Ismeretlen epizód Erzsébet királyné életébõl

Biográfusai nem sokat foglalkoztak Erzsébet királyné bajorországi gyerekkorával, elintézik néhány odavetett mondattal. Kedves kis vadócnak ábrázolják, aki nem szeretett tanulni, inkább a falusi gyerekekkel horgászott a Starnbergi-tóban és sokat lovagolt, barangolt. Szülei - állítólag - nem is fordítottak különösebb gondot a nevelésére. Az egyik szerzõ, Praschl-Bichler legutóbb megjelent könyvében (Sisi, a fitnesz és a fogyókúra királynõje) már odáig megy, hogy a "legrosszabb" tanulóként mutatja be, aki a "késõbbi években sem sokat fejlõdött szellemi értelemben."

E meghökkentõ, bántóan hamis véleménynek éppen az ellenkezõje igaz! Kortársai közül például II. Vilmos császár a legmûveltebb asszonynak tartotta, akivel valaha is találkozott és kijelentette: "egyike az évszázad legvilágosabb és legtárgyilagosabb politikai gondolkodású uralkodó feleségeknek."

Verseibõl is árad a szellemi gazdagság, a magas színvonalú mûveltség. Öt (hat?) nyelven beszélt; jól ismerte a történelmet, a földrajzot, az irodalmat, többen Heine-szakértõként tartották nyilván. Szépen rajzolt, zongorázott, citerázott, természettudományi érdeklõdésére pedig az alábbi történet világít rá.

Erzsébet nem járt nyilvános iskolába. Ilyen széles körû mûveltségre csak úgy tehetett szert, ha a fejlõdését meghatározó gyerekkorban, a családi környezetben, jó alapokat kapott. Apja, Miksa herceg a müncheni egyetemen tanult, a legidõsebb fiú, Lajos szintén. A középsõ, Károly Tivadar híres szemorvos lett, a legkisebbik pedig, tudásszomjtól hajtva, apjuk 27 ezer (!) kötetes könyvtárában bújta a könyveket és a mappákat. Innen kapta becenevét: Mappácska. A lányok jó házitanítóktól sajátították el a szükséges ismereteket.

A legközelebbi rokonság, a Wittelsbach királyi ház uralkodói sokat tettek országuk felvirágoztatásáért. I. Lajos király nagy mûpártoló volt - amit egy kissé túlzásba is vitt: egy táncosnõ, Lola Montez "támogatása" a trónjába került 1848-ban, s ebben a müncheni egyetemi diákságnak is része volt. (1)

Fia, II. Miksa király a müncheni egyetem fejlesztéséért fáradozott sokat, igyekezett a diákok követelésének eleget tenni: megháromszorozta az egyetem dotációját, bõvítette a régi intézeteket és újakat építtetett, továbbá a legkiválóbb tudósokat csalogatta oda. A legnagyobb "fogása" kétségtelenül az akkor már világhírû vegyészprofesszor, Justus Liebig (1803-1873) volt, akit 1852-ben sikerült megnyernie. A szerves kémia nagy úttörõje kutatásainak középpontjában a táplálkozás állt - növényé, állaté, emberé. A tudománytörténet a XIX. század közepének egyik (ha nem a) legkiválóbb tudósaként tartja nyilván, aki az élõ és élettelen természet sok titkát fedte fel. Számtalan felfedezésével, találmányával nem csupán a kémikusokat tartotta lázban, hanem az orvosokat, patikusokat csakúgy, mint a mezõgazdaság szakembereit és az élelmiszeripar menedzsereit. (2)

A bajor fõváros értelmiségi rétege nagy tisztelõje volt Liebignek, õ pedig vállalkozott arra, hogy tanfolyamon ismerteti a kémia újdonságait. Esetenként más tudósok is tartottak elõadásokat mûvészeti, irodalmi stb. témakörbõl. Ezekre az elõadásokra fõleg a nõket invitálta Liebig, mert igazságtalannak tartotta, hogy õk nem látogathatják az egyetemeket.

A Wittelsbach család mindkét ágának, a királyinak és a herceginek több tagja - közöttük Miksa herceg két leánya, Ilona és Erzsébet (3) - szorgalmasan látogatták az egyetem új kémiai elõadótermében az elõadásokat és ott voltak 1853. április 9-én azon a kísérleten is, amelyen az egyik asszisztens hibájából egy üveg felrobbant. A professzor a karján és a combján sebesült meg, Terézia anyakirálynét a bal arcán, Leopold herceget (4) a feje búbján érték a szilánkok, két grófné kisebb karcolásokat szenvedett. Ilona és Sisi, akik valószínûleg a második padsorban ültek, nem sebesültek meg.

Nagy lett a riadalom, de - az anyakirályné nyugodt magatartásának köszönhetõen - pánik nem tört ki. Maguk a sérültek nyugtatták meg a halálra vált professzort. Terézia még aznap elküldte orvosát Liebighez, az idõs Lajos exkirály meglátogatta a professzort, Mária királyné teán látta vendégül, Miksa herceg pedig április 18-án ebédre hívta meg.

Liebig elõadásai õsszel folytatódtak, ezeken azonban Erzsébet már nem vett részt, mert augusztusban eljegyezte Ferenc József (5). Liebig professzortól szerzett ismereteinek azonban késõbb hasznát látta.

Liebig a hús vizsgálatával sokat foglalkozott, s megállapította, hogy a fõzéssel sokat veszít táperejébõl. Ezért a professzor nyers húsból olyan leves készítésének a receptjét dolgozta ki, amely megõrzi a hús minden értékét és igen alkalmas - akár egyedüli táplálékként fogyasztva - gyenge gyomrú betegek felerõsítésére. E "titokzatos" húslevest iktatta diétás étrendjébe a késõbbiekben Erzsébet királyné.

Dr. Walleshausen Gyula