1960 június 4-én négy tinédzser Maili Irmeli Björklund, Anja Tuulikki Mäki plusz két 18 éves fiú Seppo Antero Boisman és Nils Wilhelm Gustafsson elment kempingezni a csodálatos finn tóhoz, amely Espoo szívében található.

Sütött a nap, nagyon jó idő volt amikor a 4 tinédzser megérkezett a tóhoz. Előtte vitába keveredtek a szüleikel mert finnország másik részén eg tónál történt gyilkosság miatt, de azt gondolták már elkapták a tettest.

Miután felállították a tinédzserek a sátrukat, elmentek egy közeli bódéba némi élelmiszerért.

19:30-kor tértek vissza a sátorhoz. ekkor mentek el az utolsó horgászok, kempingezők is. Feltehetően ők látták utoljára a 4 tinédzsert eggyütt....

Leszállt az éj a 4 fiatalra, akik elaludtak, életükben utoljára.Hajnali 3-6 óra között valaki-vagy valami brutálisan megtámadta a négy fiatalt, rájuk döntötte a sátrat,és azon keresztül szürta őket halálra,kegyelmet nem ismerve. Főleg az áldozatok fejét, nyakát és felső testét érték a szúrások. az egyik lánynak 11 késszúrás volt a nyakán. Nilsnek csodával határos módon még sikerült kimásznia a sátorból, de a gyilkos leütötte egy kővel.

A gyilkos elvette a pénztárcájukat,fürdőruhályukat,és még ilyen kisebb dolgokat de semmiképpen nem elég inditék egy brutális gyilkosságra.

Másnap Erkki Johansson nevezetű férfi véletlen vette észr az összerogyott sátrat,ésa vérzőNils-t.. Nagyon megrémült, szinte sokkos álapotba került de valahogy összeszedte magát és hívta a rendőrséget. Mire a rendőrség és az orvosok megérkeztek Maili, Anja és Seppo már halottak voltak. Nils azonban a gyilkos fegyvertől és a kőtől szenvedett sérülések ellenére még mozgatta a kezét. 10 sebe volt, és az alsó és felső állkapcsa el volt törve. Ő volt az egyetlen, aki túlélte ezt az érthetetlen, erőszakos cselekményt.

Finnországban mindenki hallotta a szörnyű hármasgyilkosságról. A finn bűnügy legnagyobb embervadászata indult meg.

A fiatalok sírjai Vantaa-ban fekszenek, hogy örökre emlékeztessenek a gyilkosságra.

A gyilkosság indítéka rejtély maradt, és az egyetlen nyom egy 80x40 cm-es párnahuzat, amelyben valószínűleg a gyilkos fegyvert vitte az elkövető. A sérült Nils-et egy közeli kórházba szállították. A rendőrség aggódva várta, hogy felébredjen, hátha tud információkat adni a gyilkosságról. Ám amikor felébredt Nils, ezek voltak az első szavai: ”Hogyan kerültem egy autóbalesetbe?”.

Nils a gyilkosság után elvesztete az emlékezetét, de egy hónappal azután hipnotizálták, és tudott szolgálni néhány adattal. Azt mondta, hogy a gyilkos szeme izzott. (Red light in his eyes?)

Más szemtanúk, mint Olavi Virtanen – aki látott valakit elsétálni a tónál 6:00-kor – hipnotizálva lett, hogy még több részlet kiderüljön. Sajnos a fantomképek nem nyújtottak sok segítséget. A rendőrségnek több száz tippje volt, más semmi. Nagy nyomás volt rajtuk, mert az emberek nem voltak elragadtatva a rendőrség munkájától. Nem volt semmilyen eredményük.

Az egyik fő gyanúsított a büfés volt, aki cukrot adott el a fiataloknak előző este, de nem volt ellene semmilyen valódi bizonyíték. Egyik este ezt mondta egy bárban ívás közben: ”Én tettem!”. A barátai nem értették, hogy mire gondol, ám másnap belefojtotta magát a tóba. Volt pár hír, miszerint megtiltotta a kempingezést abban a térségben, de ez a tiniket nem érdekelte, és ennek ellenére ott kempingeztek. Később a rendőrség arra a következtetésre jutott, hogy nem ő lehetett.De sokan azt mondják hogy ő tette.

Sok szemtanú volt, aki látott valamit, ami lehetett a gyilkos. Pár horgász és egy biciklis látott egy embert hátulról, de semmi többet. A biciklis és a horgászok is gyanúsítottak voltak. Sőt még Nils-et is tartották egy ideig gyanúsítottnak, de súlyos sebei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy ő nem okozhatta volna a saját sérüléseit. 2003-ban a rejtély újra felbukkant a finn médiában, amikor az egyik fő gyanúsított, a német Hans Assman eltűnt. Ezzel megadta a bátorságot a híres finn professzor Jorma Palo-nak, hogy kiadjon egy könyvet ”A Bodom tó rejtélye” címmel.

1960. júniusában Palo asszisztensként dolgozott egy kórházban a tótól nem messze. 12-32 órával a gyilkosság után Assman bement a kórházba véres ruhában, összezavart elmeállapotban. Az orvosok később felfedezték, hogy nem a saját vére van a ruhán. Assman nem tudott finnül, így nem tudtak kommunikálni egymással.

Palo és a többi orvos próbálta odahívni a rendőrséget a kórházba, de a rendőrség nem foglalkozott velük, mivel el voltak foglalva a hasonló tippelgetéssel. Később Assman elhagyta a kórházat, és a rendőrség még csak ki sem akarta hallgatni Palo-t. Palo meggyőződése, hogy Assman volt a gyilkos, de a 2003 márciusában végzett kihallgatás alapján a rendőrség arra jutott, hogy Assman-nek nagyon jó alibije van.

A 40 éves nyomozás után a rendőrségnek nem sikerült megtalálni a gyilkost. Számos elképzelés született. 70 főgyanúsított, több száz kisebb gyanúsított. Közel 3700 embert hallgattak ki, és végül lezárták az ügyet eredmény nélkül.

Ez a hivatalos történet,ennek ellenére a Metal News honlapján az alábbi szöveg olvasható 2005-02-04 dátum alatt:

"Finnországban mindenki ismeri a Bodom tónál történt gyilkosság történetét, amelyrol a Children Of Bodom a nevét kapta. 1960 júniusában egy sátras piknik során négy fiatalból hármat, két 15 éves lányt és egy 18 éves fiút halálra késeltek. Az eset évtizedekig megfejthetetlennek bizonyult, és az egyetlen túlélot, Nils Gustafsson-t csak tavaly áprilisban tartóztatták le. Május végén két hónap börtön után szabadon engedték, most azonban úgy tunik hamarosan végleges választ kapnak a finnek a rejtélyre: a következo hetek során teszi közzé a rendorség a régóta esedékes DNS-vizsgálatok eredményét." A DNS teszt kimutatta, hogy nem Assman volt a tettes,ezért mégnem oldódott meg az esett, mivel Assman volt az eggyik fő gyanusított.

Hát igen sajnos megtörtént ez az eset de nem valószínű, hogy történjen egy ilyen borzalmas eset, de kitudja................... Ezt elolvasva értelmet kapnak a Children Of Bodom dalszövegek és számcímek.Hát ez történt 44 ével ezelőtt, az időt már nem lehet visszaforgatni..Ezt a szörnyű sorsot nem kívánám senkinek................