|
A Black Panthers története a messzi múltba nyúlik vissza, még a II. Alapítás idejére. Eredetileg a rendháznak sem a színe, se a neve nem ez volt, de ne szaladjunk ennyire a dolgok elé…
A rendház története:
A keresés
A Hórusz Lázadás után a legnagyobb tagú rendház az Ultramarinoké volt. Primarchájuk megalkotta az Index Astartest, aminek az értelmében saját rendházát is számtalan kisebb rendházakra bontották szét. Az így megszületett új csapatokat nevezzük II. Alapításnak. Legtöbbjüknek már biztos toborzóbolygója volt, hiszen a Lázadás előtti időkben számtalan emberlakta területet szabadítottak fel, s a hálás őslakosok megtiszteltetésnek vették, hogy csatlakozhatnak megmentőik soraiba. Ám volt egy elenyésző kis létszám, akiknek az évek során nem sikerült saját bolygót találniuk. Ezek egyike volt a Snow Panthers rendház is.
Ám nem adták fel. Kisméretű flottájuk fáradhatatlanul járta a bolygókat, ám sorra csak kiégett, lakhatatlan világokat leltek. Egy napon azonban a vezető könyvtáros, Paulus testvér vízióban részesült. Egy buja, élettel teli világot látott, ahol mindent fák borítottak, tengerek nélkül. Csak egy hatalmas, végtelen szárazföld, vad élőlényekkel, s ami a legfontosabb volt: emberekkel. A végső dolog, ami meggyőzte arról, hogy új bolygójukat látta meg, egy villámgyors, elmosódott alak volt, amit ő maga sem tudott rendesen követni, ám az árnyéka alapján valamiféle párduc lehetett.
A katasztrófa
Az útmutatása alapján a rendház eljutott a bolygóhoz. Fogalmuk sem volt arról a szörnyű tényről, hogy az áruló Alpha Légió itt építette ki egyik támaszpontját, ahonnan sorozatos támadásaikat akarták megindítani a Birodalom világai ellen.
A császárhű csapatok hajóit lesből, a földi támaszpont útmutatásai alapján egy káosz flotta egyszerűen elsöpörte. A maradványok a szörnyülködő őslakosok szeme láttára hullócsillagként zuhantak imádott bolygójukra. Hatalmas krátereket vájtak a felszínbe, de még így is számtalan űrgárdista élte túl a pusztító kataklizmát. Arra számítottak, hogy a flotta bombázással fejezi be munkáját, ám nem ez történt. Az árulók egyszerűen eltűntek a warpban, s a földi csapatokra bízták, hogy végezzenek a túlélőkkel.
A mit sem sejtő Snow Panthers-ek belevetették magukat a dzsungelbe. Lassan sikerült egyesülniük a túlélőknek, de akkor még fogalmuk sem volt, hogy nem mindenki rendháztársuk… Az Alpha Légió ismételten egyik kedvenc taktikai fogását alkalmazta, s kihasználta a lojalisták átmeneti zavarát. Átfestették páncéljaikat, s így beépültek a túlélők közé. Aztán megindították támadásukat…
A Panthers-ek azt sem tudták, hogy ki támadott rájuk… Csak annyit láttak, hogy némely rendtársuk is az ellenfél oldalán harcol. Aztán, amikor végeztek ezekkel az árulókkal, akkor látták meg, hogy a káosz katonáival van dolguk. Hófehér, kék és arany páncéljaik miatt könnyű célpontot nyújtottak az őserdőben a káosz csatlósainak, s bizony maga Paulus testvér is elesett. A rendház akkori Nagymestere, Cassius és teljes terminátor páncélos testőrsége is odaveszett, s ezzel a Panthers-ek elvesztették teljes vezérkarukat. Mindössze egy káplán, körülbelül száz harcos testvér, két könyvtáros és három apothecary élte túl a mészárlást. A vezető innentől kezdve a káplán lett, s így alakult ki a rend későbbi történetében az a különleges helyzet, hogy a Nagymester mindig egy káplán. Mellé azonban választanak egy katonai vezetőt is, akit azonban közfelkiáltással maguk a harcos-testvérek jelölnek ki. Innentől kezdve a Snow Panthers rendház megszűnt, s megkezdődött az új, a Black Panthers rendház története.
Az új rendház megalakulása
Cesus káplán vette kezébe a parancsnokságot, s maga mellé testőrségként kinevezte a túlélő két könyvtárost, név szerint Cellen és Pelur testvért. A három apothecary mellé azonban külön osztagokat jelölt ki, mert tudta, hogyha azok elbuknak, akkor mindennek vége. Titokban abban reménykedett, hogy valaki fogta még sebtében leadott segélykérésüket, s hamarosan megérkezik a Birodalmi felmentő sereg. Ám addig sem tétlenkedett, erős kézzel megszervezte az új vezérkari láncot. Ő volt, aki egyik éjszaka, a táncoló tábortüzek fényénél felvetette testvéreinek, hogy válasszanak maguk közül egy embert, akit bárhová követnek. Legnagyobb megdöbbenésére mindenki egyöntetűen őt jelölte meg, mint új Nagymestert. Ekkor, első döntéseként, létrehozta a Legnagyobb Hadvezér tisztséget, s kijelentette, hogy válasszanak még valakit, akiben szintén vakon megbíznak. Ezzel a döntésével mindenkit meglepett, ám elmagyarázta, hogy még egyszer nem fordulhat olyan elő, mint ami a váratlan rajtaütéskor történt. A Rendnek újra kell épülnie, s ha ő nem élne túl egy újabb rajtaütést, akkor a Legnagyobb Hadvezér veszi át az irányítást. A harcosok már tudták, hogy ki legyen az az ember: Ducan veterán őrmester. Mindannyian ismerték bátorságát, kitartását, s leleményességét is, s ami a legfontosabb: követték parancsait. Ezek után Cesus létrehozta a Könyvtárosok Tanácsát, s az Apothecaryk Rendjét. Az Apothecaryk mellé öt-öt testőrt adott, akik megfogadták, hogy bármit megtesznek, hogy a három, különleges tudással rendelkező testvérük túléljen addig, amíg nem tudnak új testvéreket toborozni.
Az első reménysugár
Az éjszakát azonban nem töltötték egyedül, bár erről fogalmuk sem volt. Emberi szemek kísérték figyelemmel az új rendház megalakulását, s suttogva mutogattak az ismeretlenekre. Ekkor az egyik, számukra óriási és különleges, emberszerű lény karján felbippegett valami… Az űrgárdisták azonnal a fegyvereikhez kaptak, s várták az újabb támadást. Ám az elmaradt. Egy kisebb, tíz fős csapat elindult, hogy felderítse az ismeretleneket. Ám azok inkább elfutottak, mint hogy megtámadják őket. Megpróbálták üldözni őket, ám azok macskafürgeséggel tűntek el előlük. Csak a szenzoraikban bízhattak, ám így is alig tudták követni őket. Ám ekkor egy emberi sikoly tépte szét az éjszaka csendjét, s a fehér páncélos üldözők egy óriási, fekete párduc elmosódott árnyékát látták. Tudták, hogy segíteniük kell a bajba jutottaknak, hisz az emberiség védelme még régről beléjük ivódott. Amikor kirontottak a csöppnyi tisztásra, egy tucatnyi megdermedt, bőrruhás ember állta körül egyik társukat. Annak a mellén egy hatalmas fekete párduc hevert, ám valamilyen különleges okból nem ölte meg a tehetetlen embert. Amikor a Snow Panthers-eket meglátta, mintha mosolygott volna. Senki sem mozdult, majd a fekete lény egy kecses ugrással eltűnt a sötétben. Mintegy varázsütésre, mindkét megdermedt fél egyszerre kezdett el beszélni. S ekkor jött a még nagyobb meglepetés: megértették egymást. Az emberek áhítattal tekintettek a legendás űrgárdistákra, akikről annyi legendájuk szólt, még a katasztrófa előtti időkből. A rend tagjai megtudták, hogy emberek egy csoportja évszázadokkal ezelőtt elmenekült a Hórusz Lázadás elől. Eredeti bolygójukat a káosz elpusztította, s elindultak, hogy új hazát keressenek. Tíz hatalmas, hegyméretű hajó indult útnak, ám ide csak három érkezett meg. A többit hiperviharok, s egy újabb káosztámadás tépte szét. A megmaradt hajók is súlyosan megsérültek, de ellentétben a Snow Panthers hajókkal, ezek nem zuhantak le. Miután sikeresen leszállt a túlélő harminc millió ember, a hajókat elindították végtelen útjukra. Ily módon elkerülték a nagyobb katasztrófát, ám szívükben megőrizték a halottak emlékét. Időközben a tíz gárdista visszavezette a felderítőket a rend táborába. Ott aztán kiderült, hogy a nehéz életkörülmények ellenére még ma is több millióan élnek ezen a világon, az űrgárdisták szívébe remény költözött. Aztán, tudatták a szörnyű hírt: a világon megjelent a káosz, s bizony ők is hasonlóképp jártak, mint az eredeti telepesek. Ekkor óriási harag jelent meg az emberek szemében, s elárulták ősi fogadalmukat: a káosznak még az írmagját is kipusztítják, ahol csak tudják. A tíz gárdista Cesus káplánnak azt is elmesélte, hogy milyen különleges állattal találkoztak, s szerintük az Istencsászár küldte ezt a lényt a segítségükre. A káplán egyetértett velük, s tudta, hogy ennél nagyobb kegy nem is érhette volna őket.
