|
Azért alapították, hogy védelmet nyújtson az Iszonyat Szeméből kitörő áruló légiók fenyegetése ellen, hajdan pedig az Emberiség legbátrabb oltalmazóiként tartották őket számon. Ám a Káosz alattomos befolyása következtében egy baljós titok lappang a Rendház szívében, mely egyszer majdnem elpusztította, és ma a létét fenyegeti.
Eredet
 Egykor Tűzkarmoknak nevezték el őket, és úgy tartják, hogy az Relictorokat a Hitehagyás Korának sötét napjaiban alapították, ám azon, harcok tépázta bizonytalan idők alatt köztudottan hiányos illetve homályos feljegyzések keletkeztek, a hiteleseket pedig szinte lehetetlen felkutatni. A Mythos Angelica Mortis egy átirata szerint a Tűzkarmok egyike voltak a legendás Astartes Praesus rendházaknak, mely körülbelül 20 új alapítású rendházat azért hozták létre, hogy az Iszonyat Szeme körüli stratégiailag fontos védelmi állásokba telepítve támogatást nyújtsanak az ott harcoló birodalmi erőknek. A Tűzkarmok erőd-monostorának alapjául egy ősi Ramilies osztályú csillagerőd szolgált, amely bolygókörüli pályán keringett a Torva Minoris körül. Innentől kezdve a Rendház közel öt évezredig harcolt a Káosz erői ellen. A Tűzkarmok számos alkalommal szerepelnek a Birodalom történetének krónikáiban, és számos dicsőséges győzelemben volt részük az idők során. Nem kisebb ütközetek szerepelnek köztük, mint a Belső Szem Kultuszának Megtisztítása, a Cocalus Első Ostroma valamint az Albrecht IV-en lezajlott Partraszállás. Részét képezték továbbá az Iszonyat Szemétől távol eső, Tűz Kerekébe indult Hendrik hadúr vezette milliós erejű keresztes sereg balsorsú expedíciójának evakuálását lehetővé tévő felmentő seregnek is…
A 41. évezred 9. századának közepén a Császár Tarokkja megjósolta egy sérült űrhajó felbukkanását a Hiperűrből, közel Stygies iparvilágához a Segmentum Obscurus-ban, így kézenfekvően a Tűzkarmokat mozgósították annak elfogására. A Bűn Foglyul-ejtőjeként azonosított hajón egy renegát harcos csapatra bukkantak, melyet Tzeench Káoszbajnoka, Nyúzó vezetett. A Tűzkarmok Csapás osztályú cirkálója megbénította a Stygies rendszerbe belépő ellenséges űrhajót, majd ezután Decario Könyvtáros vezette Terminátor Rohamosztagok és a titokzatos De Marche inkvizítor rohamozták meg azt. A renegátok felismervén, hogy nincs esélyük, a barlang méretű gépházban készültek a végső ellenállásra, ahol véres csata vette kezdetét, melyben Decario és de De Marche szembenézhetett Nyúzóval.
A Bajnok hatalmas harcos volt, fegyverét, egy Nagydémon esszenciáját szentségtelen anyagába tömörítő Démonkardot pedig az Iszonyat Szemének szívében kovácsolták. Az Inkvizítor lesújtott energiabárdjával a Bajnokra, de annak természetellenes páncélja áthatolhatatlannak bizonyult csapásaival szemben. Az ellencsapás nem késett, és a Káoszbajnok Démonfegyvere játszi könnyedséggel hatolt át De Marche páncélján, súlyosan megsebesítve őt. Egy másik ütésével eltörte Decario pszi-kardját, és letépte róla a Terminátor páncélt. Decario tántorogva ugyan, de visszaütött az energiaöklével, és kitépte a Káoszbajnok kardforgató karját, amelyből ömleni kezdett a vér. Még ezzel a halálos sebbel is a Bajnok iszonyú vadsággal harcolt tovább, földre taszítva a Könyvtárost és további négy Terminátort mészárolva le. Decario imát mormolva a császárhoz, kinyújtotta a kezét a legközelebbi fegyverért, és lecsapott vele a Bajnokra. A Nyúzó feje elválasztatott a testétől, Decario pedig ekkor vette észre, hogy a Démonkardot szorongatja a kezében.
