc József utánakiáltott fiának, hogy soha az életben nem fogja adni hozzájárulását a váláshoz. A trónörökös számára ez volt az utolsó csepp a pohárban. Nem tudott, és nem is akart tovább élni a gyûlölt feleségével, a politikában is csalódott, egészségét pedig már rég felõrölte a szûntelen ivás és kábítószer élvezet.

A végzetes nap Mary ékszervásárlás ürügyén ment el otthonról, de Mayerlingbe szállította õt Rudolf kocsisa. A kastély személyzete úgy gondolta, hogy csak egy szokványos légyottról van szó, mikor a trónörökös megparancsolta, hogy még maga a császár sem zavarhatja õket. Minden tervszerûen zajlott le. Mary tudta, hogy többé nem távozik élve a kastélyból, ezért két búcsúlevelet írt. Egyiket anyjának, másikat nõvérének. "Kedves Anyám! Bocsásd meg, amit tettem: nem tudtam a szerelemnek ellenállni. Az a közös óhajunk, hogy melléje temessenek, az allandi temetõbe. Halálomban boldogabb vagyok, mint életemben voltam. A Te Maryd."

Rudolf négy levelet írt. Egyet a húgának Valériának, egyet a feleségének, egyet Hirsch bárónak, egyet pedig Mizzi Casparnak. Stefániának ennyit írt: "Kedves Stefánia! Megszabadulsz terhes jelenlétemtõl, légy boldog a Magad módján. Légy jó szegény kislányunkhoz, õ marad meg belõlem, semmi más. Összes ismerõsömnek , fõleg Bombelles-nek Spindlernek, Wowónak, Gizellának, Lipótnak stb., add át utolsó üdvözletemet. Nyugodtan megyek a halálba, mert csak az mentheti meg tiszta nevemet. Meleg öleléssel, szeretõ férjed, Rudolf."

Rudolf visszavonult Maryvel, nyugodtan megvacsoráztak, majd hajnalig beszélgettek. Ezután dördültek el a végzetes lövések. Reggel az inas kopogására nem érkezett válasz, ezért betörte az ajtót és elé tárult a borzalmas látvány. Mary vérében feküdt az ágyon, mellette Rudolf félig ült és kezében ott volt a revolver.

A Monarchiát alapjaiban rázta meg, hogy a katolikus császár fia gyilkolt és öngyilkosságot követett el!

Ferenc József gyorsan cselekedett, és minden nyomot eltüntetett, ami bármiféle következtetést engedett volna meg a mayerlingi történésekre. A tanúkat esküvel kötelezték a hallgatásra. Mary holttestét elõbb egy lomkamrába rejtették, majd hintón vitték Heiligenkreuzba. Vállára terítettek egy bundát, fejsebét pedig egy kalappal leplezték, gerincét bottal támasztották meg, így ült az éjszakai fagyban két nagybátyja között a kocsiban utolsó újtján. A heiligenkreuzi zárdában a sírásó csak reggel 9-re tudta megásni a sírt a fagyos földben, majd a zárda papja beszentelete a testet és a lányt egy egyszerû gyaluforgáccsal bélelt koporsóban sietve elföldelték.

A császári udvar súlyos hallgatásba burkolózott. A császár 2000 soros levélben ecsetelte a pápának Rudolf halálának körülményeit. Nagy megrázkódtatás volt Ferenc József számára fia halála, fõleg a mód, ahogy távozott az élõk sorából. Állítólag azt mondta, hogy úgy halt meg mint egy szabósegéd.

Milyen helyzete és jövõje lehet egy 25 éves özvegynek egy olyan környezetben, ahol eddig is csak megtûrt személy volt, most pedig sûrûn a szemére vetették azt is, hogy õ is oka férje halálának. Rudolf még halálában is megalázta azzal, hogy a szeretõjével együtt lett öngyilkos.

A tragikus esemény után folytatódnia kellett az életnek és Ferenc Józsefnek el kellett gondolkodnia azon, hogy ki legyen trónja örököse...