- Hogy van?
- Köszönöm, jól - a válasz akkor is, ha épp szakad szét.
Ez a szarmedence-effektus.

Tehát úszom a medencében. Magabiztos vagyok, Nincs gáz. Jó. A haverok is itt úsznak velem, mert unalmas lenne egyedül. Király az élet. Meleg a víz, pont olyan meleg.

Kinyomjam magam? Mint egy vízipólós? Nagyobb lesz a látóköröm? Kirúgom magam. De mi ez? Más volt a levegő kinnt Nem értem. Úszom tovább. Most látom, hogy mögöttem is úsznak. Sokan vagyunk. Azt hiszem, nincs baj, de valami, mintha... Úszom tovább. Röhögő haver mellettem, de valami van. Megint kirúgom magam. Figyelek. Mit csinálok? Jézus Mária, jobb a levegő kinn! Visszasüppedek. Látom, hogy amiben úszom, barna! Megszagolom. Ez büdös! Ilyen jön ki a seggemből is. Ez szar!

Nem hiszek a szememnek! Szarban úszom!!
Szétnézek. Látom, hogy sokan úszunk benne. Mi ez? Nem értem. A haverok ezt nem látják? Nem, azt hiszem, nem. Jól érzik magukat. Benne. A szarban. Vagy legalábbis ezt mutatják. Vagy én vagyok hülye? Minek kellett kinyomnom magam? Mint a vízipólós, mi? Sokkal jobb lett volna, ha nem okoskodom. Szar. Na és? Jó meleg, lehet benne úszni. Jók a haverok, helló, helló, mindenki megtalálja a számítását benne. Én miért ne úsznék? Nincs gáz. Nincs gáz! Hát igen. Így is lehet élni.
Jó. Jó, megnyugodtam. Eltűnt a távolabbi szomszéd. Rosszul láttam? De az a másik is eltűnt! Meg az is! Mi ez? Egyre nehezebben úszom! Sűrűbb lesz a sztori? Pedig én jól úszom! Esküszöm! Bassza meg! Mi van a kezemen? Nem hiszem el. A szar rakódik rá a kezemre! Kövesedik rám, mint valami vízkő. Segítség! De nem. Majd én megmutatom! Nem fog a szar kicseszni velem!

Egyre lejjebb kerülök. Nézem a jobb havert, annak is a pofájáig ér a szar. Előbb még csak röhögött, néha köpködte ki a szart, darabokat, amik belecsobbantak a szájába. Fel se vette, de most… Most meg fuldoklik! Ne! Ne hagyj itt! Ez megfulladt. Megfulladt. Én is mindjárt megfulladok.

Nem akarok megdögleni. Lehet, hogy meleg, meg jó, de megdöglök! Csak van valamilyen partja is ennek szarnak! Irtózatos hajrába kezdek. Félek. Lehet, hogy meghalok? Én pedig mindig fasza gyerek voltam, nagyfiú.
Part! Há. Megúsztam. Na jó, ez megvan. Most mi jön? Nem tudom. Téblábolok. A part veszélyesnek tűnik. Hát beszarok! Csomó pasit, csajt látok ebbe az egészbe ugrani. Vetkőznek. A partról, csukafejessel be a szartengerbe. Mosolyognak, és majdnem énekelnek. Indulókat énekelnek, szerintem.
A szar az továbbra is húz lefelé. Mese nincs. Hát akkor gyerünk. Na, ja. Kimászok.

Állok, most látom, meztelenül. Úristen! Mennyi szar van rajtam. Én hirtelen ember vagyok, bassza meg: felkapom a ruháikat, lehet válogatni, jó cuccok. Kurvára fázom.

Na jó. