Medvefókák

Kilenc fülesfókafajt magyarul közös néven medvefókának szokás nevezni. Ezek a fajok rendszertanilag két nemzetségbe sorolhatók. Az Arctocephalus nemzetségbe tartozik a guadalupei medvefóka (Arctocephalus townsendi), a dél-amerikai medvefóka (Arctocephalus australis), a galápagosi medvefóka (Arctocephalus galapagoensis), a Juan Fernández-szigeti medvefóka (Arctocephalus philippii), a dél-afrikai medvefóka (Arctocephalus pusillus), az új-zélandi medvefóka (Arctocephalus forsteri), a szubantarktikus medvefóka (Arctocephalus tropicalis) és az antarktiszi medvefóka (Arctocephalus gazella). A Callorhinus nemzetséget egyetlen faj alkotja, az északi medvefóka (Callorhinus ursinus).

Az Arctocephalus nemzetségnév jelentése "medvefejû" (valószínûleg innen ered a magyar medvefóka szó is). A Callorhinus jelentése "szép bõrû". A medvefókákat ugyanis leginkább az különbözteti meg a közeli rokon oroszlánfókáktól, hogy szõrzetük kétrétegû, a hosszabb, durvább fedõszõrök között rövidebb, finomabb pehelyszõrök nõnek. Emiatt a medvefókáknak értékes szõrméjük van, ami az idõk során sok millió fóka életébe került.

A kilenc faj testalkata hasonl&oacute. Jellemzõ, hogy a hímeknek ormótlanul nagy fejük és vastag nyakuk van, míg a nõstények arányosabb testalkatúak. Kivétel ez alól az északi medvefóka, ahol a hímek feje is normális méretû. A hímek hosszabbak és fõleg kövérebbek, mint a nõstények. A legtöbb faj hímjei elérik a kétméteres hosszatt és a 200 kg súlyt, de a dél-afrikai medvefóka hímje 350 kilós is lehet, míg a nõstények csak 120—150 cm hosszúak, és ritkán nehezebbek 50 kg-nál. Legkisebb termetû a galápagosi medvefóka, ahol az átlagos hím 150 cm és 64 kg, az átlagos nõstény pedig csak 120 cm és 27 kg. Az újszülött állatok súlya fajok szerint változik, 3—8 kg.

Színezetük mértéktartó, általában barnás, feltûnõ mintázatuk nincs. A szubantarktikus medvefókák háta sötétszürke, hasa sárgásfehér. A rendesen barna antarktiszi medvefókák között aranyszõke példányok is elõfordulnak. A kölykök feketék, végleges színük néhány hónapos korukban alakul ki. A felnõtt hímek nyakán hosszú, sörényszerû szõrzet nõ.

A medvefókák szaporodása nem kötõdik a jéghez, ezért nem korlátozódnak a hideg térségekre. Kilenc fajuk különbözõ földrajzi térségekben él; többnyire nevük is élõhelyükre utal. Az északi medvefókák a Csendes-óceán északi részén élnek, többségük a bering-tengeri Pribilof- és Parancsnok-szigeteken szaporodik, de kisebb kolóniáik vannak az Aleut- és a Kuril-szigeteken, az Ohotszki-tengeren és a kaliforniai San Miguel-szigeten is. A guadalupei medvefóka a Mexikó csendes-óceáni partjától 200 km-re fekvõ Guadalupe szigeten szaporodik; egy vállalkozó kedvû hímnek sikerült tanyát vernie a kaliforniai San Nicolas-szigeten. A Juan Fernández-szigeti medvefóka élõhelye a Csendes-óceán délkeleti részén található, Chiléhez tartozó Juan Fernández-szigetcsoport. A Galápagos-szigeteken él a galápagosi medvefóka. A dél-amerikai medvefóka Dél-Amerika déli részén, Dél-Peru, Chile, Argentína, Uruguay és Dél-Brazília partjain él. A dél-afrikai medvefóka élõhelye Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság. Ugyanennek a fajnak egyik alfaja (Arctocephalus pusillus doriferus) Ausztrália délkeleti részén él. Az új-zélandi medvefóka Új-Zéland két szigetén, a környezõ kisebb szigeteken, valamint Dél-Ausztrália egyes partszakaszain szaporodik. Az antarktiszi medvefókák nem az Antarktisz kontinensen élnek, hanem többségük a Dél-Amerika déli csücskénél fekvõ Déli-Georgián; emellett elõfordulnak a Déli-Orkney-, Déli-Shetland-, Déli-Sandwich-, Bouvet-, Heard és MacDonald-, Kerguèlen- és Macquarie-szigeteken. Némileg hasonló a szubantarktikus medvefóka elterjedési területe. Ez a faj a Tristan da Cunha-, Amsterdam-, Saint Paul-, Crozet-, Gough-, Marion-, Prince Edward- és Macquarie-szigeteken szaporodik.

Dél-afrikai medvefókák telepe

Egyes fajok, mint például a dél-afrikai medvefóka példányai egész évben szaporodási helyük közelében tartózkodnak; mások, mint például az északi vagy a szubantarktikus medvefóka, a szaporodási idõszakon kívül több ezer kilométerre is elvándorolnak telepeiktõl.

