Az alább ismertetett módszer nem újkeletű, mondhatni kifejezetten régi, hisz több mint 130 évvel ezelőtt már alkalmazták. Ennek ellenére nem idejétmúlt sőt, nagyon is időszerű, mégsem ismerik és ezért nem is igazán alkalmazzák széles körökben.

Napjainkban a legtöbb lovasoktató nem tulajdonít kellő jelentőséget lovasai testtartásának, kezük függetlenségének, illetve a lábak helyzetének, épp ezért nem is törekszik az innen eredő hibákat korrigálni. Pedig ezek képezik a lovaglás alapját, s mint ilyen, nagyon fontos tényezőt jelentenek a balesetek megelőzésének szempontjából is.

A kezdetek

A "jó", azaz független kéz mindenek előtt a helyes üléstől függ és nem fordítva. Ezért tartom fontosnak a kezdő lovast mindaddig szárak nélkül lovagoltatni, amíg mindhárom jármódban nem ül biztosan, akár kengyellel, akár anélkül.

Fölösleges a lovast rögtön a kezdetektől állandóan figyelmeztetni a helyes láb- és kéztartásra; amíg nincs meg az ülésbiztonság, úgysem tudja fölvenni a helyes tartást, később ez szinte magától fog kialakulni. Ellenben haladó lovasoknál nagyon fontosak az időről-időre visszatérő futószáras ülésjavító gyakorlatok.

Téveszme, hogy a kezdő lovast szinte csak ügetés jármódban tanítják. Ez az a jármód, amelyet a legnehezebb elsajátítani, épp ezért a jó ülés kialakításának szempontjából célszerűbb, ha a kezdő eleinte csak lépésben és lassú vágtában lovagol. Ehhez természetesen szükség van egy olyan lóra, amely képes futószáron lassan és egyenletesen, végig tökéletes egyensúlyban vágtázni.

Lovagoljon a kezdő lovas szárak nélkül és kengyellel, melyet csatoljunk olyan hosszúra, ami a lovasnak kényelmes; inkább legyen egy kicsit rövid, mint hosszú. Később, ahogy megszilárdul az ülése, hozzá lehet szoktatni fokozatosan a hosszabb kengyelekhez, amelynek segítségével nagyobb befolyása lesz a lóra.
Mindig ügyeljünk azonban arra, hogy a lába nehogy a kengyelbe szoruljon, ne is csússzon bele túlságosan; lehetőleg fixen maradjon az elülső talpközépen.

Lépés közben gyakoroltassunk lovastorna-elemeket, amelyek bemelegítésnek is kiválóan alkalmasak. Legelőször is dőljön a lovas előre, és ölelje át a ló nyakát. Majd dőljön hátra, feküdjön le a ló farára, a fejét is tegye le - így kénytelen ellazítani és homorítani a hátát, amivel megelőzhető a későbbi görbe ülés. Ez után - immár kiegyenesedve - fordítsa el felsőtestét jobbra és balra, a medence elmozdítása nélkül, valamint nyújtott kézzel végezzen karkörzéseket. Hajoljon ki oldalra, és érintse meg jobb kezével bal csizmája orrát, majd ugyanezt a másik irányba ismételje meg. Ha nyereg nélkül lovagol a kezdő lovas, gyakorolhatja a "malom" és a "zászló" nevű gyakorlatokat is. Legcélszerűbb ilyenkor voltizshevedert alkalmazni. Malom során emelje át egyik lábát a ló nyaka fölött, hogy oldalt üljön. Majd a másik lábát a ló fara fölött, így háttal ül. Folytassa ezt, míg teljesen körbe nem fordul, majd ismételje meg ellenkező irányba. Zászlóhoz térdeljen fel a ló hátára, egyik lábával támaszkodjon meg oly módon, hogy lábfejét megtámasztja a ló gerincén, majd másik lábát nyújtsa hátra, ellentétes karját pedig előre, és tartsa meg néhány lépésen keresztül. Gyakoroltassuk ezeket a mozdulatokat minél többször, minden lecke alkalmával.

