Az aranyérről

Azt mondják az emberek két csoportra oszthatók: akiknek már van aranyér problémájuk és akiknek majd ezután lesz. Sokan szenvednek tőle, de ritkán beszélnek róla. Az aranyér tulajdonképpen a széklet visszatartásához elengedhetetlen tömítő gyűrű a végbélben, amely három, vérrel telt, rugalmas kis párnácskából áll. Ezek nyugalmi állapotban teljesen kitöltik a bélüreget, székeléskor pedig a záróizmok elernyedésével szétnyílnak.

Kóros körülmények között ezek a párnácskák megnyúlnak, és már kívülről is kitapinthatókká válnak, így lesz aranyérből aranyér-betegség. Leggyakoribb kiváltó okai a fizikai megterhelés, a gyakori székrekedés, egyes kismedence daganatok, de még a hosszas vécén ücsörgés is pangáshoz, és így következményes aranyérbetegséghez vezethet. Ezen kívül számos civilizációs ártalom is felelős lehet a betegségért, elsősorban a helytelen étkezés. Hiszen a napjainkra jellemző rostszegény étrend következtében lelassul a széklet előrehaladása, több víz szívódik fel belőle, keményebb, nehezebben üríthető lesz és máris kész a baj.

A panaszok közül a vérzés és a végbélfájdalom a leggyakoribb, de viszketés, váladékozás is felléphet. Gyakran észlelhetők a végbélnyílásban megjelenő kisebb dudorok, értágulatok. Ezek időnként gyulladásba jöhetnek. Rendkívül fontos, hogy ilyenkor minden székelés után megmosakodjunk és gyulladáscsökkentő krémmel kezeljük. Fel kell azonban hívni a figyelmet, hogy a legtöbb tünet nem csak az aranyérbetegség, hanem akár végbélrák jelzője is lehet. Ezért minden ilyen esetben orvoshoz kell fordulni.

Az aranyér kezelésében ma már egyre kisebb szerepet kap a klasszikus műtét, helyette ambuláns módszereket alkalmaznak a legtöbb esetben. Az aranyeres csomók tövére egy leszorító gumigyűrűt helyeznek, amelynek következtében az érintett terület elhal és a csomó magától leesik. Ennek az eljárásnak az előnye, hogy igen kíméletes, gyakorlatilag nem jár fájdalommal.