Divatba jöttek a minikutyák

Napjainkban egyre jobban hódítanak a kutyakedvelők körében az úgynevezett társasági kutyák, amelyeknek miniatűr képviselőit sokszor nem is veszik kutyaszámba a nagyobb termetű ebeket tartók. Pedig ezek a kis jószágok is igazi egyéniségek, s bár méretüknél fogva nem tudnak szánt húzni vagy egy rablóval megbirkózni, nekik is megvan a saját feladatuk: ők az ember főállású barátai. A társasági kutyák küllemre változatos képet nyújtanak, sőt nagyságuk sem teljesen egyforma - az uszkárokat például négy méretváltozatban tenyésztik - sőt a liliputiak között találkozunk egy Gulliverrel is, az óriás uszkárral (marmagassága 45-60 centiméter.) A pekingi palotakutya barátságos, élénk, intelligens, nyugodt, bátor kutya. Dús, hosszú, egyenes fedőszőrzete vattaszerű aljszőrzetet takar. Magassága 15-25 centiméter, súlya általában 3-5, de legfeljebb 8 kilogramm. Az első törpekutyák állítólag a Tang-dinasztia időszakában (618–907) bukkantak fel a pekingi császári palotában, és talán Mandzsúriából származtak. Egy ősrégi kínai monda szerint az oroszlánkirály szerelemre gyulladt egy apró majomlányka iránt, s az ő frigyükből származott a pekingi palotakutya. Általunk ismert formája a mandzsu Csing-dinasztia időszakában (1644–1912) alakult ki. Volt olyan időszak, hogy a Tiltott Város palotáiban több ezer kutyácska élt, 4000 eunuch gondozta őket. Az európai kereskedők már régen magukkal szerettek volna vinni néhány pekingi palotakutyát, s a kínaiak udvariasan teljesítették is kívánságukat, de egyetlen kutya sem élte túl a hajóutat, mert indulásuk előtt állítólag a császári palotában üvegszilánkokat kevertek ételükbe, hogy a kutyák ne juthassanak idegen kezekbe. Mikor a szövetséges hatalmak 1860-ban elfoglalták a Tiltott Várost, a paloták termeibe berontó katonák rengeteg kutyatetemet találtak, de egy tengernagynak 5 kutya életét sikerült megmentenie, ezek egyike volt Looty, amelyet Dunne tábornagy Viktória királynőnek ajándékozott. A társasági kutyák többségéhez hasonlóan a Cavalier King Charles spániel is szoros kapcsolatban állt az angol arisztokráciával. Bár VIII. Henrik és Stuart Mária is tartott ilyen kutyákat, a fajta igazi népszerűségét - és nevét - II. Károlynak (1600-1649) köszönheti. Az uralkodó nagy figyelmet szentelt a tervszerű tenyésztésnek. Kutyái még a templomba és a parlamentbe is elkísérték. A King Charles spánielt is „lapos orrúvá” akarták formálni, így a XVIII-XIX. században valószínűleg mopszokkal, pekingikkel keresztezték a törpe spánieleket. 1926-ban szerencsére Angliába látogatott egy amerikai úr, Roswell Eldridge, aki régi típusú törpespánielek után kutatott. Az angol tenyésztők elmondták neki, hogy az almokban újra és újra felbukkannak hosszabb orrú kölykök is, melyek az új divatnak már nem felelnek meg, ezért legtöbbször elpusztítják őket. Eldridge ekkor 25 fontnyi jutalmat kínált fel annak, aki öt éven belül a híres Cruft`s kutyakiállításon a három legjobb régi típusú törpespániellel lép fel. A Cavalier King Charles spániel kedves, élénk, bájos, alkalmazkodó kutya, könnyű vele együtt élni. Intelligens, szeretettel bármire megtanítható. Súlya 5,4-8,2 kilogramm. A rövidszőrű társasági kutyák közé tartozik a francia buldog, s bár ő a munkásnegyedek kedvencekén kezdte pályafutását. Miután betiltották a bikaviadalokat, a feleslegessé vált buldogokat vadászatokon akarták alkalmazni; nem sok sikerrel. 