Decario teljes bizonyossággal érezte, hogy új célja van, mert a Démonkardot forgatva ösztönei azt súgták, hogy ezt a fegyvert a Káosz erői ellen lehet fordítani. A sebesült De Marche figyelmeztette a Könyvtárost, hogy tegye le a fegyvert, mert csakis őt képzeték ki ilyen ereklyék kezelésére, mire a Könyvtáros átnyújtotta az Inkvizítornak a fegyvert, és az Űrgárdisták győztesen térhettek vissza hajójukra hátrahagyva egy Adeptus Mechanicus kutató csoportot, mely majd átfésüli a roncsot ősi technológiákért.
De Marche elmagyarázta, hogy szerinte az ilyen fegyvereket fel tudnák használni a Káosz elleni harcban, és nem kellene azonnal elpusztítani egy-egy ilyen ereklyét, ahogy azt a legtöbben a birodalmi törvények értelmében tennék. Decario segítségével sikerült erről meggyőznie a Tűzkarmok Nagymesterét, így történt, hogy a Tűzkarmok De Marche vezetésével hadjáratot vezettek az Iszonyat Szeme környéki világokra, hogy még több nagyhatalmú ereklyét kutassanak fel. Az elkövetkezendő évtizedek során számos hasonló kincset találtak, és lassan a Tűzkarmok Rendházát Relictorokként kezdték emlegetni.
Azonban csak idő kérdése volt, hogy mások is felfedezzék azt, hogy a Relictorok Káoszfegyvereket használnak a harcokban. Inkvizítorok csapata, nem kevesebb, mint négy Űrgárdista Rendházzal, valamint egy Császár osztályú hadihajóval a hátuk mögött megjelent a Relictorok erőd-monostoránál, és átadott ultimátumukban követelték De Marche valamint minden megszerzett Káosz ereklye átadását, ellenkező esetben mindenkit elpusztítanak. A megsemmisülés küszöbén állva a Rendháznak nem volt más választása, minthogy alávesse magát az Inkvizítorok akaratának. Az eretnek fegyverek eltitkolt birtoklásáért vezeklésül a Rendházat egy század időtartamú bűnbánó hadjárat lefolytatására kötelezték, valamint De Marche-ot mint eretneket kivégezték.
A keresztes hadjáratuk részeként a Relictorok legutóbb a III. Armageddon-i Háborúban vettek részt, mely után nyilvánosan kritizálták őket, amiért harcosaik többsége ismételt kérések ellenére is nem azokon a pontokon nyújtott támogatást a birodalmi erőknek, ahol szükséges lett volna, hanem az egyenlítői dzsungel Angron Monolitját övező területét próbálták visszafoglalni.
Otthonvilág
Torva Minoris a Relictorok otthonvilága, a Segmentum Obscurus területén helyezkedik el, mely szektor hírhedt a Hiperűr viharainak csapongó intenzitásáról. Úgy tartják, hogy a bolygót egy ilyen vihar elzárta a külvilágtól valamikor a Rendház alapításának első éveiben. A Hitehagyás Korának idején a Hiperűr viharok ragályként terjedtek el szerte az univerzumban, nyomukban pedig felkelések és zavargások robbantak ki. A Torva rendszert övező terület annyira beszennyeződött a viharok hatásától, hogy a mai napig rendszeres tisztogató akciókat szerveznek itt, hogy a lakosság körében felbukkanó mutációk ne emelkedhessenek a még elfogadható szint fölé.
A Torva Minoris a Torva Prime, egy hatalmas, vérvörös gázóriás mellékbolygója, és az Administratum Vad világnak nyilvánította. Lakói babonás barbárok, akik a Relictorokat az Istencsászár küldötteiként imádják, amikor a Rendház generációnként egyszer odalátogat, hogy a legígéretesebbnek ítélt fiatal harcosokat az „égi erődjükbe” szállítsák. A törzsek nagyra becsülik az Űrgárdisták pompás felszerelését, egyenesen isteni eredetűnek titulálják fegyvereiket, melyeket így, csak a Császár arra érdemes hű szolgálói használhatnak. Ez egy olyan hozzáállás, amit az idők során a Rendház maga is beépített hittételeibe.