Rajokban élõ, kisebb nektoni halakkal (tõkehal, hering, szardella, szardínia, makréla), valamint tintahalakkal táplálkoznak. A dél-afrikai és az antarktiszi medvefókák tengeri madarakat (pingvineket, szulákat) is megfognak.

Szaporodási idõszakuk nyáron van. A vándorló életmódú fajok hímjei elõbb érkeznek a szaporodási helyekre, mint a nõstények, és folytonos verekedésekkel igyekeznek maguknak minél nagyobb területet kisajátítani. A nõstények megérkezésük után néhány nappal világra hozzák kicsinyeiket, majd újabb néhány nap múlva megtörténik a párzás. A hím agresszíven igyekszik a többi hímet távol tartani a nõstényektõl; egy erõs hím egy idényben 40 nõsténnyel is párosodhat. A hímek a szaporodási idõszakban egyáltalán nem táplálkoznak.

Az anya több hónapig szoptatja a kölykét: az északi medvefóka például 4—5 hónapig, a Juan Fernández-szigeti medvefóka 7—10 hónapig. A dél-afrikai, dél-amerikai és galápagosi medvefókák két évig is szoptatnak. Szegény kölyöknek azonban két szopás között sokáig kell várnia, mert az anya 5—10 napra is elmegy halászni, azután 1—2 napra hazamegy szoptatni, majd újra halászni megy.

Az északi féltekén élõ fajoknál (az északi és a guadalupei medvefókáknál) júniusban születnek meg a kölykök. A déli féltekén a szaporodási idény novemberre, decemberre esik. A Galápagos-szigeteken, ahol az évszakok közt nem nagyon van különbség, a fókák október—november táján hozzák világra kicsinyeiket.

Az északi medvefókák 4—5 éves korukban válnak ivaréretté. A nõstények ebben az életkorban el is kezdenek szaporodni, a hímeket viszont erõsebb társaik nem engedik a nõstényekhez jutni. Õk csak 8—9 éves korukra erõsödnek meg annyira, hogy párosodni tudjanak. 25 éves korukig élhetnek, de a hímeknek a folyamatos marakodás miatt nemigen van erre esélyük.

Természetes ellenségeik a cápák és a kardszárnyú delfinek. A dél-afrikai medvefóka-kölyköket a sakálok is megtámadják, de Namíbiában oroszlánok is lejárnak a tengerpartra fókára vadászni. Ahol a medvefókák az oroszlánfókákkal együtt élnek, ott gyakori, hogy az újszülött kölyköket az oroszlánfókák széttépik. Az antarktiszi medvefókák kcouml;lykeire a leopárdfókák is vadásznak. A galápagosi medvefókákra komoly veszélyt jelentenek a kóbor kutyák.

Az értékes prémû medvefókáknak a 17.—18. században gyûlt meg igazán a bajuk az emberrel. Az északi, a guadalupei, a Juan Fernández-szigeti, a dél-afrikai és az antarktiszi medvefóka példányait milliószámra gyilkolták le bõrükért; a többi faj valamivel olcsóbban úszta meg a dolgot. 1801-ben egyetlen hajó egymillió fókabõrrel tért vissza a Juan Fernández-szigetekrõl.

A guadalupei medvefókákat a 19. században annyira megritkították, hogy 1897-ben azt hitték, a faj végleg kipusztult. 1926-ban egy halász kéttucatnyi állatra bukkant Guadalupe szigetén. Kettõt közülük elevenen befogott, és eladta õket a San Diegó-i állatkertnek. Mivel azonban nem volt megelégedve a kapott fizetséggel, visszament a szigetre, és az összes ott talált fókát lelõtte. 1949-ben derült csak ki, hogy neki sem sikerült kiirtania ezt a fajt.

1900 körül a Juan Fernández-szigeti medvefókát is kipusztultnak hitték. Rudyard Kipling A fehér fóka címû elbeszélében Kotik, a bátor északi medvefóka egy elhagyatott sziklaszirten egy vénségesen vén, haldokló fókával találkozott, aki elmondta, hogy õ a mazafuerai Elpusztult Nemzetség utolsó túlélõje. Más Afuera a Juan Fernández-szigetek egyike. Az öreg fóka azonban tévedett: 1965-ben Más Afuerán (a név csak annyit jelent, hogy "külsõ") 200 fókát találtak. Állományuk azóta is szépen gyarapszik.

Napjainkban kereskedelmi céllal vadásszák Uruguayban a dél-amerikai, Namíbiában a dél-afrikai medvefókákat. Az Amerikai Egyesült Államok az aleut õslakosok számára engedélyezi az északi medvefókák önfenntartási célú vadászatát. Másutt is megtörténik azonban, hogy a halászok az útjukba kerülõ állatokat lelövik. Sok fóka pusztul el véletlenül is a halászok hálóiban.

Napjainkban az északi, a dél-afrikai és az antarktiszi medvefókák több millió példánya él. A dél-amerikai és a szubantarktikus medvefókák létszáma több százezer. Néhány tízezren vannak a galápagosi és az új-zélandi medvefókák; hasonló a létszáma a dél-afrikai medvefóka ausztráliai alfajának is. A szigorú védelem alatt álló guadalupei és Juan Fernández-szigeti medvefókákból ma is csak néhány ezer példány él.