A Dimmu Borgir egy dallamos black metal banda Norvégiából. Shagrath, Silenoz és Tjodalv 1993-ban alapította meg a bandát. Röviddel ezután csatlakozott Tristan -basszusgitár- és Aarstad -billentyű-. A Dimmu Borgir megszületett. Egy csapat, ami az Emperor-hoz, Kreator-hoz, Cradle of Filth-hez hasonlítható. Kétség kívül mondhatom, hogy a Dimmu Borgir ma az egyik legjobb black metal csapat.

Hatásvadász billentyűs hangok, agresszív gitártémák, destruktív dobszólók, kíméletlen hangok (érintve az operai, melódikus stílust). Ezek jellemzik összességében a Dimmu Borgir hangzásvilágát. A '80-as évek black és heavy metálja inspirálja őket, ugyanakkor a klasszikusok közül Wagner, Dvorak. Karrierjüket az "Inn I Evighetens Morke" (Into the Eternity of Darkness) című dallal nyitották, a Necromantic Gallery Productions jóvoltából 1994-ben. Néhány hét alatt sikerült eladni, ami igazolta, hogy mennyire sikeres is lesz ez a banda. Egy jó ideig nem kapták meg azt az elismerést amit régóta megérdemeltek volna, egészen 1994-ig, mikor a boltokba került a debüt albumuk a For All Tid. (Egy lassú, darkos hangvételű felvétel). Ezen közreműködött Aldrahn (Drdheimsgard) és Vicotnik (Ved Buens Ende). A fő mozgatóereje ennek az albumnak Shagrath, Silenoz, Tjodalv, Tristan és Aarstad. 1996-ban kijött ki a Stormblåst a Cacophonous kiadó által. Ez az album megmutatta, hogy a Dimmu Borgir az egyik legnagyszerűbb blackes csapat. Nagy lépést tettek meg előre ezzel a sajátos, meghatározó hangzásvilággal. Átgondolt dalszövegek, remek tempóváltásokkal, néhol klasszikus zenei behatásokkal. A Stormblåst-et gyorsabb ütemsebesség jellemez, mely erősen befolyásolja ezt a melankólikus atmoszférát. Hosszabb ideig norvégul írták szövegeiket, ám a Stormblåst befutása után angolra változtatták a mégnagyobb siker érdekében. Következő albumuk a Devil's Path a Hot Records jóvoltából '96-ban. Shagrath valójában ott dolgozott, így o volt a promóció felelős. Ekkor Tristan helyére (aki egyben a Trollal és a The Kovenant-tal dolgozott) Nagash -basszusgitár- került be. Aarstad billentyuhangjai ezen az albumon nem hallhatók, hiszen a norvég seregben kellett hadkötelezettséget vállalnia.

1997-ben elkészítette mesterművét a Dimmu, amit Enthrone Darkness Triumphant-nak hívnak. Egy rendkívül megkapó, energikus, erőteljes albumról van szó. Kifogástalan produkció, hiszen 150.000 lemezt sikerült eladni belőle (rekord mennyiség). Sokan panaszkodhatnának, hogy a Dimmut kiárusították... ám ez nem igaz! A tény az, hogy sokkal jobban elérhetővé tették az emberek számára a black metal stílusát ezzel a dallamos, de agresszív hangulattal. Rendkívül nagy eredmény ez, kemény munkával. Ez a banda megérdemli kiemelkedett helyzetét.

