Az alapítás
Kilépve a Ceremonial Oath nevezetű death metal formációból 1993-ban, a gitáros Oscar Dronjak megalakította a HammerFall-t és hamarosan megkérte barátját, Jesper Strömbladot, hogy csatlakozzon hozzá, és vegye kézbe a dobütőket. Mielőtt ez az ötlet megszületett volna, Oscarnak már a fejében volt a név, az irányzat és pár szám is (mint például a "Steel Meets Steel" is).
. Abban egyeztek meg, hogy a HammerFall csak terv szintjén marad meg, mert mindkettőjük az újjonan indult bandáikkal szerettek volna foglalkozni, a Crystal Age-dzsel és az In Flames-szel. További segítséget kértek metálos haverjaiktól, a Dark Tranquillityben játsszó Niklas Sundintól, Mikael Stannnétől és az In Flames-es Johan Larssontól.

A formálódó banda
A cél az volt, hogy az év során összeüljenek párszor és próbáljanak a helyi zenei versenyre, a Rockslaget-re. Telt, múlt az idő, Niklas és Johan helyére új emberek kerültek, Glenn Ljungström (In Flames) és Fredrik Larsson (Crsystal Age). A "Steel Meets Steel"-en és a "HammerFall"-on kívül a banda eljátszott egy Pretty Maids klasszikust, a "Red, Hot and Heavy"-t, akárcsak Alice Cooper "Freedom"-ját.

A fordulópont
Ugorjunk az időben az 1996-os évhez! Először is, a HammerFall továbbjutott a Rockslaget elődöntőibe a "Steel Meets Steel"-lel, az "Unchained"-del és a Judas Priest himnusszal, a "Breaking The Law"-val. Az ünneplések közepette kiderült, hogy Mikael képtelen lesz az elődöntők alatt a bandával tartani, ezért szükség volt egy új énekesre. Egy kis kutatás után Joacim Cans neve villant be a srácoknak. Később egy telefonhívás és már sínen voltak.. A Joacimmel való együttműködés sikeresnek bizonyult, és azonnal a HF klán állandó tagjává vált. Hiába nyomták nagyon jól az elődöntők alatt, a HammerFall sosem jutott be a döntőkbe; a zsűri az utolsó pillanatban szavazta ki a bandát, lehet azért, mert féltek a Heavy Metal közelgő és elkerülhetetlen újból nemzetközi szintre való felemelkedésétől.
Azonban a két számból álló élő fellépés rögzített anyagát elküldték a német Vic Records kiadónál dolgozó Roel van Reijmersdalnak. Leesett az álla a látottaktól és azonnal tett egy ajánlatot a HammerFallnak. Az elkövetkezőkben, ez év nyara és ősze (az Olimpia éve) szövegírással, próbákkal, és a majd-hamarosan megjelenő debütáló album, a "Glory To The Brave" csiszolgatásával telt el.

A stúdiózás
A következő számokat 16 mesés novemberi nap alatt vették fel, a számok: "The Metal Age", "Unchained", "HammerFall", "Child Of The Damned", "Steel Meets Steel", "The Dragon Lies Bleeding", "I Believe", "Stone Cold" és a "Glory To The Brave". Mindegyik saját szám volt, kivéve a "Child Of The Damned"-et, ami egyféle tisztelgésként fogható fel a nem igazán ismert Warlord együttes előtt. A dalszövegek témái változatosak, a kardot hordó harcosoktól kezdve, a dimenzióutazáson keresztül, egészen a Heavy Metalig és a szeretteink elvesztéséig terjed a skálájuk. Úgy lettek megtervezve, hogy kiegészítsék egymást zeneileg és a történet mesélése szempontjából is összefüggjenek, könnyedén szórakoztatva a hallgatót.

