Viselkedés és jellem

A boxerek erõs idegzetû, öntudatos, nyugodt és kiegyensúlyozott állat. Lénye a legnagyobb fontossággal bír és a leggondosabb bánásmódot igényli. A gazdájával és az egész házzal szemben tanúsított ragaszkodása és hûsége, õrzõ-védõ ként mutatott ébersége és rettenthetetlen bátorsága régóta híres:

ártalmatlan a családban, de bizalmatlan idegenekkel szemben. Játék közben derûs, barátságos vérmérsékletû, de komoly helyzetben nem ismer félelmet. A "falkán", azaz a családon belül, mindenkivel szemben nyílt, barátságos. Bohém, örökké játékos, néha már-már szertelen lelkivilága, lehengerlõ, sokszor túláradó szeretetnyilvánításoktól sem mentes stílusa elõbb-utóbb a legmorózusabb, legenerváltabb embereket is megindítja.

Az alárendeltségre való hajlandóságának, vakmerõségének és bátorságának, természetes keménységének és szaglásának köszönhetõen könnyen kiképezhetõ fajta. Igénytelensége és tisztasága miatt egyformán kellemes és értékes a családban õrzõ-védõ vagy munkakutyaként. Jelleme becsületes, nem hamis és alattomos, elõrehaladott korában sem.
Gyorsan alkalmazkodó, csendes, kiegyensúlyozott. Nem ugatós, többnyire hetekig a hangját sem hallani.

A fajta története, kialakulása
A kelták is rendelkeztek már a római megszállás idején nehéz, nagyméretû harci kutyákkal. Ezt a fajtát használták a vaddisznók és medvék vadászatához is. Alkalmazásuk szerint kisebb, vagy nagyobb termetûek voltak. A nagy kutyát, fõként Németország északi részén és Lengyelországban a nagyvadak vadászatánál, míg az Alpok erdõs, északi szegélyén a kis, bikatépõket alkalmazták inkább, mivel közepes mérete miatt
mozgékonyabb volt. Ez a típus tekinthetõ a jelenlegi boxereink közvetlen õsének.