Az „égi erőd” a Relictorok erőd-monostora, egy hatalmas Ramilies osztályú csillagerőd, mely Torva Minoris körüli pályán kering. Csak néhány küldöttről tudott, hogy visszatért volna az erődből, akiknek elmondása alapján olyan örök homályba borult termek sokaságának képe rajzolódik ki, melyeknek kis celláiban a tanoncok ősi, sokak szerint tiltott szövegek lefordításán fáradoznak, kiképzésük részeként, hogy a Rendház testvéreivé válhassanak. Az egyik ilyen elbeszélés, mely a Gethsemane Reclusium hírhedt Eretnek Levéltárosától származik, egy olyan kamráról beszél, mely mélyen az erőd gyomrában van és sztázis-mezők valamint a legnagyobb erejű védőpecsétek zárják el a külvilágtól. Hogy pontosan mit rejt a kamra, azt nem tudni, ám a forrás egy olyan gonosz fertőző erőről beszél, mely átszűrődik a védőpecséteken, és még a méter vastag adamantium biztonsági ajtók mögött is érezni a jelenlétét. Az Eretnek Levéltáros beszámolója azt sejteti, hogy az, aki eredetileg látta a kamrát, valószínűleg beleőrült, és lassú, fájdalmas halált halt az Ordo Malleus kínzókamráiban.
De Marche Inkvizítorral közös akcióikért az Inkvizíció elítélte a Relictorokat, így a Rendház elvesztette hűbéri jogait a Torva Minoris felett, ami azt jelentette, hogy többé nem toborozhattak annak barbár törzsei közül. A Relictorok így kénytelenek voltak tanoncnak való ifjakat keresni azokon a bolygókon, ahova bűnbánó hadjáratuk során vezetett az útjuk. Az Inkvizíció úgy rendelkezett, hogy semelyik Űrgárdista Rendház nem toborozhat a Torva Minorison, és máig rebesgetik, hogy az Ordo Malleus folyamatos megfigyelés alatt tartja a bolygót, biztosítva ezzel, hogy a rendeletet betartják. A Torva Minoris babonás bennszülöttei most azt hiszik, hogy az Istencsászár elhagyta őket, és az engesztelő ceremóniák nagysága minden évben nőttön-nő, megkísérelvén feledtetni azt a hibát, ami miatt a Császár küldöttei elfordultak tőlük.
Harci Doktrínák
A Relictorok látszólag mindenben követik az Űrgárdisták Kódexében lefektetett elveket, amíg az az általános szervezeti felépítésre vonatkozik, ám számos esetben feltűnik, hogy más területeken eltérnek az elfogadott doktrínáktól.
Fontos különbség ezen Rendház és bármely másik között, hogy ők használják a megszerzett ellenséges fegyvereket. Számos Rendház elnézi a trófeaként megtartott fegyvereket, ám a Relictorok azon túl, hogy elveszik, megtanulják kezelni és használni is ezeket a fegyvereket a Káosz erőivel szemben. Mindennek a nyilvánvaló inkvizítori szankciós következményei ellenére néhányan úgy vélik, hogy továbbra is folytatják ezt a gyakorlatot.