A nemes harcosok felkészültek az indulásra, ám vezetőik furcsán néztek rájuk. Ők nem értették a dolgot, majd kiderült, hogy a fehér páncéljuk nem tetszik a felderítőknek. Túl könnyű volt észrevenni azt a sötétben, mert a legkisebb fény is azonnal elárulta hollétüket az ellenségnek. Az aranyra is hasonlóképp tekintettek, egyedül a kék ellen nem volt kifogásuk. Cesus ekkor döbbent rá, hogy miért volt fekete a párduc, mely segítségükre sietett: a teljes rendnek meg kell változnia. S ebbe bizony a színek is beletartoznak.
Így lett a fehér – kék - arany színekből fekete – kék.
Az újjászületés
Ám mivel nem volt náluk festék, ezért kezdetben magával a földdel fedték el a fehér és az arany részeket. A felderítők ebben is segítettek nekik, majd elindultak az emberek legnagyobb városa felé. Az űrgárdistákat itt érte a legnagyobb meglepetés: az elmúlt száz év során csak a népességük csökkent, ám a technikai színvonaluk egyáltalán nem. Mi sem mutatta ezt jobban, mint az a rengeteg fegyver, amivel rendelkeztek. A legnagyobb számban multi-melta és plasmagun állt a rendelkezésükre, ám a lakosok még több titokkal rendelkeztek. Elárulták, hogy őshazájuk jelentős fegyverkészítő bolyvilág volt, ami az űrgárdistákat látta el fegyverekkel. A Black Panthers-ek csak ámultak, amiket ott láttak…
A lakosok mosolyogva mutatták be legféltettebb titkaikat: motorokkal, roham-motorokkal és land speederekkel is rendelkeztek! Sőt, az eredeti modelleket kicsit meg is változtatták. A roham motorok mindegyikére multi-melta volt felszerelve, a speederekre pedig assault cannonokat szereltek. A gárdisták nem értették, hogy mi értelme van a motoroknak, hiszen a dzsungelben képtelenség használni őket, ám a telepesek csak mosolyogtak. Mint kiderült, ők tökéletesen el tudták vezetni ezeket a harci eszközöket is, bármennyire sűrűn is álltak a fák. Cesusban és társaiban felcsillant a remény sugara. Most már tudták, hogy tényleg meglelték hazájukat, bár óriási árat fizettek ezért.
A Nagy Ütközet
A bolygó teljes lakosságát fegyverbe szólították. Rengetegen voltak, akik égtek a vágytól, hogy kifüstölhessék a káosz söpredékét szülőhelyükről. Azonban a világ vezetői egyetértettek abban, hogy badarság lenne mindenkit odavezényelni. Így kiválasztották a legjobbakat, s azok egyesültek Cesus csapataival. Egy közel ezer fős sereg szállt így szembe a renegátokkal. Most azonban náluk volt minden előny: fegyverek, helyismeret, s a rajtaütés előnye. A három apothecary, bármennyire is szeretett volna, nem vehetett részt a rajtaütésben. Cesus fontosabbnak látta a rendház jövőjét, s így ők testőreikkel együtt kénytelenek voltak hátra maradni. Cesus még egy külön parancsot adott ki nekik: nem maradhattak együtt. Így minden városban védhették az új rendház jövőjét.