Mind vágtában, mind később, ügetésben engedjük kapaszkodni a lovast, ha szükségét érzi. De soha ne kapaszkodjon mindkét kezével az első nyeregkápába, avagy nyakszíjba. Ezzel csak azt érnénk el, hogy hátát meggörbítve előre dől. Kapaszkodjon egyik kezével az első, másik kezével a hátsó nyeregkápába, mégpedig úgy, hogy mindig a belső kéz legyen hátul. Ily módon a válla befele, a kör közepe felé fordul, ülése pedig egyenes lesz.

Figyelmeztessük arra is, hogy mindig dőljön kissé hátra, akár vágtában, akár tanügetésben lovagol - így kevésbé dobálja a mozgás, valamint lehetőség szerint minél mélyebbre eressze le a lábszárát, amennyire az a bizonyos kényelmes hosszúságúra csatolt kengyelszíj engedi.

Amint a lovas kellő önbizalommal rendelkezik és a lassú vágtát megtanulta biztosan kiülni, elkezdhetjük ügetésben is futószárazni. Tanügetéssel kezdjünk, lovagoljon a lovas kengyellel, kétkézzel kapaszkodva az előbb ismertetett módon. Elég, ha arra ügyelünk, hogy térdét ne húzza fel, és lehetőség szerint felsőtestét hátra döntve igyekezzen minél jobban kiülni a ló hátának lengését.
Ha ez már jól megy neki, gyakoroltassuk az ún. "kétpontos" ülést, vagyis lovagoljon kikönnyítve, beleállva a kengyelekbe. Itt az elvárás az, hogy folyamatosan kikönnyítve tudjon maradni, ne huppanjon vissza. Figyelmeztessük, hogy lábát húzza hátrébb, mint általában, jóval maga alá, másképp nem tud megtámaszkodni a lábszáraival. Ha már mind a tanügetést, mind a kétpontos ülést elsajátította, elkezdhetjük a könnyűügetés tanítását. Fogja a nyerget még mindig két kézzel, míg teljesen biztosan nem üget, illetve nem vált simán, zökkenőmentesen, az egyensúly elvesztése nélkül a tanügetés, a könnyű- illetve a kétpontos ügetés között.

Fontosnak tartom a kezdőnek mihamarabb megtanítani a lábváltást, mégpedig nemcsak magát a mozdulatot, hanem elmagyarázni azt, hogy mit jelent, és miért kell helyes lábra ügetni. Ennek az ideje akkor jött el, amikor a lovas már megérezte és meg is tanulta a könnyűügetést, véletlenül sem véti el az ütemet.

Amikor idáig jutunk kezdő lovasunkkal, elkezdhetjük gyakorolni vele az ügetésben és vágtában való lovaglást kapaszkodás nélkül, illetve a kengyel nélküli lovaglást. Tegye kezeit előszöt a combjára, majd csípőre, végül tarkóra, gyakorolja ezt könnyűügetésben vagy lassú vágtában. Vegyük el tőle a kengyeleket, és tegye azokat keresztbe a ló marján, a nyereg előtt, vagy vegyük le őket a nyeregről kengyelszíjastul. Igyekezzen ilyenkor lejjebb nyújtani lábszárait, mint amikor kengyellel lovagol, s próbáljuk megtanítani az alsó lábszáraival kapaszkodni - mintha a lábaival át akarná ölelni a ló hasát.
Kengyel nélkül lovagoltassuk tanügetésben, vagy lassú vágtában és engedjük kapaszkodni; eleinte ne kívánjuk tőle, hogy könnyűügessen ily módon. Amint megfelelő biztonsággal lovagol kengyelek nélkül, megpróbálhatjuk elhagyni a kapaszkodást.

Fontos, hogy semmit ne erőltessünk a kezdő lovasra, amíg bizonytalan; ne fárasszuk ki, hagyjuk pihenni, amikor neki tetszik; és törekedjünk a változatosságra: ne ismételtessük unásig ugyanazokat a gyakorlatokat!