Az Enthrone című album a Nuclear Blast jóvoltából került a boltokba, minekután a régi kiadójuk nem adta meg a megfelelő támogatást. Ha kíváncsi vagy, a szövegkönyvecske nem tartalmazza a Keresztény lelkek gyötrelme című album szövegét, mert nem vállaltak felelősséget, hogy ezt kinyomtassák. Ezen album szereplői: Shagrath, Silenoz, Tjodalv, Nagash és Aarstad. Az Enthrone felvétele után leszerződtette Astennut -gitár- a csapat a koncertek idejére, így Shagrath totális erővel koncentrálhatott a hangjára, s a színpadi előadásra. Astennu helyet cserélt Jens Petterrel, ki egy rövidebb ideig volt tagja a bandának a Stormblåst és az Enthrone között. Astennu eredetileg ausztrál, s azért jött Norvégiába hogy rögzítse szóló albumát (Carpe Tenebrum), mely előzőleg Lord Caos néven futott. Majd a Kovenantban játszott, s miután elismerték tehetségét, kilépett és a Dimmu tagjává vált. Az Enthrone koncertsorozat után a Dimmu Borgir rendezett egy kisebb fellépést, ahol Tjodalv elhagyta a bandát néhány hónapra családja, s újszülött kisbabája miatt. Helyébe Aggressor lépett, mint ideiglenes dobos, aki jelenleg az Aura Noir tagja. Az Enthrone turné idején Aarstad-ot koncerteken való hibái miatt kirúgták, ő most egy másik norvég black metal csapatnál tevékenykedik (Enthral). Helyébe Kimberly Goss került, aki azelőtt a Therion, Ancient, Sinergy bandákhoz tartozott. Ám egy hihetetlenül rövid idő után kénytelen volt elhagyni a zenekart, hiszen csak beugró ember volt. Tényleges változást Mustis -billentyűs- hozott, mikor helyére érkezett Norvégiából, Shagrath ismeretsége révén. Legelső nyílt fellépése a Dimmuval volt 1998-ban, a Dynamo Open Air fesztiválon. Ezelőtt nem játszott jelentősebb bandákban, ám egy újfajta színezetet hozott a csapatnak a Spiritual albumon. Nagy szerepe volt a munkálatokban, mivel a Dimmu számok 60%-a szintin született. Egy nagyon szép meglepetésként kiadták újra a Dimmu legelső debüt albumát (For all Tid). Ezen album tartalmazza az eredeti dalokat és két újat, két felújítottat, egy stúdió és három élő felvételt. Ezt az MCD-t rendkívül jónak találták, így Spellemannsprisen díjjal jutalmazták. (Egy norvég Grammy a metal kategóriában) A Godless, a The Kovenan és Mundanus Imperium albumaival együtt díjazták. Az egész show-t a norvég televízió közvetítette, s a Dimmu előadta élőben a Grotesguery Concealed dalt a Spiritual albumról. Az előadásuk volt a műsor egyetlen fénypontja! Sajnos a Grammy-t nem ok nyerték, hanem a The Kovenant a Nexus Polaris című albumért. A Spiritual Black Dimensions dalt még egyszer stúdióba vitték, s ezáltal egy kifinomultabb hangzást kapott, megkapó, erőteljesen dallamos. Phantasmagoria volt a címe az első dalnak, amit a Dynamo fesztiválon adtak elő először a Spiritual albumról.

The Insight And The Catharsis albumot 1999-ben adták ki, mely megmutatta még egyszer, hogy valóban a Dimmu Borgir a black metal királya. Kíváncsi volt mindenki, vajon most, hogy produkálnak az új kiadványon, mely tulajdonképpen a Spiritual átdolgozása, ami a legösszetettebb és legextrémebb album. Nadash a felvételek után úgy döntött, hogy kilép a csapatból, s teljesen a The Kovennatra összpontosít. Ideiglenesen Simen Hestnaes lépett a helyébe, a Borknagarból. Már egyszer a Spiritual turnén közremuködött basszusgitárosként. 1999 vége felé a Dimmu teljes jogú tagjává vált. Ezek után Astennu kiadta egy projektjét (Carpe Tenebrum) (Más címmel: Mirrored Hate Painting). Ez a szóló tartalmazott dallamokat Nagashtól, s hasonló elemeket, mint a Dimmu, csak pörgősebben.

Minekután 1999-ben a Dimmu egy koncert sorozaton túllépett, Tjodalv úgy döntött elhagyja a bandát, különböző zenei, és személyes megkülönbözések miatt. Nick Barker -dobos- került helyébe, aki a Cradle of Filth alapítótagjai közé sorolható. A Borknagarral dolgozott az észak amerikai Kings of Terror turnén, majd készült kiadni egy saját projektet (Lockup), melyet a Peter’s Abyss Stúdióban vettek fel. A Dimmu Borgir azon volt, hogy egy új albumot adjanak ki 2000 Márciusában. Az Abyss stúdió és a producer Peter Tagtgren segédkezett az egyenlőre még névtelen felvételen. Egy kis anyagi gondba keveredtek, ill. Nick nem engedhette meg magának, hogy Angliából (mivel ott lakott) oly sokszor utazzon át Norvégiába. Majd Astennu-tól kellett megválniuk, egyéb személyes okok miatt. Helyébe Galder jött, aki briliáns gitár szólóiról híres, és az Old Man's Child-ban játszott. Majd a Dimmu a Sweden’s Fredman Stúdió-ba költözött (At the gates, In flames, Dark Tranquillity), hogy rögzítsék a Puritanical Euphonic Misanthropia című albumot. Egy hihetetlenül agresszív, hallhatóan ördögi hangzást alkottak. Ez nem egyszerűen olyan mint a többi Dimmu album, mit a tömeg várt, annál sokkal jobban megnyilvánulnak benne a dark érzelmek, kreativitás jellemzi, melyet csak a Dimmu Borgir képes előadni, messze elhagyva a többi black metal megtestesítőjét. A banda felvett még különböző számokat is a Gothenburg symphonikus karral, s így bámulatosan megkapó hangzást dobtak össze. Az eredmény még semmi a tökéletes szinti és gitár munkához képest. Nick -dobos-, elsöprő erővel, folyamatosan, pörgősen dobol, míg Hetnaes -basszusgitár- morajlása egy darkos balladát idéz, Shagrath hangja egy alvilági, baljós, vad időt tár fel. Minekután háromszor is díjazták a csapatot a Dimmu Borgir megnyerte végre a norvég Grammy-t, 2001-ben, a Metal kategóriában, emiatt az album miatt. Mellettük díjazták a Borknagart és az Emperort is.

A Dimmu Borgir a legmeghatározóbb dallamos black metal a világon. Egy hihetetlenül magas szintet ért el az új stúdió albumukkal (Death Cult Armageddon). Teljesen egyedi hangzásvilág uralkodik műveikben, ez köszönhető jó néhány felvételnek amit a prágai filharmónikusokkal, melynek 46 profi zenész a tagja. Ez a hatalom és erő világa, ami különlegessé teszi a norvégokat. Death Cult Armageddon a legváltozatosabb, s extrémebb album. Hihetetlen dark érzés kerülget mialatt hallgatod, mely minden metal rajongót hatalmába kerít. Silenoz, a gitáros így fogalmazott: „Az új Dimmu Borgir album egy kurva hosszú út a pokolba, s a Death Cult Armageddon az ami ezt az élményt elhozza. Ezt a kijelentést igazolja, a mi eposzi (hősies), fenséges, ködös, ördögi és félelmetes légkörünk. Tarkaság, változatosság jellemzi. Egyszóval: óriási! A sötétség egyszer eluralkodik rajtunk!”

Egy másik fontos pont a Dimmu kiemelésére: az a videó (Progenies of the Great Apocalypse), mely a Death Cult Armageddon albumot erősíti, reklámozza. Egy remek minőségű, kitűnő 5.1-es surround multichannel hangzású anyag. Következő rész a Dimmu történetében egy akkora koncert lesz, amin ezrek vehetnek részt, hogy élőben tapasztalják azt a briliáns bandát, igen, melyet Dimmu Borgirnak neveznek.

A következő leírás bemutatja azokat a tulajdonságokat, amik a Dimmu Borgirt egyedivé varázsolják. Ugyanakkor néhány információt kapunk az ex tagokról akik szintén keményen dolgoztak, s büszkék lehetnek az elért eredményekre.