A sereg felderítői azonban embereikre találtak. Mivel az Alpha Légió is híres volt beszivárgó képességéről, ezért több százan haltak meg a rejtett csapdáktól, bombáktól, amiket a renegátok épp az ilyen támadások ellen állítottak fel. Az állandó rajtaütések is tetézték a halottak számát… A végére csak a sereg közel fele verekedte át magát a külső védelmi vonalakon. A land speederek, bár nagy számban pusztultak el, szintén óriási előnyhöz juttatták a lojalistákat. Az Alpha Légió nem egy rohamcsapatával végeztek a levegőből ezek a halálos harci gépek. Mint kiderült, az elején igencsak lebecsülték a renegátok létszámát: közel ezer fő várta Cesusékat. Ám ez a szám mostanra, hála a telepesek technikai támogatásának, igen jelentősen megcsappant. Most már az űrgárdisták is tudták, hogy miért használnak annyi multi-meltát: bár a hatótávja rövid volt, de az őserdőben nem lehetett messzire látni, s amikor talált, akkor több káoszgárdistával is végzett. Ez, ötvözve a helyiek remek lopakodó képességével, igen jelentős előny volt. Cesus csapatai inkább a lézerágyúkat kezelték, révén nem voltak járatosak a lopakodásban. A motorosok és roham-motorosok is bebizonyították, hogy mennyit érnek: nem egyszer gyors lecsapó, majd visszavonuló taktikájukkal elcsalták a renegátok egy részét, s így a megosztott csapatokat már sokkal könnyebb volt felszámolni.
Nagy nehézségek árán a csapatok eljutottak magáig a bázisig. Itt jelentős közelharcok alakultak ki, de a multi-melták itt is újra nagyszerű választásnak bizonyultak: a szűk helyeken egy-egy lövésük néha tíz ellenséggel is végzett. A végére már csak a bázis főparancsnoka és a testőrsége maradt, ők azonban jobbnak látták, ha távoznak. Megérkeztek újra a káosz hajók, s a renegátok elteleportáltak a bolygó felszínéről. Ám nem mentek üres kézzel: Cesus elszörnyűlve látta, hogy magukkal vitték Cassius és testőreinek tetemeit, továbbá pedig a rendház szent ereklyéit is. A lojalisták tehetetlenül nézték menekülésüket, s tudták, hogy minél hamarabb el kell hagyniuk a volt bázist.
A válaszcsapás
Cesus jól számolt. Bár csak egyetlen csatahajó érkezett, az szinte azonnal bombázni kezdte a felszínt. A telepesek három városa közül kettő, és a korábbi titkos renegát bázis percek alatt megsemmisült. A harmadik városra csak két bomba hullott, ám ezek is jelentős károkat okoztak. Aztán, ahogy jöttek, a káosz erői ugyanúgy el is tűntek. Pillanatok alatt, és nyomtalanul.
Újra felfedezés
A Birodalom kerekei csak lassan fordulnak. De egyszer csak felemeli busa fejét, s megmozdul. Apró csípések csak, amik érik, s sokra csak igen-igen lassan reagál. Nem volt ez másképp annál a csöppnyi kis bolygónál sem, ahonnan a Snow Panthers rendház segélykérő jelzései érkeztek. Ráadásul a hipertérben az idő is másképp telik, mint a valóságban. Háromszáz év telt el a válaszcsapás óta. Az inkvizíció hajói azonnali támadásra számítottak, így ellenségesnek kezelték a Hellica IV-et, és annak teljes környékét. Azonban senki sem támadt rájuk. Sehol sem voltak káosz hajók, a világ sem volt az az eretnek gócpont, amire a Császár bátor harcosai számítottak.
A Szürke Lovagok csapatai több hullámban teleportáltak le a felszínre. Több olyan helyet is leltek, ahol korábban városok voltak. De mindet lebombázták. Megtalálták több űrhajó roncsait is. De élő embert egyet sem láttak. Aztán, felcsipogott egy auspex. Majd a következő is… Egyre többen lettek…
Az árnyak közül egy sisak nélküli, fekete és kék páncélos alak lépett elő. Kezében a káplánok hivatali jelvényét tartotta. A vállpáncélján pedig egy fekete párduc vicsorított.
Cesus volt az. Még élt, bár testének több részét is bionikai darabokkal kellett helyettesíteni. Jól sejtette, hogy az ellenség nem hagyja megtorlatlanul a támadást. S azzal a döntésével, hogy szétküldte rendházának apothecaryjait, megmentette a jövőt.