Nincs megállás!
1997 Januárjában Oscar és Joacim úgy döntöttek, hogy ahhoz, hogy a HammerFall 100 százalékosan működhessen, pár tagcserére szükség lesz. Jesper és Glenn úgy gondolták inkább csak az In Flames-szel folytatják tovább, helyükre került Joacim előző bandájából, a Highlanderből két srác, Patrik Räfling és Stefan Elmgren. Oscar és Fredrik Crystal Age-e már jó ideje megszűnt, de Fredriknek volt még egy kis elintéznivalója: a thrash metált játszó Beyondot (ma már None) vonakodva bár, de ott kellett hagynia. Úgy határozott, hogy még marad addig a HammerFallnál, amíg találnak valakit a helyére.
Nem sokkal ezután nagy érdeklődést mutatva felbukkant a német Nuclear Blast kiadó a láthatáron. Ez a találkozás meghozta a gyümölcsét, 4 további album kiadására írták alá a szerződést.

 Az előkészületek
A Nuclear Blast nagyon szerette volna, hogy a világ megismerje a HammerFallt, és ahhoz, hogy ez megvalósuljon, szükségük volt egy más szemszögre is a zenei mellett, mégpedig a vizuálisra. Így aztán két videót vettek fel 1997 Májusában, a "HammerFall"-hoz és a "Glory To The Brave"-hez. A videókat egy kis svéd városka, Mora környékén készítette az Alfen Productions.

A bemutatkozó kislemez a "Glory To The Brave" két verzióját, a "HammerFall"-t, az "I Believe"-et, és a "The Dragon Lies Bleeding"-et tartalmazva került a boltok polcaira. De hiba lépett fel, így aztán a "The Dragon Lies Bleeding" helyett a "Stone Cold" került a lemezre.

Hogy méltó legyen a borító a nagylemezhez, a legendás Andreas Marschall-t (Running Wild, Blind Guardian, U.D.O.) kérték fel annak megtervezésére. 1 héttel a találkozás után elkészült az utolsó simításokkal is.

Májusban egyéb dolgok is történtek, mint például az is, hogy a HammerFall felállása kiegészült Magnus Rosénnal, és immáron teljes volt a banda az új basszerrel, akinek a Billionaires Boys Club-nak és a Keegan-nek tett szolgálatai hoztak sikert az életébe. Magnus rendkívüli tehetsége értékesnek és hatásosnak bizonyult a ritmusrészleg számára. Nehéznek tűnt Fredriket pótolni, de ennek ellenére, a HammerFall felállása végre teljessé vált!


A kezdeti visszajelzések
Sem a Nuclear Blast, de még a banda sem gondolta volna, hogy egy heavy metal banda ilyen határozottan sikeres kritkákat kap majd a kliencvenes években, de mégis megtörtént! A "Glory To The Brave" egyaránt elnyerte A Hónap Albuma címet Németország két vezető metálmagazinjától, a Rock Hard-tól és a Heavy Oder Was?-tól, 10/10 és 11/12 pontos értékelésük alapján. Az album betört a német slágerlistákra és a 38. helyet foglalta el, ez egy rekord is volt egyben, mert eddig soha egy banda nem érte el a 38. helyet a bemutatkozó albumával! Szinte Európa minden nagyobb metálsajtója dícsérte az albumot, és az eladásokból kiderült, hogy a rajongók is imádták.


Az első fellépések
Augusztusban többek közt a HammerFall, a rocklegenda Raven és a Tank neve is fémjelzett egy nyolc-megállásos turnét Németországban, Svájcban és Hollandiában. A koncertsorozatot viccesen Glory To Everything Louder-nek nevezték el, összemosva két szám címét, a "Glory To The Brave"-ét és az "Everything Louder Than Everything Else"-ét. Az első HammerFall koncert a svéd határokon kívül zajlott a Wacken Open Air keretében, tizenkettő-tizennégyezer rajongó előtt. A cologne-i Pop Komm fesztivál volt az utolsó állomás, a Luxornál. A konvoj Virgin Steele-től és Lake Of Tears-től is kapott segítséget.

3 otthon töltött hét után, eljött újra az idő, hogy újra az országutakat tapossák, ezuttal a Gamma Ray és az amerikai Jag Panzer társaságában. A konvoj a nyugat-európai országok többségén áthaladt és hatalmas sikert aratott, az elejétől a végéig! A második éjjel, a Heavy Oder Was? (Bang Your Head II) fesztiválon a német Tübingenben, Andy Mück, a Stormwitch énekese csatlakozott a HammerFallhoz, a "Ravenlord" előadásának idejére. A görögországi befejezés szintén emlékezetes marad, az első athéni előadásra minden jegyet előzetesen lefogaltak, teltház volt. A szervezők úgy döntöttek, hogy másnap is rendeznek egy koncertet, így összesen 2500 ember látta, ahogy a HammerFall és a Gamma Ray hatalmasat tombol, sorban a második éjszakán! Nagyszerű befejezés egy nagyszerű turnénak!