A labdázás

Amint kezdő lovasunk már némileg otthonosan, biztonságban érzi magát a ló hátán, elkezdhetjük gyakorolni a labdázást. Tehetjük ezt még az előtt, hogy elkezdtük volna a kengyelek nélküli lovaglás gyakorlását, ugyanis eleinte a labdázást is kengyelben végezzük. Elég, ha arra ügyelünk, hogy a lovas a nyereg közepén üljön, és lába ne szoruljon bele a kengyelbe, minden más esetleges hibával ráérünk később foglalkozni.

E célra a legmegfelelőbb egy nem túl könnyű, de nem is nehéz gumilabda, amely legyen olyan nagy, hogy egy kézzel tarthassa, de csak két kézzel foghassa meg, ha földobta.

Kezdjük a gyakorlatot lépésben, a lovas dobja föl a labdát, és fogja meg, eleinte nem kell fél méternél magasabbra dobnia. Később folytathatjuk ügetésben, és lassú vágtában, és a lovas dobhatja magasabbra a labdát.
Mivel a labda a legritkább esetben esik vissza oda, ahonnan a lovas földobta, hanem egyszer előre, máskor hátra vagy oldalra, a lovasnak mindenfelé utána kell hajolnia, hogy megfoghassa. Ilymódon lovasunk ülése hajlékony lesz, és lábainak helyzete is korrektté válik, anélkül, hogy erre figyelmeztetni kellene. Amikor ugyanis hátrafelé kell hajolnia a labdáért, combját önkéntelenül lejjebb ereszti, így ellensúlyozva, hogy hátul leessen.

Figyeljünk azonban arra, hogy ha a lovas elvesztené a kengyelt, vagy egyensúlyát, illetve elfárad, a lovat azonnal állítsuk meg.

Ha kellő biztonsággal labdázik kengyelben lovagolva, megpróbálhatjuk ugyanezt kengyelek nélkül.

Eleinte, ha elejti a labdát, kézből kell neki visszaadni, mégpedig lépésben, később dobhatjuk neki a kör közepéről. Eleinte dobjuk neki a labdát magasabb ívben, később egyenesen, gyorsabban, nagyobb erővel.
Amikor már mindezek jól mennek a kezdő lovasnak, egy segéd, vagy másik tanítvány beállhat a körbe, és onnan a lovassal folyamatosan egymásnak dobálják a labdát, akár két labdát, keresztben.

Ekkor a lovas még mindig nem kapott kantárszárat a kezébe. Megtörténhet, hogy később, amikor már szárakkal lovagol, éppen a labdázás miatt nem tudja majd nyugodtan, mozdulatlanul tartani kezeit. Ezen hibának elejét vehetjük, ha néha arra kérjük, hogy tartsa a labdát a nyeregkápa fölött, olyan mozdulatlanul, amennyire csak bírja.

Föl- és leugrás

Legjobb rögtön az első leckék során gyakoroltatni a lovassal, hogy leugorjon a nyeregből. Később több bátorsága lesz fölugrani, ha tudja, hogy szerencsésen leér akkor is, ha a fölugrás esetleg nem sikerülne.
Csinálja eleinte a le-, majd később a fölugrásokat is mindkét oldalra, ez nagy hasznára lesz majd később, esés közben is tud majd magán segíteni.

Először mindkét lábát vegye ki a lovas a kengyelből, emelje át jobb lábát a ló nyakán, majd így ugorjon le előre. Ugyanezt gyakorolja jobb oldalra is. Figyeljünk rá, hogy a lábát minél gyorsabban, magasan és behajlítva emelje át a ló nyaka fölött úgy, hogy az testéhez minél közelebb legyen. Ezt a mozdulatot ismételtessük meg a lovassal sokszor, hogy biztonsággal csinálja, és lába ne akadjon meg akkor sem, ha a ló fölemelné a fejét.

Ezek után megtanulhatja olymódon, hogy lábát a ló fara fölött lendíti át, és hátrafelé ugrik le.