Shagrath -énekes-

Shagrath az egyike a Dimmu Borgir alapítótagjainak (Silenoz és Todjalv mellett). Shagrath rendkívül egyedi hanggal rendelkezik, ami egyben hatásvadász, gyűlölködő, s megmutatja a black metál erejét. Rugalmasan kezeli a hangzásbeli határokat. Éneklés mellett profi gitáros, szintis. Érdekesség: Shagrath a debüt albumon valójában dobol. Előző bandájában (Fimbulwinter) gitározott, míg 1992-ben kilépett. Ez a csapat egy albumot adott ki (Servants of Sorcery) a Hot Records által. Shagrath játszott szintetizátoron is egy másik norvég black metal bandában (Ragnarok). Majd egy szóló projektet adott ki Starkness címmel.

Galder -gitáros-

Galder a Dimmu legújabb tagja, s az Astennu állandó cseregitárosa. A 2001-es Dimmu Borgir albumon hallható már. Mindenki, aki tud valamit a black metálról, annak ismernie kell ezt a fiút, aki az Old Man’s Child mögött a vezetőerő... Hiszen ebben a bandában a zene nagyját ő adta, szövegek, elrendezések minden albumon. Korábbi beceneve Grusom, ám megváltoztatta 1997-ben, a The pagan prosperity kiadása előtt. Galder részt vett minden Old Man's Child albumon, s a darkos, ördögi hörgése mellett gitározott, szintizett...

Erkekjetter Silenoz -gitáros-

Egy alapító tag szintén. Híres vad riffjeiről, dallamairól, amik nagy részét alkotják úgy az egész dimmu hangzásvilágának. Silenoz írja a szövegek nagyját, s néhány énekben közreműködik. Az o vokálos munkája hallható a For all Tid-on, Stormblåst-en, s a Godless Savage Garden című albumon. Előző bandájában a Malefic-ben játszott a Dimmu Borgir előtt. Ed Damnator volt az előző neve, ritmus gitározott egy norvég trash metál csapatban (Nocturnal Breed).

Mustis -szintis-

Mustis, aki a Dimmu Borgir előtt nem játszott más bandában, Sagrath ismerose volt mielőtt csatlakozott az együtteshez 1998-ban. Első fellépése a Dimmuval történt a Dynamo Open Air fesztiválon '98-ban. Mustis egy teljesen új alapot adott a zenekarnak, melódikus, szimfonikus hatásokat, amik meghatározóak minden egyes dalban. Megjegyzendő: a Dimmu számok alapjainak 60%-a szintivel készült.

Nicholas Barker -dobos-

Nicholas az egyetlen angol tag, 1999-ben csatlakozott a zenekarhoz meglepve a közönséget, hogy a Dimmu Borgir 1999-es Európai turnéján ő ült a dobfelszerelés mögött... Az ő dobos képessége messze kiemelkedik sok közül, s vitathatatlanul a legjobb dobosok egyike ebben az extrém műfajban. Stílusa ismert a tömegek számára, hiszen a Cradle of Filth csapatában is dolgozott. Ugyanakkor részt vett a Lockup projektjében, ami elkészítette a Pleasure paves sewers című albumot, amit az Abyss Stúdióban vettek fel Svédországban. További tagok: Peter Tatgen -vokál-, Jesse Pintado -gitár-, Napalm Death - Shane Embury -basszus-, N.D.

Simen Hestrics -basszus gitáros és énekes-

Simen legelőször a Spiritual... felvételeiben vett részt egy új hangtechnikával fűszerezve a Dimmu Borgir világát, az ő sajátos „tiszta” és „operai” énekstílusával. Simen Nagash helyére lépett, mikor az minden erejével a The Kovenant-ra koncentrált. Simen az állandó csere gitáros lett, s a Dimmu teljes értékű tagja. Ugyanakkor a Borknagar basszgitárosa volt 2000 augusztusáig, mikor kilépett abból a csapatból, hogy tudásával 100%-osan a Dimmu Borgir-t szolgálja. Simen korábban az Arcturus énekese volt, s a La Maquerade infernale albumon volt hallható. Néhány demó-bandákban is tevékenykedett. Így fogalmazott: „Van egy együttesem Einar Sjurso-val, ez egyenesen doom metal, egy kevés groove beütéssel. Már elkészült a demónk, már csak újra kéne keverni, s valakivel kiadatni.”