A téli hónapok
A "Glory To The Brave" új videója Augusztusban készült el és egy kislemezt is kiadtak. Az album tartalmazta a címadó szám rádiós verzióját, a Stormwitch "Ravenlord" című számát a srácok előadásában-az első anyagot az új felállással- és tartalmazta volna egy remixelt és remasterelt verzióját a Wacken Open Air-en előadott "I Believe"-nek. De a Nuclear Blast megbocsáthatatlan hibát követett el, mert kiadta a lemezt a Wackenen előadott rossz minőségű "The Metal Age"-dzsel. (Megszokhattuk volna már a NB bénázásait.) Végül aztán sikerült kiadni normálisan, az eredetileg tervezett "I Believe"-vel, de ez nem engesztelt ki senkit.

Az ősz során az album megjelent az Egyesült Államokban és Japánban is. Már a nagylemez előtt a "Glory To The Brave" eladásainak száma elérte a bűvös százezret! Ki gondolta volna ezt egy évvel ezelőtt? Ez szokatlanul eseménydús évvel ajándékozta meg a HammerFallt.

A banda karácsonyi ajándéka az évenként megrendezett Swedish Grammis Awards díjkiosztó gálán való jelölés volt. A banda feltűnése annyira nem maradt észrevétlen, hogy a Legjobb Hard Rock produkcióra jelölték őket. Attól függetlenül, hogy a díjat másik banda kapta, az egész dolog jelentősége felett nem hunyhatunk szemet, a heavy metal egyik győzelme a jelölés volt, még egyszer az előtérbe hozva a metálzenét.

 Az új év
Az 1998-as év egy rövid headline turnéval kezdődött a belga kultuszzenekar, a Duble Diamond kíséretében. Öt fellépés történt Belgiumban (egy országban, ahol a HammerFall még sohasem járt azelőtt) és Hollandiában. Mindez rögtön azután, hogy hat hónapra előre bejelentették az első göteborgi koncertet, amit a Rock Scene szervezett. Az alig több mint 400 jegy már egy héttel a show előtt elkelt. A koncertről felvétel is készült, ami a későbbi single lemeznél került elő újból. Mielőtt azonban a "Glory to the Brave"-et követő nagylemezre koncenráltak volna, maroknyi svédországi fellépést eszközöltek, melyeknek mindenhol elsöprő sikerük lett.

A nyomás nagy... de kezeljük
Az utolsó pár hónap mindössze hellyel-közzel telt csak számok írásával, de februárban elkezdődött az igazi munka. A felvétel április 27.-ére lett kitűzve és az elvárások a srácoktól nagymértékben megnövekedtek a második albummal kapcsolatban. Az Oscar, Joacim, Jesper trió által írt "Legacy of Kings" azonban felülmúlt minden várakozást. Megjegyzendő, hogy mivel Jesper már nem volt aktív tagja a bandának, így ő érezhetően keveset tett hozzá az albumhoz, egy-egy riffet vagy dallamot csupán, de mind a hárman folytatni szerették volna a közös írást, megőrizve azt a varázst, ami anno a "Glory to the Brave"-t azzá tette, ami valójában volt.

Körülbellül 40 nap telt el a "Studio Ferdman"-ban a "Legacy of Kings" felvételével és editálásával. Rendkívül kemény munka volt, de a végén megérte. Az eredmény egy sokkal inkább érett album lett, mint az első, mind a dalstruktúrában, mind pedig a játékban. Külön figyelem lett szentelve a részletekre, a teljes összhatástól kezdve a számok legkisebb elemeinek tökéletességéig. Az album Fredrik Nordström, Oscar Dronjak munkája, melyhez Joacim Cans némely énekesi részben asszisztált.

Fesztiváli Őrület I.
Kezdve a Dynamo Open Air-rel (Hollandia) májusban és befejezve a "Rock Hard Festival"-lal (Németország) augusztusban a HammerFall számos fesztiválon lépett fel a nyár alatt. A már említetteket leszámítva érdemes kiemelni a "Karlshamns Rock Festival"-t (Svédország) és a "Monsters Of Rock"-ot (Olaszország) júniusban, valamint a "Mind Over Matter"-t (Ausztria) és a "With Full Force"-ot (Németország) júliusban. Ezeken az eseményeken olyan neves előadók is képviselték magukat, mint például: Rammstein, Dee Snider's S.M.F.'s, Alice Cooper, Deep Purple, Dream Theatre, Saxon, Stratovarius és még számtalan egyéb.

A második chart bejegyzés
Augusztus 3-án végre megérkezett az első minta egy single lemez formájában, ami irányt mutatott, hogyan is fog szólni a "Legacy of Kings". Az album a következő nótákat tartalmazta: "Heeding the Call", egy klasszikus heavy metal szám, "Eternal Dark" egy Picture átdolgozás, valamint három még januárban, Göteborgban felvett élő szám, melyek bizonyították a heavy metal koncert tiszta erejét és szilárdságát. A single a német charton a 48. pozícióban debütált és tartotta helyét három héten keresztül, eladva ezalatt majdnem 20,000 példányt. Összehasonlítva ezt mondjuk az egyik legnevesebb német együttessel, a Blind Guardian-nal, alik "Mirror, mirror" című single albumukkal bár a 44 pozíciót érték el ugyanezen a listán, egy hét múlva sehol sem voltak, világossá válik, mekkora hihetetlen áttörés is volt ez a HammerFall és a Nuclear Blast számára.

További álmok válnak valóra
Ahogy már a "Glory to the Brave" is, úgy a "Legacy of Kings" is egy megjelenési parti keretében lett útjára indítva, ami ezúttal egy Karen nevű helyen, Göteborgban került megrendezésre szeptember 19.-én, a Swedish Music Fair-rel egybekötve. Hogy ezt az estét még különlegesebbé tegyék, több vendéget is meghívtak. A legelső közülük AC volt, a Running Wild alapító tagja és az akkori Lacrimosa dobosa, akivel együtt a banda a "Man on the Silver Mountain" című Rainbow himnuszt dolgozta fel. A második vendég az Accept fanoknak (mint például magának az együttesnek is) szinte hihetetlen számba ment. Az úr nem más volt, mint Mr. Udo Dirkschneider személyesen, aki két Accept dal erejéig megragadta a mikrofont; előkerült a fantasztikus "Head over Heels" és a halhatatlan "Balls to the Wall". Végül pedig a Motörhead Mikkey Dee-je csatlakozott az együtteshez dobokon. A parti a Judas Priest "Breaking the Law" című számának egy különleges verziójával zárult, ahol a tagok a hangszereket egymás között cserélve játszottak.

Hajlam a tiszteletre
A nyár alatt a bandát három tribute album elkészítésére kérték fel, három gyerekkori hősük tiszteletére. A "Rock Hard and Century Media" úgy kívánta, hogy sikerüket a tavalyi "Judas Priest: Legends of Metal" album után, egy Ronnie James Dio-nak tisztelgő album elkészítésével folytassák. A HammerFall lemezre vette a "Man on the Silver Mountain"-t a legeső Rainbow albumról. A Nuclear Blast másik két tribute albummal készült előrukkolni; egy az Accept, egy másik pedig a Helloween számára. Így lett ezekez a projektekhez a "Head Over Heels" a "Balls To The Wall"-ról és az "I Want Out" a "Keeper Of The Seven Keys part 2"-ről kiválasztva. Mi lehet jobb hely egy Helloween nóta felvételére, mint a Hansen Studios" - jött a kérdés. A gyűlés Október elejére lett megszervezve, és mint a három dal egy időben lett rögzítve. És hogy még speciálisabb legyen, az együttes valami extrát szeretett volna mindegyik számhoz. Nagy Cozy Powell fanok lévén AC-t ismételten felkérték, hogy csatlakozzon az együtteshez a "Man on the Silver Mountain" felvételéhez. Kai Hansen segített az "I Want Out" feldolgozásának elkészítésében, ahol emlékezetes duettet énekel Joacimmal és kicsit a gitár dolgokba is belenyúl. Végül pedig a "Head over Heels" Udo Dirkschneider énekes közreműködésével lett rögzítve, egyesítve a régit és az újat a heavy metal műfajában. Ezek után mondani sem kell, hogy mindez felejthetetlen élmény volt mind az öt tag számára, valamit egy tökéletes állomás az új turnéra való felkészülésben.

