Tízezer évvel ezelőtt az emberi birodalom születésének kezdetén Hórusz- a háború mestere, a Holdfarkasok légiójának első tisztje és a Káosz útjának őszinte követője- elárulta az emberek Császárát és a Káosz démoni erőit galaktikus polgárháborúba vezette.

Számtalan űrgárdista légió lázadt a „Hamis Császár” ellen a meggyőző (ám romlott) Hórusz vezetése alatt. Gárdista harcolt gárdista ellen, s harcuk végpontja egy csata volt a Szent Földön.

Habár a császárság erői győzedelmeskedtek, az uralkodó maga halálosan megsebesült- hogy életben tartsák, bezárták az Aranykoporsóba. Ezalatt a túlélő áruló gárdisták a Terror Szemébe menekültek- ez egy masszív térvihar a galaxis észak-keleti részén. Itt, a tér-idő görbület és az igazi űr határán kezdtek szervezkedésbe a Káosz Démonai.


Az áruló gárdisták így menedéket találtak a Terror Szemében, s rajtaütéseket szerveznek, Fekete Harcosokat küldenek rohamra bázisukról. A Káosz Űrgárdisták a Birodalom végtelen csapásává váltak, s a Káosz Isteneinek nevében hatalmas pusztítást visznek végbe.

Az űrgárdisták közül a Káosz Űrgárdistáknak van a legtöbb normál képessége, ráadásul a káosz felszereléseivel is rendelkeznek. Mind a négy Káoszistennek megvannak a maga gárdistái, akik az ő kultuszaiknak áldoznak, Slaanesh Hang-gárdistáitól Nurgle lesújtó gárdájáig. Ellenségeikre elmondhatatlan borzalmakat szabadítanak a démoncsapattól a Káosz Szennyéig, s mindezt végtelen módon tudják megszervezni, ami helyénvaló, mert a Káosz segíti őket. Mindennek a végén ellenségeik félik őket, mert támadóik számára megjósolhatatlanok
cselekedeteik