1800 körül így egy sereg kis buldog került a párizsi állatkertbe, látványosság képen, s valóban nagy sikert arattak az emberek körében. Hamarosan elkezdték őket szenvedélyesen tenyészteni, s hamarosan kedvelt kutyává vált. Egyrészt kedvencként, másrészt kocsisok, hentesek, lomgyűjtők teherhordó kutyaként tartották. A korabeli kinológusok egy darabig fanyalogva fogadták az ún. csőcselék körében kedvelt fajtát, de ez az ellenérzés egy csapásra megszűnt, mikor VII. Edward angol király megvásárolta a Buffalo I. nevű, fehér szőrzetű, foltos fülű kan francia buldogot. A francia buldog groteszk, némelyek szerint veszélyesnek tűnő külsejével ellentétben nagyon barátságos, kedves kutya. Filozófusnak álcázott igazi bohóc, írta róla egy belga szerző. Hazánkban is népszerű fajta, intelligenciájának, kedves természetének köszönhetően. Tényleg igazi társasági kutya, nem lehet mellette szomorkodni, mert minden áron felvidítja gazdáját. Kellemes társ és barát, nem ugat feleslegesen, mérete és szőrzete miatt lakásban is kiválóan tartható, s mozgásigényét sem nehéz kielégíteni. Kennel tartásra egyáltalán nem alkalmas, borzasztóan igényli gazdája jelenlétét. Apró termete ellenére jó jelző- és védőkutya. Súlya általában 8-14 kilogramm közötti. A társaság másik tagja a mopsz . Múltját tekintve ő is gyakran forgott királyi társaságban, sőt a württembergi herceg még emlékművet is állíttatott kutyája emlékére, mert a kis mopsz elveszvén az 1710-es belgrádi csatában, mégis hazatalált németországi otthonába, szeretett gazdájához. Egy anekdota szerint oránijai Vilmos életét egyszer Pompey nevű mopsza mentette meg, mikor ugatásával felhívta a figyelmet gazdája támadóira. A fajta pontos származása nem ismert, de az első példányokat Európába szintén kereskedők hozták Kínából. A mopsz kiváló jellemének köszönhetően valóban társasági kutya, családban, gyerekek között, fajtársakkal, de egyedül is tartható. Alapvetően szívesen engedelmeskedik, mivel minden másnál jobban irtózik gazdája rosszallásától. Ugráltatni azonban nem hagyja magát, túl értelmes ahhoz, hogy bolondot csináljon magából, így olykor makacssággal vádolják. Méreténél fogva szintén jól tartható lakásban, azonban megfelelő mozgásról így is gondoskodni kell. A mopsz imád játszani. Az uszkárok külön csoportot alkotnak a fajtacsoporton belül, hiszen négy méret és öt színváltozat közül választhatnak a fajta iránt érdeklődők. A 45-60 centiméter marmagasságú óriás uszkárt király uszkárnak is nevezik. Az uszkár valamikor vadászkutya volt, mégpedig vízi vadász, erre utalnak a fajta különböző elnevezései is. Az uszkár németül Pudel, e szó jelentése pedig vízben pancsolni, úszni. A fajta francia nevét - Caniche sokan a canard (kacsa, réce) szó származékának tartják. A magyar uszkár szó nyelvújítás kori alkotás, az úszkál igéből képezték. Egy időben visszaesett az uszkár népszerűsége, vadászatokon kiszorították a könnyebben ápolható, rövidszőrű angol vadászkutyák. Az uszkárkedvelők számára szükségessé vált egy fajtaklub megalapítása, mely 1896-ban, Münchenben történt meg. A taglétszám folyamatosan emelkedett, s 1904-ben megkezdték az első német uszkártörzskönyv vezetését. Ferdinand Wirth, a törzskönyv vezetője saját fekete zsinóros uszkárját, Champion Caro W II-t jegyezte be elsőként. Az uszkár reakciói élénkek, mindig eleven és éber, fellépése harmonikus, elegáns és büszke benyomást keltő. Bár a laikus szemlélő kiállításokon hajlamos a külsőségek alapján, a számára furcsa nyírásmódok miatt az uszkár szellemi képességeit alábecsülni, ez korántsem helytálló. Az uszkárok a legintelligensebb fajták közé tartoznak, egy amerikai kutya IQ-listán a második helyen szerepelnek a border collie után. Az óriás uszkár méreténél fogva is kiváló sportkutya, nemcsak bátor, de szaglása is nagyon jó. A legtöbb országban inkább a kisebb méretváltozatok örvendnek nagyobb népszerűségnek, hiszen a társasági kutyák kedvelői legtöbbször kisméretű ebre vágynak, a sportkutyások viszont nem az uszkárjellegű fajtákat preferálják. A világ legkisebb kutyája, a