 The Templar World Crusade turné - első rész
Október 15-én a banda elkezdte az első világ körüli turnéját, már két héttel a megbeszélt idő előtt asszisztáltak a Deep Purple-nek Koppenhágában és Stokholmban, de az �igazi� premier a hamburgi Markthalle-ben volt a Primal Fear, a Labyrinth és a Pegazus társaságában. Nem nagy meglepetésre csatlakozott hozzájuk Kai Hansen és Dirk Schlächter is, hogy megismételhessék a nagy sikerű �I Want Out�-ot, amit ezzel együtt csak két alkalommal játszott a HammerFall élőben. A turné első része Németországon, Ausztrián, Olaszországon, Svájcon, Magyarországon, Hollandián és Belgiumon ment keresztül. A stuttgarti Longhorn-ban lezajlott utolsó show után az útirány immáron az Egyesült Államok volt. Öt hét és 28 fellépés a Death nevű formációval. A nagyszámú e-mailes visszajelzéseket, amik utána Észak-Amerikából érkeztek, és a bevételeket böngészve az említett körzetben, ki lehet jelenteni, hogy a turné hatalmas siker volt. Elérte a célját, miszerint meg kell mutatni az amerikai polgároknak is, hogy mi is az a heavy metal valójában.

The Templar World Crusade turné - második rész
A rövid karácsonyi szünet után januárban Japán következett, amikor is a HammerFall négy jól sikerült fellépést is véghez vitt a Felkelő Nap Országában. Az itteni kiruccanás alatt sok tapasztalatra tettek szert az együttes tagjai; a japán szervezés tökéletes volt és a fanok is rendkívül felvilágosultak voltak az együttes munkásságával kapcsolatban. A kulturális különbségek enyhén szólva hatalmasak, de egyben érdekesek is! Egy nappal a svéd partokra való megérkezés után a banda rögtön egy partira volt hivatalos, amit a Shure Brothers tartott Göteborgban. Nem sokkal előtte, hogy a The Templar World Crusade turné megkezdődött, a tagok megállapodtak a világhírű céggel, akik mikrofonokkal és sok más egyébbel is támogatták az együtteseiket. A parti célja az volt, hogy beavassák a mindössze két svéd csapatot, a HammerFall-t és az Arvingarna-t (egy elég híres tánczenekart), melyeket idáig a cég támogatott.

Ahogy mondják, a komisznak sosincs nyugta, és tényleg, a visszaérkezés után három pihenőnappal a hátuk mögött ismét indulhatott a koncertezés. Svédország, Skandinávia hátra maradt része és olyan helyek következtek Európában, ahova nem látogattak októberben és novemberben. Az olyan országok mint Spanyolország és Franciaország, ahol az Edguy-jal léptek fel, biztosan nem merül feledésbe, úgy ahogy az a négy svéd állomás sem, ahol a legendás U.D.O. vendégei voltak. Sajnálatos módon a svéd útszakasz végén jöttek a csapások: Joacim torkát megfertőzte egy komoly vírus, ami megbéklyózta, egyszerűen képtelen volt beszélni is, nemhogy énekelni. Hogy a dolgok még rosszabbak legyenek, Magnus is rögtön elkapta a fertőzést és még az út vége előtt a buszban tartózkodók nagy részének ugyancsak sikerült a betegségnek legalább az enyhébb verzióját beszerezni. A második teltházas koncertshow alatt a Die Hafenbahn-ban, Offenbach városában (köszönet nektek, srácok!) a csapat fele ágyhoz volt kötve a járvány miatt, ennél fogva még a pirotechnika is elmaradt. Olyan volt, mint az állandó vendégnek lenni a pokol illetékes bíróságán, a hőmérséklet legalább 50°C volt és Stefan, az utolsó sebesült is már-már vitézül kűzdve a józanésszel, de végigcsinálta az estét. Természetesen a dolog kellős közepén ki kellett mennie, hogy egy még szentebb dolgot hajthasson végre a közeli mellékhelyiségben, de természetesen nincs az a valami ami visszatartaná a srácokat, ha a heavy metal-ról van szó. A tervezett bulikat el kellett halasztani, vagy ahol ez nem volt lehetséges, ott nem volt más választás, azokat sajnos törölni kellett. Egy állomás kivételével mindenhol sikerült új időpontot találni: �Viszlát később, Malmö, bocsi a kellemetlenségekért!�

