,,Maradj velem, mert beesteledett!'' Bibliát hallgat a gyülekezet. Alkony izzik a templom ablakán. Hitetlen vagyok, vergődő magány. ,,Maradj velem, mert beesteledett!'' - Ha így idegen, vedd emberinek, súgja egy hang, s ahogy látó szemem elmereng a régi jeleneten, az emmausin és felejtem magam, a sugár-hídon némán besuhan egy örök Árny: lehetne Buddha is, de itt másképpen hívják, és tövis koronázza: én teremtem csupán, mégis mint testvérére néz reám, mint gyermekére, látja, tudja, hogy szívem szakad, oly egyedűl vagyok, s kell a hit, a közösség, szeretet. S kezét nyujtja. Mert beesteledett.
|