Egy másik megjegyzendő vonása a rendház doktrínájának, hogy a szokásosnál több Könyvtáros van a soraikban, mely sajátosságot egyesek a Relictorok Iszonyat Szeméhez való közelségének tulajdonítanak. A mai napig nem indult eljárás az Inkvizíció részéről figyelembe véve ezt a tényt, ám a Rendház közelmúltbeli részvétele az Armageddon-i ütközetekben nagy valószínűséggel újra rájuk fogja terelni a figyelmet. A harctéri taktikák tekintetében azon birodalmi vezetők, akik a Rendház mellett harcoltak, aggályuknak adtak hangot, annak furcsa viselkedésével kapcsolatban. Sokan említést tesznek bizonyos esetekről, amikor úgy tűnt, hogy a Relictorok csak akkor kezdenek bele egy akcióba, ha az megfelel egy bizonyos kritériumnak, melyet azonban csak ők ismernek. Nyilvánvaló, hogy saját céljaik vannak, melyeket nem osztanak meg másokkal, és leginkább csak akkor harcolnak más birodalmi egységek oldalán, ha ezen cél elérését közben előrébb segítik. Ez leginkább a Rendház Armageddon-on véghezvitt tetteiben nyilvánult meg, ahol bár engedelmeskedtek az Ork invázió megállítását célzó általános parancsnak, ám az összes többi részletes utasítást figyelmen kívül hagyták, habár azok magától a Véres Angyal Dante Parancsnoktól eredtek.
Felépítés
 A Relictorok első pillantásra hasonlítanak egy átlagos kódexbeli Rendházhoz, mivel tíz századuk szabályos keverékben tartalmaz Harci-, Roham-, Taktikai-, Pusztító- és Felderítő századokat, így a különbségek csak a Rendház felsőbb köreiben lesznek szembetűnők. A Rendház parancsnokai egy csoportba, úgynevezett Konklávéba tömörülnek, és a Rendház felállítását, működését vagy doktrínáját érintő kérdésekben mind ez a szervezet dönt. Csak azoknak, akik a harcban bizonyítottak és garantáltan tisztaszívűek, engedélyezik, hogy a Konklávé tagjaivá váljanak, és befogadják a Rendház igazi természetét. Ahogy egy harcos fokról-fokra végigjárja a ranglétrát, úgy nyer egyre nagyobb betekintést a Rendház titkaiba, és csak miután érdemesnek találják arra, hogy a Konklávé tagja legyen, fedik fel neki az igazságot a vezetők által forgatott fegyverek valódi eredetéről. Ezek azok a harcosok, akik több nap imádkozás után, szellemileg és lelkileg megtisztultan elnyerik a jogot, hogy a Rendház Démonfegyvereit használhassák a harcokban. A Könyvtárosok, akikből a többi Rendházhoz képest ők többel rendelkeznek, aprólékos vizsgálatok során térképezik fel a beavatottakat, és a legerősebb akaratú jelölteken kívül mindenki mást elutasítanak. Csatában a Rendház kiegyensúlyozott erőt vonultat fel az éppen adott fenyegetéshez mérten, és alkalmazott taktikájuk csak kicsit tér el az átlagos harctéri műveleti protokolltól. Csak ha a Konklávé tagjai is a csatamezőn vannak, válnak a Relictorok valami sokkal vészjóslóbbá. A Rendház idősebb tagjai az ellenség fegyvereit forgatják, míg az egyes osztagok szentségtelen ereklyéket hordozva keltik életre a Káosz erejét, felhasználva azt annak mocskos teremtményei ellen.
Hiedelmek
A Relictorok hiedelemrendszerének központi dogmája szerint a Káosz alapvetően nem gonosz, csak egy olyan hatalom, melyet azok ellen lehet fordítani, akik rosszra használják. Ez legszembetűnőbben az elfogott Démonfegyverek használatában nyilvánul meg, de kiterjed a Könyvtárosokra való nagyobb mértékű támaszkodásra is. Mint egy viszonylag új Rendház, a Relictorok a fiatalság magabiztosságával, az arrogancia határait súrolva azt tartják magukról, hogy erős akaratuk és hitük megvédi őket a Káosz romlottságával szemben. Éppen ezért lenézik azokat, akik nem elég bátrak az ilyen ereklyék használatához, állítva, hogy a Káosz ereje csak egy a sok fegyver közül, melynek használatára feljogosít az, hogy a gonosz azzal fenyeget, hogy bekebelezze a galaxist.
