Sisi számára a szabadság szimbólumává nemesült a gödöllõi kastély, ahol a természet, a lovaglás, a hosszú séták, s az õt nagy szeretettel befogadó magyarok között mindig otthon érezte magát. Itt minden, ami történt, valójában az õ kényeztetésére szolgált, hiszen imádott népe minden kívánságát, gondolatát elleste, hogy itt soha semmiben se szenvedjen hiányt. Hogy az uralkodó párt az itt-tartózkodása alatt senki se zavarhassa, a kastély elé, a bástyafal köré sûrûn ültettek lombhullató és örökzöld fákat, cserjéket. A király kertje egyszerûbben volt kialakítva, míg Erzsébet királyné oldalán minden az õ igénye szerint készült. Ilyen volt az elõkertbe épített faveranda és folyosó, amelyen rossz idõ esetén is átsétálhatott a lovardába kedvenc lovaihoz. A verandát és a hozzá csatlakozó teraszt szobrok díszítették, az építményt vadszõlõvel futtatták be. E terasz hangulatához szorosan illeszkedett a kis elõkertben kialakított virágágyás, melyet – a királyné érkezését megelõzõen az évszakoknak megfelelõen – kedvenc virágaival ültették be. Ugyanitt temették el a királyné két kedvenc kutyáját, amelyek közül az egyiknek a márványtáblája még ma is látható. A királyné legszívesebben az Alsóparkban lévõ fácánosban sétálgatott, melyet a gödöllõi erdõség gyöngyszemeként tartottak számon. Gyönyörû sétautakkal, kis pihenõházzal ellátva méltán lehetett Erzsébet királyné pihenõterülete.