Megmagyarázhatatlan és sajnálatos módon, Görögország ez alkalommal kimaradt. A banda még mindig nem tudja, miért nem jött össze, de köze lehet ahhoz, hogy a helyi támogatók nem akarták áthozni őket. Ha látni szeretnéd a HammerFall-t a következő turnén Görögországban - nyugodj meg, mi reménytelenül vissza akarunk menni - mondd meg a helyi támogatóknak a legközelebbi metál show-n, amin részt veszel.

The Templar World Crusade turné - harmadik rész; A dél-amerikai kaland
Ahogy március a végéhez közeledett, Magnus, Joacim, Oscar és a menedzser, AC megengedtek maguknak négynapos rövid vakációt a gyönyörű Brazília nyugati partjain, még mielőtt találkoztak volna a csapat másik felével Sao Paolo-ban. Két rendes és egy akusztikus fellépés volt tervben, és minden, amit a nyugat-amerikai közönségről állítottak, igaznak bizonyult! A rajongók teljesen őrültek, a hangulat pedig fantasztikus volt. Ez ugyanígy folytatódott a másik két meglátogatott országban is, Chile - ahol a Hammerfall headline koncertet adott több mint kétezer ember előtt, miután a Deicide törölte a fellépést - és Argentína - ahol a színpad jó három méter magas volt és olyan érzetet keltett, mintha egy csapat éhes oroszlán előtt játszottunk volna - és a HammerFall végül hazaindult egy újabb sikeres hadjárat után.

 Végre ismét úton
2001. Január 10.-e jelöli a banda második világ körüli turnéjának kezdetét már teltházzal Lisenbergshallenben, Göteborgban. Egy tervezett őszi USA turné szétesett, szóval ez lenne az első show az 1999. Augusztusi end-of-tour party óta (nem számítva egy titkos villámgyors fellépést Toranica-ban pár nappal ezelőtt) . A tv siker hatásai nyilvánvalóak voltak, mivel a show már előre közel volt a teltházhoz. Ez azért volt különösen jó, mert ez a hely legalább kétszer akkora volt, mint a többi, ahol a Hammerfall fellépett idáig Göteborgban. Egy romokban heverő kastély rajzzal az albumról, egy felvonóhíddal és elpusztított oszlopokkal tették teljessé a dekorációt. Csendesen közelítették meg a színpadot, pulzálva morajlott a Templars Of Steel, a banda tagjait csak bizonytalanul tudták kivenni a mozgó fényekben, ahogy a felvonóhíd lassan leereszkedett, amíg a színpad eleje egy hatalmas tüzijátékká nem robbant. Ezt egy 7 hét hosszú turné követte a Virgin Steele és Freedom Call-al karöltve, valamint 2 hét Dél-Amerikában márciusban és sok fesztivál a nyáron, ami összesen 60 fellépést jelentett.

A hadjárat aranyban végződik
Mindent összesítve, az említett kezdeti bizonytalanság ellenére "Renegade" átütő sikernek bizonyult. A Hammerfall ezzel szerezte meg az első aranylemezét (több, mint 40,000 példányt adtak el csak Svédországban) és biztosította be a banda örökségét, mint a legnépszerűbb metál cselekmény a dicső európai napok óta. Nem lehet tagadni a "Renegade" becsapódását. Az aranylemezt egy ritka akusztikus fellépéssel ünnepelték meg egy CD-specialistánál Göteborgban, októberben, majd egy hatalmas Halloween-i parti következett pár nappal később, amivel le is zárták a hadjáratukat.

