A LIPICAI

A lipicai fajta szorosan kötődik a Bécsi Spanyol Iskolához, melynek lovait Ausztriában, a Graz melletti Piberben nevelik. Komoly tenyésztés folyik még Magyarországon, Romániában, Csehországban és Szlovéniában is, mely államok a fajtán belül saját típusokat tenyésztettek ki. Elszórtan, kis számban Európa egyéb országaiban és más kontinenseken is foglalkoznak a fajtával.
TENYÉSZTÉS: A lipicai ősei spanyol lovak voltak, nevét a szlovéniai Lipica méneséről kapta. A ménest 1580-ban II. Habsburg Károly alapította, aki 9 mént és 24 kancát hozott az Ibériai-félszigetről. Szándéka az volt, hogy mutatós, döntően szürke színű lovakkal lássa el a grazi főhercegi ménest és a bécsi császári istállót. A Spanyol Iskola – melyet 1572-ben alapított – nevét a spanyol lovakról kapta. A jelenlegi lovarda épületét 1735-ben fejezték be.
JELLEMZŐ TULAJDONSÁGOK: A lipicai alkata hasonló egy hasznos, többcélú cob lóéhoz. Manapság a lipicai lovat mind fogat-, mind hátaslónak kifejezetten használják. A Magyarországon tenyésztett lipicai kitűnő fogatló, mozgása akciós és szabad. A fajtára jellemző a hosszú élettartam, számos iskolaló húszévesen is képes bonyolult mozgásformák végrehajtására.

Környezet: Kontinentális éghajlat

Eredet: XVI. század

Jellege: Melegvérű

Színek: Szürke, pej, fekete

Hasznosítás: Hátas- és kocsiló

Küllem: A fej arab hatást mutat, de látszik rajta a régi spanyol lovak kosfejűsége is. A mar kifejezett, a lábak mozgása magas ívű, akciós. A nyak vastag és egészen rövid. A válltájék követve a nyakalakulás formáját alkalmas a fogatszerszám jó elhelyezésére, de hátasló céljainak is megfelel. A hosszú életű lipicai végtagjai rövidek, erősek, jó csontozatúak. Kemény paták.

A fajta kialakulása:

-spanyol ló: Hozzájárult a fajta természetes eleganciájához, erejéhez és határozott természetéhez.

Marmagasság: 155-175 cm között van

Származási hely: Szlovénia: Lipica