Ahogy az okos róka "A kis Herceg" mesében mondja: -"Megszelíditeni, azt jelenti: kapcsolatot teremteni. -Kapcsolatot teremteni? kérdezte a kis herceg. -Úgy bizony-mondta a róka. -Te pillantanyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz megszázezer. De ha megszelíditesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon. És én is egyetlen leszek a számodra."
"Az emberben először vak vágy él a melegségre.Az ember aztán tévedésről tévedésre haladva megtalálja az utat, mely a tűzhöz vezet."
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. - Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. - Az az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. - Az az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. - Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért... - Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk. Mindegy miből, csak csinálja igazságát a parázsló venyigéből vagy a nyírásra váró birkából. Az igazságot úgy ássuk, mint a kutat. Az elrévedező tekintet elveszti Isten látását. Az éjszaka ígéreteire figyelő házasságtörő asszonynál sokkal többet tud Istenről az a bölcs, aki rendet teremtett önmagában, és csak a gyapjúk súlyát ismeri. Citadella, én téged az ember szívében foglak felépíteni.
Csak a Lélek fuvalma teremtheti meg az agyagból az embert.
Csak akkor lélegzünk szabadon, ha egy rajtunk kívül álló közös cél köt össze testvéreinkkel; ilyenkor ráeszmélünk, hogy szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba!
Az elhivatás bizonyosan hozzásegíti az embert a fölszabaduláshoz: de ugyanígy szükséges, hogy fölszabadítsuk - az elhivatást.
A világot, melynek rendjében élünk, nem lehet megérteni, csak akkor, ha magunk maradunk vele.
A tiszta logika megöli a szellemet.
A sivatagban az a szép, hogy valahol rejt egy forrást.
|