Eljött a világosság sokak számára a Come Clarity albummal. Nálam ez a megvilágosodás nem volt olyan egyértelmű. Az album megjelenését megelőzően sokat olvashattunk arról, hogy az In Flames most egy olyan albumot készül alkotni, ami mind a régi, mind az újabb rajongóknak tetszeni fog. Ez nem is lett volna lehetetlen, de a Colony, és a Clayman energiája már rég eltűnt, a Reroute To Remain, és a Soundtrack To Your Escape már csak eltucatosodott Clayman albumok. Sokkal kevesebb a fogós gitárriff, és az északias szólók. Valahogy a nagy többség mégis elégedett ezzel az új albummal. Kicsit nehezemre esik ezt megérteni, de megpróbálom egy objektív elemzéssel kideríteni a Come Clarity sikerének titkát.

A borítón látható lény kitépte a szívét, és felénk nyújtja. Ez eléggé sokat mondó, de az album meghallgatása nélkül még nem tudni mit is jelent ez pontosan.

Amikor először végighallgattam a Come Clarity-t, azt gondoltam, hogy jobb lett volna az albumnak a Crawl Through Knives cím, mert olyan volt mintha kések közt kúsztam volna végig, és a kések főleg a füleimet vagdalták. Ez után azonnal téptem ki a cd-t a lejátszóból, és már raktam is vissza a helyére a The Berzerker –World Of Lies albumot, hogy egy kicsit ki tudjam pihenni a kínzást. Az egész Come Clarity csak egy nagy dallamos refrénmasszának tűnt, de mégse ítélhet az ember első hallgatás után.

A nyitó szám a már klippel is rendelkező Take This Life. A klipben néhány fiatal öngyilkossággal próbálkozik, de végül mégse teszik. „Lelki betegeknek szólna ez az album?”, merült fel bennem a kérdés. Az In Flames-ből is kis depi banda lett? Egyelőre mondjuk azt hogy nem. A számban egyébként idegesítő szaggatás megy szinte végig. Valakinek ez bejön, de nekem nem veszi be a gyomrom. Más együttestől lehet, hogy nem venném ennyire zokon ezt, de hát ők az In Flames.

A Leeches elején gépies effekteket lehet hallani. Szaggatás, effektek… eddig elég sok minden volt, de még mindig semmi In Flames-ség. Mindkét számban nagyon kellemes, dallamos refrének vannak, de ha csak erre volna szükségem, akkor most inkább hallgatnék Slipknot-ot, vagy KoRn-t. A Reflect The Storm-nál végre hallok gitárdallamokat, de aztán Anders nyávogása megöli az egészet. Le kell szállnom a földre, és elfelejteni a Colony-t. Úgyse fogok tapasztalni ahhoz hasonló dolgokat ezen az albumon.

Van egy igen komoly meglepetés az albumon. A Dead End-ben ugyanis elsőként Anders hangja helyett egy nőé zeng fel. Nem tudom eldönteni, hogy most ez a legjobb, vagy a legrosszabb száma az albumnak. Új dologra alapozták a dallamos éneklést ebben a számban. Ez a pozitívum. Viszont ettől olyan híres lehet az egész együttes, hogy még a végén ismertebb rádióknál is felcsendülhet, az pedig nem tudom kinek lenne jó. Az In Flames tagok biztos jól meggazdagodnának, de így már nem tartozhatnának a metal zenei színtérbe.

A Dead End után még hallhatunk death metálos döngetést a Scream-ben, kis akusztikus gitározást a Come Clarity-ben, amerikaias ős thrashelést a Vacuum-ban, és még rengeteg melodikus énektémát. Az album vége felé előkerül pár jó In Flames szám is, amik mentesek a sok kísérletezéstől, és mások másolásától, mint pl. a Crawl Through Knives, vagy az Our Infinite Struggle.

Egy együttes sok dolog miatt változhat zeneileg. Tagcserék, vagy esetleg fejlődnek a zenészek, de sajnos a pénz és hírnév is változtathat a zenén. Ennél az albumnál én ezt érzem. Az In Flames kitépte a szívét, és eladta a rajongóknak. Ez állt bennem össze végül a borítóval kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a Come Clarity egy sablonos slágeres album, azért mégis kellemes, hallgatható, de már nincs benne ott az a svéd erő, ami régen volt.