Amikor a leugrást kellőképpen begyakorolta a ló álló helyzetében, jobbra és balra, előre és hátrafelé is, elkezdhetjük gyakoroltatni vele lépésben, ügetésben és lassú vágtában.

A fölugrás gyakorlását érdemes voltizshevederrel kezdeni, hogy a lovas megkapaszkodhasson a heveder fülében. A ló lassú vágtában haladjon, a lovas fusson mellette azonos ütemben. Mihelyt a taktust eltalálta, páros lábbal ugorjon a földre a ló elülső lábainál, és felsőtestét kissé előredöntve jobb lábát lendítse fel a lóra.

Ha a kezdő lovasnak nincs elég bátorsága ehhez a gyakorlathoz, tanítsuk fölugrani a ló álló helyzetében. Álljon a nyereghely vonalában, arccal a ló felé fordulva, hajlított térdekkel vegyen lendületet és hasaljon föl a ló hátára. Ebből a helyzetből a ló gerincén megtámaszkodva nyomja ki magát és emelje át jobb lábát a ló hátán.

Ha már jól megy lovasunknak a föl- és leugrás szőrén, illetve voltizshevederrel, gyakoroljuk nyereggel is.

Akadály ugratása

Még a labdázás tanítása előtt, illetve azzal párhuzamosan beiktathatjuk kisebb akadályok ugratását. Helyezzünk el a futószáras kör szélére egy rudat először a földre úgy, hogy az a kör sugarát fedje. Haladjon rajta keresztül a ló minden körben, minden jármódban. Így a lovas hozzászokhat, hogy a ló hosszabbakat vagy rövidebbeket, esetleg magasabbakat lép, amikor a rúdhoz ér. Ez után megemelhetjük a rudat körülbelül 20-30 cm-es magasságba, de legfeljebb csak annyira, hogy a ló ne ugorjon nagyot fölötte, egy kicsit megemelt ügetőlépéssel vagy vágtaugrással átjuthasson rajta.

A lovas üljön nyugodtan és mozdulatlanul a rúd fölött is, nem kell kiemelkednie, elég, ha kissé előredönti felsőtestét, majd amint a ló átért a rúdon, újra felveszi a helyes tartást, felsőtestét visszaviszi függőlegesre.

Kössük össze ezt a gyakorlatot a labdázással, mégpedig kérjük a lovastól, hogy dobja föl a labdát a rúd előtt, és csak akkor kapja el, amikor átért rajta. Dobhatja egyre magasabbra, és ahogy megjön a bátorsága, gyakorolhatjuk ügetés után lassú vágtában is a rúdon való átugratást.

Ügyeljünk rá, hogy a ló sebessége lehetőleg állandó maradjon, ne gyorsítson és ügetésbe se essen vissza.

Amikor a lovas már nem zavartatja magát az ugrástól és jószerével tudomást sem vesz róla, ülése biztonságát megtartja, megpróbálhatjuk kengyel nélkül, majd fokozatosan megemelt rúd fölött gyakoroltatni.

Ha mindezen gyakorlatokon sikeresen és nagy biztonsággal túljutott kezdő lovasunk, alighanem elmondhatjuk, hogy ülése már kellően szilárd és biztos ahhoz, hogy szárakat vegyen a kezébe. Ügyeljünk arra, hogy puha kézzel, mozdulatlanul tartva fogja a szárakat. Gyakoroltassuk vele továbbra is az alacsony akadályok ugratását, akár futószáron, akár anélkül.

Hasznos, ha megtanítjuk neki, hogy az ugrás fölött kezét előrenyújtva engedje lazára a szárakat, akár dobja előre a ló nyakára, ez a mozdulat hasznára válik; így később nem ránt bele a ló szájába akkor sem, ha elmarad a ló mögött az ugrás pillanatában.

Ha lába az ugrás fölött hátracsúszna, rögzítsük a kengyelszíjat a hevederhez, egészen lent, a kengyel fölött, így ugrassuk egy darabig. Ez segít korrigálni a lábtartását, ám ne használjuk huzamosabb időn keresztül, nehogy hozzászokjon.