A karrier további feljegyzése
Szinte rögtön ezután az "Első hadjárat" folytatásának készületei elkezdődtek. A rengeteg felvételi időszak és túrák alatt, amin a banda keresztül ment az elmúlt pár évben, hatalmas videókollekció halmozódott fel. Egy korai áttekintése ezeknek gyorsan kimutatta, hogy ez egy hatalmas project lenne. Az otthoni videókat időrendileg felosztották kezdve a felvételekkel a Hansen Studióban �98 októberében és befejezve azt az aranylemezt ünneplő partyval 2001 novemberében, hozzátéve még négy számot amit ugyanazon évben vettek fel a Wacken Open Air-en. Az igazi ékkövek viszont a személyes archívumban találhatók. Események és személyek, úgy, mint a japán kimono-parti, örült brazilok egy aláírás gyűlésen, Chuck Schuldiner (nyugodj békében) és Michael Wagener teszik ezt a kiadást egy egyéni bepillantássá a banda életébe az úton, valamint a studióban, ahol a Templars of Steel újabb fejezetét készítik.

Vissza a tervezőasztalhoz
Ezt az időszakot nem csak a videó krónikák jelölik (ami később a "The Templar Renegade Crusades" nevet kapta), hanem a heves dalírás is. Mint általában az lenni szokott hosszabb időszakok után fellépések nélkül, Oscar és Joacim össze is dobott pár számot a következő albumukra. A koraiak közt szerepel a "Trailblazers", a "Hero�s Return" és a "Riders of the Storm", de 2002 első pár hónapja alatt mind a 11 szám elkészült. Ezek közül pár, mint például a "Hearts on Fire" egészen �99-be nyúlik vissza, míg például a "Crimson Thunder" az utolsó percben lett megírva. Valójában Magnus, Anders és Stefan nem is hallották a számot mielőtt bevonultak a studióba felvenni azt! Áprilisban a JM Studióban a közelgő album rögzítés producere látogatást tett, hogy jobban megismerje a srácokat akikkel dolgozni fog. Charlie Bauerfeind volt a neve, és olyan jól előadott albumokért volt felelős, mint a "Nightfall In Middle Earth" a Blind Guardiantől, a "Living In Hysteria" a Heaven�s Gate-től, a "Land Of The Free" Gamma Ray-től, a "The Dark Ride" a Helloween-től, de oly különc művészekkel is dolgozott már együtt, mint a Sisters of Mery és Alannah Myles. Sokoldalú ember, meg kell hagyni, de legalább olyan aki ismeri a Metált!

A folytatás
Ebben az időszakban a felvétel több helyen folyt. A dobokat Hollandiában, a basszust Németországban, a többit pedig Tenerifén. Ennek az volt az oka, hogy Charlie a Wisseloord Studiót akarta használni Hilversumban (közel Amsterdamhoz) a remek dob hang érdekében. Járt már ott korábban és biztos volt abban, hogy ezek a studiók meg fognak felelni. Elvégre ha már a Queensrüche, Def Leppard, Iron Maiden és Judas Priest is velük dolgozott akkor megfelelő lesz a Hammerfallnak is! Öt drága, de jól termelő májusi napot töltöttek ott rendkívüli eredménnyel. Három nap a Blind Guardian stúdióban Krefeldben (Németország), összesen ennyi kellett ahhoz hogy a basszus kész legyen. Ezekután már csak Tenerife volt hátra. Köszönhetően Charles munka etikájának a jól felkészült zenészek és az óriási fogadtatásnak, amit a stúdió tulajdonosától kaptak (Mr és Mrs Deris), ez az időszak volt a legkönnyebb, legsimább, és egyben legpihentetőbb idáig. A banda a tervezett időpont előtt végzett, ez valami olyan volt, ami a szakmában még ismeretlen volt ez előtt! Az eredmény pedig a "Crimson Thunder" volt, a Hammerfall negyedik stúdióalbuma.