csivava Mexikó legnagyobb, több mint 247 ezer négyzetkilométeres, 2 millió lakosú államának nevét viseli. A mexikói felföld északi részén fekvő Chihuahua állam hasonló nevű fővárosának kb. 400 ezer lakosa elsősorban kohászattal, húskonzervek gyártásával és gyapotfeldolgozással foglalkozik. A mexikói eredet hívei szerint a csivava elődje a toltékok „tecsicsi” nevű kutyája volt. Más vélemények szerint a csivava spanyol eredetű, előkelő hölgyek ölebeiként került Spanyolországból Mexikóba, ahol aztán elvadult. A harmadik verzió szerint a csivava ázsiai eredetű. Egy negyedik elgondolás szerint a csivava ősei i.e. 700 körül kerültek Egyiptomból Málta szigetére, majd onnan Mexikóba. Még csivava-terrier néven, először 1884-ben szerepelt kutyakiállításon. Az első csivavát 1904-ben regisztrálták az AKC törzskönyvében, egy Midget nevű vörös kant. Még ebben az évben megszületett az első alom is. Az amerikai állomány ősapjának a Caranza nevű, hosszúszőrű, vörös kant tartják, akit Owen Wister hozott Mexikóból. A csivava apró termete ellenére nagyon temperamentumos, bátor fajta. Kutyakiállításokon gyakori, mosolygásra késztető látvány a nála elmondhatatlanul nagyobb kutyát is megugató csivava. Gazdájához a végtelenségig ragaszkodik, tanulékony. Lakásban könnyen tartható, mindenhova magunkkal vihetjük, de arra ügyelni kell, hogy apró méretei miatt viszonylag hamar ürül a bélrendszere, illetve a táplálék minőségére is figyelni kell, mert a rövid bélcsatornák kevésbé hatékonyan képesek felszívni a tápanyagot. Egy másik kedvelt fajta a skót terrier. A mai skót terrier őse 1881-ben a keményszőrű Egy másik kedvelt fajta a skót terrier. A mai skót terrier őse 1881-ben a keményszőrű skót terrier (Hard-haired Scotch Terrier) elnevezést kapta, mely két évvel később változott egyszerűen skót terrierre. Ennek ellenére sokáig az Aberdeen terrier megjelölés volt használatos, mivel ez a város akkoriban a skót terrier-tenyésztés centruma volt, innen érkeztek a fajta legismertebb és legsikeresebb kiállítói. 1868-ban, a Yorkshire-i Craven Show-n már önálló osztályban indulhattak a skót terrierek. 1879-ben a Kennel Club Show-n is külön osztályt vezettek be a fajta részére, ezáltal hivatalosan is elismerve a skót terriert. Erre a kiállításra egyébként 15 scottie-t neveztek. 1882-ben megalakult az első angol Skót terrier Klub, melynek elnöke J. B. Morrison volt, az első skót terrier standard megalkotója. Ez a fajtaleírás, kisebb módosításokkal, ma is érvényes. Az Egyesült Államokban az első bejegyzett skót terrier az 1884. szeptember 15-én született Dake nevű kutya volt. A fajta amerikai meghonosítójának John Taylor-t tartják. Németországban a századforduló táján kezdődött a tenyésztés, angol import egyedekkel. 1903-ban, Lipcsében állítottak ki először skót terriert német kiállításon. A szomszédos Ausztriában 1910-ben regisztrálták az első skót terriert, Valerie Auersperg grófnő tulajdonában. Igen éber, élénk, szilárd idegrendszerű, megbízható és hűséges kutya, gazdáját tűzön-vízen keresztül követi, de olykor tartózkodónak, zárkózottnak mutatkozik, és kifejezetten élvezi függetlenségét. Ennek ellenére érzékeny jószág, még ha sokszor heves és szenvedélyes is. Bár az emberekkel szeretetreméltó és gyengéd, kutyákkal szemben agresszív lehet. Nemhiába „Diehard” az angol beceneve, mely szóval a megátalkodottan makacs és végletekig harcoló egyéneket illetik. Naponta legalább egyszeri alapos mozgatást igényel. Marmagassága kb. 10 inch (25,4 cm), hátának hossza pedig megközelítőleg 11 inch (kb. 28 cm). Az ideális súly kanoknál 19-22 font (8,6-10 kg), szukáknál 18-21 font (8,2-9,5 kg). Szőrzete kemény, drótos fedőszőrből és puha, sűrű aljszőrből áll és rendszeresen trimmelni kell.