Az új rendházat, mely a Black Panthers nevet kapta, maga az Inkvizíció jegyezte be, II. Alapításúként.
A Black Panthers ma
A bombázás után a túlélők a föld alá vonultak. Az emberek és az űrgárdisták közösen építették fel új lakhelyüket.
Az igazi újjáépítés azonban csak az Inkvizíció csapatainak megérkezése után kezdődhetett meg. A föld alá 2, szorosan összefüggő rendszert építettek. A felső a lakórész, az alsó pedig a gyárterület. Azonban a felszín megmaradt teljesen érintetlenül, s azt a mai napig is sűrű dzsungel borítja.
Ezek mindegyike komoly kihívást állít a támadók elé. Egyrészt, a természetes védelmet tovább erősítik a felszínen állomásozó űrgárdista kiképzőrészlegek, másrészt, a lakosok, hiába érkezett azóta rengeteg bevándorló, a mai napig igen harciasak maradtak. Csak a legerősebbek maradnak életben a föld alatt, ahol alulról az állandó hő csapásaival kell szembeszállniuk. Mert a város egészen a bolygó magjáig húzódik. A legalsó rétegeknél, szinte már a magnál találhatóak a gyárak, ahol a mai napig fegyvereket gyártanak óriási mennyiségben.
Lényegében tehát, a felszín alatt egyetlen, az egész bolygót körülölelő, giga bolyváros alakult ki az évezredek során, melyeket saját vezetőik irányítanak. S e vezetők közül az egyik a Black Panthers rendház.
A vezetők jórészt az eredeti túlélők leszármazottjai, akik családokba tömörültek, s most ők alkotják az arisztokráciát. Ám rengeteg új telepes is érkezett az azóta eltelt évezredek során. Kellő munkával pedig bárki bekerülhet az arisztokráciába. Ebben is különbözik a bolygó a többi világhoz képest.
A lakosság száma több mint tíz milliárd. A lakószintek is egyfajta hierarchia szerint épültek fel: a felszínhez legközelebb a gárdisták barakkjai találhatóak, vagyis maga a rendház. Ezt követi a nemesek lakószintje, majd a közembereké, végül pedig a legszegényebbek kaptak szállást. Ám ami itt szegénynek számít, az máshol könnyen a középemberek szintje lenne. A legalsó rész azonban maga a pokol: itt vannak a magközeli gyárak, s ezek egyben büntetőtelepek is. A két rész azonban jól el van különítve. A gyárak soha nem állnak le, s bár a büntetőtelepeken különböző bandák uralkodnak, az űrgárdisták erős kézben tartják őket. Az egyik beavatási próba például, hogy az újoncoknak meg kell ölniük az épp uralkodó banda összes tagját, ezzel is bizonyítva rátermettségüket. Ráadásul egy-egy ilyen eset után az alvilág tagjai egymásnak esnek, s kicsinyes belügyeik foglalják le őket.
Nagyon ritkán a bandákból is kikerülnek újoncok. Ezek az új tagok kénytelenek megtanulni a fegyelmet, ám mindezt szívesen megteszik, hisz egyrészt elhagyhatják azt a poklot, amibe beleszülettek, másrészt, titokban még ez a csürhe is tiszteli a Black Panthers-eket.
Az újonnan bevándorlókkal megismertetik a bolygó történelmét, a szokásokat, s beléjük öltik a káosz iránti gyűlöletüket. A bolygó és a rendház egyaránt felkészült egy újabb légi támadásra: a felszínre több légvédelmi tornyot is felszereltek, s a bolygó körül több orbitális védőállomás is kering. Ehhez tartozik még a rendház flottája, mely azonban főként a küldetésben lévő gárdistákat szállítja.
Említettük már a lakosság nagy létszámát. Hiába a császár bajnokainak tekintélye, ennek ellenére szükség van bizonyos létszámú rendfenntartó erőre is. Ezt egy reguláris hadtest látja el, ám ők ténylegesen csak a rendre felügyelnek. A komolyabb esetekre ott vannak a bajnokok, akiket még senki sem tudott megállítani…
Így vált valóra a Snow Panthers rendház álma, bár ehhez a régi rendnek teljesen meg kellett szűnnie, hogy egy új vehesse át a helyét.
A rendház felépítése
A Black Panthers rendház a mai napig a Cesus által lefektetett rendet követi.
A Nagymester egyben a káplánok vezetője is, a mostani nagyúr Lord Paulus.
