A CAMARGUE

A "tenger fehér lovainak" tenyészhelye a Rhone-folyó deltája Dél-Franciaországban. Een a környéken évezredek óta félvad ménesekben (manadas) élnek a vad, vizes legelőkön, melyek éghajlatát a mistral (sóval telt) szél határozza meg. A camardue-i vad, fekete bikák "cowboyai" (a gardianok) kizárólag camarguei lovakkal dolgoznak..
TENYÉSZTÉS: Lehetséges, hogy a camargue lovak leszármazottai azoknak a történelem előtti állatoknak, melyek maradványait a XIX. században Solutréban találták meg. Valójában a fajta hasonlít azokra az ősember által rajzolt primitív állatokra, melyeket a Lascauxi barlangban találtak, és a rajzok korát i. e. 15 000 évesre becsülik. Az eredeti fajtát alakították kétségtelenül azok a berber mének, melyeket a mór hódítók hoztak magukkal Észak-Afrikából. ettől az időtől kezdve, a terület elszigeteltsége miatt a fajta mentes maradt külső befolyásoktól.
JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK: Küllemileg ugyan nem tökéletes a fajta, azonban erős, kitartó, nyereg alatt tüzes és bátor. Hihetetlen keménységére jellemző, hogy képes megélni a szerény tápértékű mocsaras, nádas növényzten. Mozgása sajátos: lépésben, vágtában aktív és tértnyerő, míg ügetésben annyira helyben jár, hogy általában nem is használják ebben a jármódban.

Környezet: Sós mocsarak

Eredet: Időszámításunk előtt

Jellege: Melegvérű

Színek: Szürke

Hasznosítás: Hátasló

Küllem: Durva, gyakran nehéz fej az ősi jellegre, az összbenyomás értelmes állatra utal. Külleme nem tetszetős, de jellemző rá az erős felépítés. Rövid nyak. Az egyens, meredek lapockák fő okai a fajtára jellemző speciális mozgásnak. Csapott far, mélyen tűzött farok. A far általáman erős. Az elülső végtagok, a szokásosabbnál meredekebb lapocka miatt a hátulsó lábaktól távolabb helyeszkednek el. Erős, egészséges paták, ritkán igénylik a patkolást.

A fajta kialakulása:

-Berber: A berber ló erős génhatása egyértelmű.

Marmagasság: Méretük 150cm

Származási hely: Franciaország: Camargue