Tjodalv -dobos-

Tjodalv, az végső alapító tag, a Dimmu legelső napjai óta dobol. Képességei nagyszerűen megmutatkoznak minden egyes albumon, legjobb teljesítménye a Spiritual... című CD-n található. Érdekesség: Tjodalv valójában gitározik a debüt albumon (For All Tid). Az 1999-es turné idején, a személyes és zenei összekülönbözések miatt, elhatározta, hogy elhagyja a bandát. Családja miatt nem vállalhatta azt a rengeteg turnét, amit a Dimmu rajongói igényeltek. Tjodalv most a Seven Sins-ben játszik, melyet o indított el Cyrus-szal -gitáros- 1998 októberében. A csapata akkor állt össze, mikor Athera -vokálos- és Memnock -basszusos- csatlakozott '99-ben. Tjodalv úgy beszél zenéjükről, mint egy brutál metál, néhány dallamosabb elemmel vegyítve. Úgy hiszi a zeneiparban az eredetiség a túlélés kulcsa. Ahhoz, hogy talpon maradjon egy csapat, teljesen új hangzásvilágot kell bevezetni. Susperia (Seven Sins) rögzített egy promó cd-t, mely 5 dalt tartalmaz (Illusion of evil). A Susperia írt egy szerződést a Nuclear Blast kiadóval, s 2000-ben készítették el debüt albumukat. Korábbi bandái: Old Man’s Child-ban dobolt.

Astennu -gitáros-

Astennu eredetileg Ausztráliából való, nem úgy mint a tagok többsége, Norvégiából. Az Enthrone Darkness Triumphant felvétele után csatlakozott a zenekarhoz. Az egész disszonáns és érzelmes gitár munkának a vezéregyénisége a Spiritual... albumon. Előző bandái: Legelőször egy ausztráliai csapatban játszott (Lord Kaos). Ami még létezik, ám Astenu kilépett, s Norvégiába utazott egy felvétel elkészítéséhez saját együttesével (Carpe Tenebrum), melyen Nagash énekelt. Astennu gitározott a The Kovenantban, melyet '99-ben hagyott ott, s a Dimmu Borgirra összpontosított.

Brynjard Tristan -bass-

Brynjar Tristan az élvonalban szerepelt a For All Tid kiadásakor, mikor a Stormblåst megjelent akkor már a Dimmu profi tagjaként szerepelt. Láthatod a belsőborítón egy koponyarajzzal, fekete köpenyben, nagy karddal az oldalán! Nagasht, aki a Trollban, s a The Kovenantban játszott, megkérték, hogy cseréljen helyet Tristannal. Nem tudok sokat erről a fiúról, a Dimmu után eltűnt, ha esetleg valaki tud róla valamit, hát ne habozzon elküldeni nekem! Korábbi bandái: Dimmuhoz való csatlakozása előtt az Old Man’s-ban kapott helyet Tjodalvval együtt.

Nagash -bass-

A Devil’s Path felvétele után jött a bandába, s a Spiritual... című album elkészítése után ment is. Néhány újdonságot adott a Dimmu munkájába, közreműködött a dalszövegekben. 1999-ben elhatározta, hogy kilép a zenekarból, hogy teljes gőzzel a The Kovenant-nak hajtson. Simen vette át helyét. Korábbi bandái: Készített egy mellék projektet a Trollban, énekelt az Astennu csapatában (Carpe Tenebrum). Mióta a The Kovenant az egyetlen zenekara, megváltoztatta a nevét: Lex Icon-ra.

Stian Aarstad -szintis-