A Relictorok Könyvtárosai és Káplánjai azt tanítják a harcosoknak, hogy hitükben megerősítve ellent tudnak állni a Káosz csábításának, és úgy hiszik, hogy ezt a belső erőt ők kellő mennyiségben birtokolják. Úgy tartják, hogy kötelességük felkutatni az ilyen ereklyéket, és ezeket tanulmányozva megérteni az ellenség fondorlatait. Ez a magatartás gyakran állította szembe a Relictorokat más Birodalmi szervezetekkel, főleg amikor azok terveivel direkt módon szembeszálltak, de a nyílt összetűzést eddig elkerülték.
Génszerkezet
A Relictorok génjeinek forrása a Marson lévő laboratórium, azon belül pedig valószínűleg az Ultragárdistákéból valamint a Sötét Angyalokéból alakult ki. Ha így van, akkor úgy tűnik, hogy a Föld Nagyurai, akik eddig ellenezték a Sötét Angyalok génmintájának új Rendházak alkotásában való felhasználását, kicsit lazán kezelték saját tiltásukat. Eddig még nem jegyeztek fel elfogadhatatlan szintű mutációt a Relictorok génjeiben, bár a folyamatos kapcsolatuk miatt a Hiperűrrel a Gyógyítók és a Könyvtárosok folyamatosan figyelik Csatatestvéreik tisztaságát. Azt rebesgetik, hogy a mutációra hajlamos zigótákat az orvosok engedik kifejlődni, mielőtt egy gazdatestbe ültetnék őket, így téve lehetővé a Gyógyítóknak, hogy vizsgálhassák a Káosz szövetekre gyakorolt hatását, segítvén kifejleszteni ennek ellenszerét. A forrás szavahihetősége nagyon kétséges, így tehát valószínűbb, hogy ezek a képzelgések egy lázas elme agyszüleményei.
Csatakiáltás
„Az akarat ereje, az akarat bátorsága!”
Artekus Bardane - A Relictorok Nagymestere
Vad harcos a Torva Minoris rengetegeiből. Artekus Bardane egy hadifőnök fiaként tanulta ki a háború művészetét, olyan fiatal korától kezdve, amikor már meg tudott tartani egy kardot. A Torva Minoris-on a gyerekek gyorsan megtanulnak küzdeni, vagy meghalnak, így lesz ez a harcos közösségek bolygója, akik egymás mellett próbálnak fennmaradni. Bátorsága és magabiztossága folytán könnyedén győzte le riválisait, és hamarosan kiválasztották őt a Relictorok Könyvtárosai, hogy Űrgárdista legyen. Az ifjú szerencsére gyorsan alkalmazkodott a Birodalom törvényeihez, módszereihez illetve a háborúban használt fegyverekhez.
 Páratlanul magabiztos, sokak szerint erőszakos arroganciája segítette őt abban, hogy igen gyorsan végigjárja a Rendház ranglétráját, könnyedén befogadva minden új titkot, amit a Konklávé feltárt neki. A Káosz fegyvereinek kezelésében való páratlan képessége miatt nemsokára egy expedíció vezetőjévé tették, melynek feladata újabb Káosz relikviák felkutatása volt mélyen az Iszonyat Szemében. Eidolon világán legyőzte Slaanesh egyik Bajnokát, majd elvette annak átkozott fegyverét, egy láncos buzogányt, melyen sikoltó arcok lengtek, és a Démonfegyverrel pusztította el az áruló harcost követő csapat minden tagját. A Sikoltó Láncos Buzogányt sztázisba helyezték a Relictorok erőd-monostorának szívében, ott tartva mindaddig, amíg újból szükség nem lenne rá. Mielőtt bárki forgathatná a Démonfegyvert, több napot kell eltöltenie bűnbánó koplalással és imával, hogy megtisztítva lelkét és megacélozva hitét ellenállhasson a fegyverbe börtönzött démon által suttogott csábító ajánlatoknak. Artekus Bardane folytatta munkálkodását a Birodalom szolgálatában nagy hírnévre tévén szert, újabb magasabb rangokat kiérdemelvén, még többet megtudva Rendháza titkaiból és még több Káosz ereklyét fedezvén fel. Végül a Skarlát Ér Kultuszának elpusztítása után, mely véres csatát csak ő élte túl, Nagymesteri rangra emelkedett elődje ajánlásával, aki halálos sebet kapott a kultusz elleni végső csatában.
