Hazánkban szerintem nincs olyan ember, aki valaha is csalódott volna Soulfly koncertben. Ez a mostani harmadik fellépésük után sem lesz másképp. Sőt, az új Dark Ages album megjelenése után már lehetett sejteni, hogy ez lesz az eddigi legjobb koncertjük.
A bulit a Cadaveres koncertje nyitotta. Sokan panaszkodnak, hogy nincsenek igazán jó magyar együttesek. Mindenkinek, aki ezt mondja, annak ajánlom figyelmébe ezt a bandát. Őrületesen nagy koncert volt az övék. Az előzenekarokra sajnos nem szokott mozgás beindulni a tömegben, pedig szívesen aprítottam volna az ő zenéjükre.
Rövid idővel az ő koncertjük után jött a Soulfly turné vendégzenekara, a Linea 77. A Pecsában összegyűlt nem kis méretű tömegben szerintem egy ember se volt, aki ismerte volna ezt az együttest. Ez nem is lehet véletlen, mivel zeneileg minden egyéniségtől mentes, unalmas nu metal/metalcore-t játszottak. Kevesebben is lehettek bent a színpad előtt, mint a Cadaveres zseniális koncertjén. A Linea 77 egyébként két énekessel nyomul. Ennek nem vagyok nagy híve. Jobb, ha egy énekese van az együttesnek, aki több hangszínben is képes énekelni. A tömeget a szokásos „Make some noise for us!” kiabálásával se sikerült feltámasztani, csak amikor a Soulfly, és a Cadaveres tiszteletére kértek valami zajongást. Az egyetlen pillanat, amikor tekintetem a söröspoharam felől a színpad felé irányult, az akkor volt, amikor az egyik énekes lejött a tömegbe, és egy kisebb zúzdát indított be. Persze amikor visszatért a helyére, az élet ugyanúgy megállt lent.
Kibírtuk ezt is. A nép már rendesen kiéhezett a Soulfly koncertjére. Nem figyeltem nagyon az órámat, így nem tudom pontosan mennyi idő ment el az előkészületekkel, de nekem nem tűnt soknak. Egyszer csak besötétedett minden, zöld fények cikáztak a színpad felől, és megszólalt az intró. Hirtelen feltűntek a tagok. Időt sem hagytak nekünk, hogy felfogjuk a jelenlétüket a színpadon, mert máris belezendítettek a Babylonba. Gumilabda módjára az egész közönség pattogott. Ilyen egységes mozgást én még nem láttam. Már az első számnál is rendesen megizzadt mindenki, de aztán jött a többi zúzdasláger: Prophecy, Seek ’n’ Strike, Roots Bloody Roots, Territory, Jumpdafuckup/Bring It… nem volt megállás. Majd számomra meglepő módon elkezdték elővenni a Prophecy album dalait: Born Again Anarchist, Mars, Execution Style, Porrada. Gondolom mondanom sem kell, hogy ezek a számok is mind megmozgatták a sok szárnyaló lelkű egyént. Az egyetlen pihenő a Mars flamencós végénél csúszott be. Marc Rizzo megcsillogtatta gitártudását, bár ezt a részt eddig az összes koncerten előadta, úgyhogy sok újat nem mutatott.
Nagyon kellemes meglepetés volt, amikor egyszer csak elkezdték a Last Of The Mochicans-t játszani a 3. albumról. Ezt ugyanis eddig még soha nem vették itt élőben elő, és ezért gondolom senki nem számított rá, hogy most előkerül.
A koncert ezután elkezdett végre az új albumról szólni. Elnyomták a Dark ages legnagyobb thrash szörnyetegeit: Carved Inside, I And I, Arise Again, Frontlines. Ezek a számok teljesen egy Arise korabeli Sepultura koncert fílingjét adták vissza. Még egy kis thrashelés kedvéért játszották az Arise-ot a Dead Embryonic Cells befejezésével. Volt még egy Back To The Primitive, és a szintén a Sepultura időkből ismerős Policía. Aztán megszokott zárásként még Eye For An Eye-ra mindenki pusztított egy utolsót, és utána a tagok már sehol. Kivéve Joe Nunez-t, aki még sámáni mozdulatokkal a tömeget még egy utolsó éljenzésre sarkallta, aztán ő is elhagyta a színpadot.
Őrületes koncert volt ez, és talán a legjobb is az eddigi fellépéseik közül. Nagyban erősítette az energia folyamatos áramlását az, hogy egyáltalán nem tűntek fel vendégzenészek. Eddig mindig szép számmal voltak ilyenek de idén otthon maradtak. Remélem jövőre is elugrik hozzánk Max Cavalera a Soulfly-al, mert belőlük itt sosem elég. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
