Politikai karrier

Házassága kezdett tönkremenni, részben anyósa és az udvar befolyása, részben Erzsébet és Ferenc József eltérő életfelfogása és egyénisége miatt. A császárnén, aki gondjai elől már házassága első éveiben is magányba és betegeskedésbe menekült, 1858-ban rejtélyes betegség vett erőt. Ebben valószínűleg nagy jelentőssége lehetett a kislánya halála miatt megromlott idegállapotának is. Orvosa levegő- és környezetváltozást tanácsolt neki. 1859-ben elhagyta a császárt és elutazott. Több hónapot töltött Madeirán, Korfu szigetén – ahol megismerkedett egy magyar testvérpárral, Hunyadi Imre gróffal és Lili húgával. Ez alatt a rövid idő alatt tőlük kezdett el magyarul tanulni. Majd Velencébe ment tovább, hogy egyedül lehessen.

 Korfun töltött hónapokat, saját palotát is építtetett ide. Sok időt töltött a gödöllői kastélyban, nagy vadászatokon vett részt Angliában.

Utazásairól 1861-ben tért vissza a bécsi udvarba eléggé megerősödve szellemileg ahhoz, hogy néhány jelentős dologban keresztülvigye akaratát Zsófia ellenében. Egyre kevésbé volt hajlandó elfogadni az udvarban az anyósa által neki kiszemelt helyet. Már nem volt az az alázatos, csendes kislány, aki a számára ismeretlen és rettegést keltő környezetbe került. Fokról fokra kezdett ráébredni, hogy milyen magas pozícióban van: ő a császárné, a birodalom első asszonya.

1863-ban magyart tanárt fogadott azzal az elhatározással, hogy komolyan megtanul magyarul, egy év múlva pedig már magyar társalkodónőt vett maga mellé Ferenczy Ida személyében, amivel sikerült komoly bonyodalmat okoznia az udvari etikettben. Zsófia főhercegnő Ferenczy Ida nem megfelelő származását kihasználva igyekezett minél jobban megalázni a magyar nőt, ezért Erzsébet férjénél kijárta, hogy bizalmas barátnőjét kinevezzék brünni alapítványi hölggyé. Az a nő, aki máig sem tisztázott körülmények között került fel az ajánlott hölgyeket tartalmazó lista aljára, a császárné igaz, melegszívű barátnőjévé vált. Bizalmas kapcsolatukat leveleik, és a kívülállók számára sokszor érthetetlen, apró kis célzásaik, utalásaik is elárulják. Ferenczy Idának nem kis része volt abban, hogy Erzsébet elsősorban a magyarok királynéjává akart válni.

Erzsébet férjére gyakorolt hatásának köszönhetően a császár hajlandó volt óvatos liberalizációs lépések megtételére. A politikai foglyokat hamarabb kieresztették vagy amnesztiában részesítették. A börtönökben megszüntették a láncra verést.

Az első igazán komoly összeütközésre azonban Rudolf miatt került sor, 1865-ben, maikor Sissi egy véletlen folytán rájött, hogy még a hittnél is kegyetlenebb a fia katonai nevelése. Kétségbeesve látta, hogy a kisfiú teljesen tönkremegy Gondrecount szigorú, katonás nevelése miatt, mellyel mind Ferenc József, mind Zsófia egyetértett. Formális ultimátumot intézett a férjéhez, melyben nyilvánvalóvá tette, hogy kész elhagyni a császárt, amennyiben az nem teljesíti kívánságait. Fiát ezek után nagykorúságáig polgári-liberális elvek szerint neveltette, amely egyfajta forradalommal ért fel, és az volt a célja, hogy a trónörökös a jövőben az udvarnál a Sissi által is képviselt polgári elveket erősítse.

Második győzelmét anyósa felett a magyarkérdésben érte el. Erzsébet kitűnő politikai érzékkel rendelkezett, és a poroszoktól elszenvedett vereség után kétségbeesve igyekezett megőrizni a birodalmat férje és fia számára. Nem ultimátumszerűen, hanem kitartóan és szívósan, minden diplomáciai és női eszközt bevetve küzdött a magyarság előnyben részesítéséért Zsófiával szemben, aki továbbra is ragaszkodott az „erős kéz” elvéhez. Ez olyan lépés volt, mely egyrészt más nemzetiségek, főleg a csehek háttérbe szorításával járt, másrészt viszont az egész birodalomban döntően erősítette a liberális irányzatot. Nem lehet eltekinteni azonban attól, hogy e lépésének egyik mozgatórugója az Andrássy Gyula grófhoz, 1848 egyik volt forradalmárához és későbbi magyar miniszterelnökhöz való barátsága – egyesek szerint vonzalma – volt.

Az 1867-ben megtörtént kiegyezés az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulásához vezetett. Erzsébet ekkor férjével együtt Budára utazott, ahol magyar királyi párrá koronázták őket június 8-án a budai Nagyboldogasszony, azaz Mátyás templomban. Ősi hagyomány szerint koronázáskor a nemzet megajándékozza a királyt, a király a nemzetet. A királyi pár a Sissi által kedvelt gödöllői, hajdani Grassalkovich-kastélyt kapta ajándékul a hozzátartozó birtokkal és 100 000 Ft aranyat. A koronázási ajándékot (százezer forint aranyat) a szabadságharc honvédei, özvegyei, árvái és rokkantjai számára ajánlották fel (valószínűleg királyné közbenjárásának köszönhető a király rendkívül nagylelkű gesztusa).

A kiegyezés után

Úgy tűnik, a kiegyezéssel a császári házasság nehézségei is rendeződtek egy időre, és 10 hónappal a koronázást követően, 1868. április 22-én megszületett negyedik gyermekük, Mária Valéria (megh. 1924-ben), akit „magyar gyermeknek” is neveznek. A császárné legkisebb gyermekét a magyaroknak szánta ajándékul és ragaszkodott ahhoz, hogy a kicsi a Budai Várban szülessen; ha fiúgyermeknek adott volna életet, akkor a Pragmatica Sanctio és valamennyi későbbi megállapodás ellenére ő lett volna Magyarország eljövendő királya, s ezzel a magyar korona országai elszakadhattak volna Ausztriától.

A politikától a magyar koronázást követően - tulajdonképpen kényszerűségből - teljesen visszavonult. Császárnéi kötelességeiről szándékosan nem akart tudomást venni, s kizárólag az önmegvalósításnak élt. Bármennyire művelt nő is volt, valójában főleg szépsége segítette abban, hogy felülemelkedhessen a bécsi udvar – szemében – kicsinyes nyüzsgésén.

1867-ben megtörtént a kiegyezés és Erzsébetet június 8-án magyar királynévá koronázták a budai Nagyboldogasszony, azaz Mátyás templomban. osi hagyomány szerint koronázáskor a nemzet megajándékozza a királyt, a király a nemzetet. A királyi pár a gödölloi, hajdani Grassalkovich-kastélyt kapta ajándékul a hozzátartozó birtokkal és 100.000 Ft aranyat. A koronázási ajándékot (százezer forint aranyat) a szabadságharc honvédei, özvegyei, árvái és rokkantjai számára ajánlották fel. A király rendkívül nagylelku gesztusában a királyné közbenjárását sejtették.

Minél jobban arra törekedett a császárné hogy megnyerje a magyarok rokonszenvét, annál inkább
elvesztette az osztrák tartományokét