Mikor a hívás megérkezett az Armageddon-ról, a Relictorok mozgósították az egész Rendházukat és elindultak, hogy csatlakozzanak az időközben egész rendszerre kiterjedt konfliktushoz. Artekus és kapitányai összeszedték harcosaikat, és az egész Rendház útra kelt a háború tépázta világra, Artekus pedig megérkezvén mélyen az egyenlítői dzsungel szívébe vezette az embereit, ahol úgy hitte, hogy a Káosz közvetlen tanulmányozásának legnagyobb lehetősége, Angron fertőzött, kísérteties monolitja rejtőzött. Az egész Armageddon-i háború alatt a Relictorok a dzsungel mélyén maradtak nyilvánosan megtagadva még a Véres Angyal Dante Parancsnok minden személyes parancsát is. Amikor az Armageddon-i háború a végéhez közeledett, a Relictorok Könyvtárosai előtt látomás jelent meg egy vért könnyező óriási szemről, melynek hallatán Artekus azonnal megkezdte a kivonulást a bolygóról.
A Konklávé tagjainak látomását követve az Artekus vezette Relictor Rendház megkezdte hosszú útját az Iszonyat Szeme felé.
A III. Armageddon-i háború
Amikor az Ork Hadúr, Ghazhkull Mag Uruk Thraka évszázadok óta a legnagyobb Ork inváziót indította Armageddon Bolyvilága ellen, a Relictorok egyek voltak a húsznál is több Űrgárdista Rendház közül, akik rögtön annak segítségére siettek. A Véres Angyal Dante Parancsnokot nevezték ki a térségben jelenlévő Rendházak általános vezetőjévé, aki minden parancsnoksága alá rendeltet képességeihez mérten ott vetette be, ahol a leginkább szükség volt rá ahhoz, hogy megállítsák a több milliós előretörő Ork hordát.
Az összes Rendház közül egyedül a Relictorok nem ismerték el Dante Parancsnok vagy más birodalmi tiszt vezetői pozícióját. Később Dante sokkal elnézőbbnek bizonyult ebben a témában, mint Kurov Tábornok és mások is, akik nyilvánosan esküszegőknek kiáltották ki a Relictorokat, amiért a Rendház nagy része az Armageddon-on töltött idő alatt önálló ütközetekbe bonyolódott Angron Monolitjának környékén. Az egyenlítői dzsungel ezen része sötét és eltorzult, az egyedüli itt élők a Vad Ork törzsek, akik állítólag gonosz szertartásokat végeznek a dzsungel lombkoronája alatti homályban.
Ahogy a hadjárat első felvonása a végéhez közeledett és elkezdődött a Tűz Szezonja, rövid fegyverszüneti állapot jött létre a felek között, mert mindkét oldal beásta magát, hogy átvészelje a közelgő viharokat. Ekkor több Űrgárdista Rendház kivonult a térségből, mert úgy vélték, hogy az ő villámgyors rajtaütéseken alapuló támadó taktikájuk a háború ezen szakaszában kisebb jelentőséggel bír. Az első visszavonulók a Relictorok voltak, akik magyarázat nélkül jelentek meg a dzsungelből, felszálltak Viharsólyom ágyúnaszádjaikba és egyszerűen távoztak. A Birodalmi Flotta orbitális pályán őrjáratozó hajói kérdőre vonták őket és az elvileg szövetséges felek közötti véres konfliktust csak úgy sikerült elkerülni, hogy Dante Parancsnok utasítást adott a Flottának, hogy hagyják a Relictorokat továbbmenni saját hajóikhoz.
Legközelebb a Relictorokat egy hónappal később, Belis Corona orbitális kikötőjénél látták, ahol azok követelték hajóik azonnali feltöltését. A Departmento Munitorium hivatalnokaival való hosszas civódás után a Rendház kérését végül is teljesítették. További magyarázat nélkül a Rendház a Cadia-i Kapu irányába indult tovább.
Azóta semmit sem hallottak felőlük. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