Közvetlenül őt követi a Legnagyobb Hadvezér, akit a csapatok közös felkiáltással szavaznak meg. E tisztséget jelenleg Lord Vantilus tölti be.
Őket követik a Könyvtárosok Tanácsa. Ennek mostani feje Lord Nicodemus, s jelenleg tizenöt tagja van.
A legvégére maradt a Renden belüli Rend, vagyis az Apothecaryk Rendje. Ők csak különleges esetekben vonulhatnak csatába, s mindannyian maguknál hordoznak egy apró dobozt, ami tartalmazza a rendház teljes génbankját. Így előzik meg, hogy olyan helyzetbe jusson újra a rend, mint oly régen. Az apothecarykat mindig egy testőrség is kíséri, akik felesküsznek arra, hogy minden áron megvédik különleges tudású testvéreiket.
Az őket követő harcos-testvérek sem hétköznapi katonák. Az újoncok, mint oly rég, a lézerágyúkat kezelik, mert ők még nem rendelkeznek sem megfelelő beszivárgó képességgel, sem elég éles ösztönökkel, ami idősebb bajtársaiknál az évtizedek alatt kialakult. Ám épp a bolygó keménysége miatt, s mivel a kiképzés a felszínen, az őserdőben történik, ezért ők is ugyanazt a páncélt kapják, mint idősebb társaik. Addig tehát, amíg valaki nem képes a páncélját viselni, még csak újoncnak, vagy közismertebb nevén „Kölyöknek” sem számít.
A „Kölykök” tehát az újoncok, s magukat a veterán beszivárgó taktikai osztagokat „Vadászoknak” nevezik. Szóltunk már a Kölykök fegyverzetéről: bolter és lascannon. A Vadászok is a múlt rabjai: ők multi-meltát és plasmagunt használnak. Ez, éles érzékeikkel, remek megérzéseikkel és beszivárgó képességükkel kombinálva igen veszélyes ellenfelekké teszik őket, akiket bizony sokszor becsültek már alá.
Az elitek elitjei a roham-motorosok, vagyis a „Karmok”. Ők is multi-meltával vannak felszerelve, s fegyvereik hőjétől bizony már rengeteg káosz förmedvény pusztult el.
A másik elit csapat a szintén plasmagunokkal felszerelt motoros egységek, vagyis más nevükön a „Mancsok”. Általában hozzájuk csatlakoznak a motoros parancsnokok is, s így együtt hihetetlenül ütőképes harci egységet képeznek.
Mindkét egység, akárcsak őseik, hihetetlenül jó reflexekkel, és ügyességgel rendelkeznek.
Mint már említettük, a bolygó fő profilja a fegyvergyártás. Többek között itt gyártják és szerelik össze a sima és roham-motorokat, illetve a land speederek egyik fajtáját: a tornádót. Az ezeket irányító pilótákat, s az egységeket is egyaránt „Tépőknek” nevezik, akik tudásuknak s fegyvereiknek köszönhetően széles sorokat vágnak az ellenfél soraiba.
A nehézfegyveresek sem hiányoznak a rendházból, s ők is beszivárgási képességükről és éles érzékeikről híresek. Előnyben részesítik a plasmacannonokat, ám ha a helyzet úgy hozza, akkor más fegyvereket is bevetnek. Létezik egy szakasz például, aminek minden tagja heavy boltert használ, de ez ritka és egyedi eset. A nehézfegyvereseket „Zöld-Szemeknek” nevezik.
A rendház a mai napig gyűlöli az Alpha Légió tagjait, de egyben minden káosz förmedvényt is. Ezen bolygójuk minden lakosa is osztozik. Fogadalmat tettek, hogy visszaszerzik elveszített ereklyéiket, többek között Cassius és testőreinek testét és páncéljait, s amíg ezt nem sikerül véghezvinniük, addig nem használnak sem terminátor páncélt, sem bármilyen ereklyét.
Teljes jelmondatuk: „Féld az éjt, ellenfelünk, mert akkor a halál vár rád, s féld az álmokat, testvér, mert bár valóra válnak, de csak nagy fájdalommal, s szégyenünk még most is engesztelhetetlenül kínoz.”
Csatakiálltásuk: „Féld az éjt és az álmokat! (Fear the night and the dreams!)
Színeik: fekete és párduckék
Jelképük: fekete párduc |
AJÁNLOM AZ OLDALT
