Egyszínű v. földi kuszkusz Phalanger gymnotis Ground cuscus Gleichfarb- oder Bodenkuskus
Rendszertani hely: osztály: emlősök (Mammalia); rend: kúszóerszényes-alakúak (Diprotodonta); család: kúszóerszényes-félék (Phalangeridae). Leírás: Macskanagyságú állat, fejének és törzsének együttes hossza 31-53 cm, amelyhez 29-39 cm hosszú farok tartozik. Testét feketés, sötétszürke szőrzet fedi, amely a hasoldalon világosabb szürkébe megy át, a hát középvonalában azonban csaknem feketés. Nagy szemén, és hosszú tapintószőrein kívül feltűnő jellegzetessége a hátulsó kétharmadán teljesen csupasz farok. A faroknak e csupasz vége az ágakon való kapaszkodást szolgálja, felülete kifejezetten érdes. Elterjedés, élőhely: Az erszényesek egy jelentős részével ellentétben nem Ausztráliában, hanem Új-Guineában, illetve az Aru-szigeteken honos, az ottani sűrű esőerdőkben él. Az első állatokat az Aru-szigeteken fedezték fel, az új-zélandi alfajt (Phalanger gymnotis leucippus) 1898-ban írták le először. Életmód, táplálkozás: Magányosan élő, éjjel aktív állat. Nagy szemei, kifinomult szaglása, valamint hosszú bajusza is ezt az életmódot szolgálja. Bár ideje nagy részét a fák ágai között tölti, a többi kuszkuszhoz képest viszonylag sok időt tölt a talajszinten. Emiatt nevezik földi kuszkusznak. Tápláléka jórészt lomblevelekből, gyümölcsökből, különféle termésekből, ezenkívül rovarlárvákból és madártojásokból áll. Életmódja sokban emlékeztet a lajhárok, vagy a félmajmok életmódjára, noha nem áll közeli rokonságban ezekkel az állatokkal. Szaporodás, egyedfejlődés: Rendkívül rövid, 16 napos vemhességi idő után hozza világra rízsszemnyi utódját. Az embriószerűen fejletlen újszülött fejlődése az erszényben folytatódik tovább, ahonnan 108-110 naposan néz ki a kölyök először. Egy hónap múlva már ki is merészkedik onnan, de csak a születéstől számított 160. nap után hagyja el végleg az erszényt. Érdekességek: A kuszkuszok és a kuzuk, vagyis a kúszóerszényesek családjának képviselői az ausztráliai növényevő erszényesek egyik ősi alaptípusát képviselik. Valószínű, hogy a kenguruk ősei is fákon éltek egykor, s hasonlóan nézhettek ki, mint most a kuszkuszok. Erre a rokonságra utal az a tény, hogy a kúszóerszényes-alakúak rendjében csaknem minden fajra jellemző a hátsó lábak szindaktílája, a 2. és a 3. ujjak szövetes összenövése. A kuszkuszok hátsó lábán csak a hüvelykujj fordítható szembe a többivel, s a biztos fogás érdekében ez az ujj széles és lapos. A második és a harmadik ujj összenőtt, de ehhez a dupla ujjhoz két köröm tartozik. A mellső lábak szerkezete másféle, ott két ujj fordítható szembe a másik hárommal. Ez egyébként nemcsak a kúszóerszényes-félékre jellemző, hanem például a koalára is. Egyébként az egyszínű kuszkusz koponyája is érdekes. Például azért, mert a fogazatban a harmadik előzápfogak jóval nagyobbak a többieknél. De a koponya felépítése alapján igyekeztek feltárni az állat rokonsági viszonyait is. Egyes tudósok nemrégiben azt állították, hogy az egyszínű kuszkuszt inkább a Strigocuscus-nembe kellene sorolni, mert koponyája a többi Phalanger-fajéhoz csak kevéssé hasonlít, a Strigocuscus celebensis nevű kuszkuszfaj koponyája azonban igen sok szempontból hasonló. A legújabb biokémiai vizsgálatok eredménye nyomán azonban a tudósok újra a Phalanger-fajok között tartják számon az egyszínű kuszkuszt. A Budapesti Állakertben a nyolcvanas évek közepe óta élnek egyszínű kuszkuszok. A világ állatkertjeiben egyre több helyen mutatják be a kuszkuszoknak éppen ezt a faját, mert mesterséges körülmények között ez szaporodik a legjobban.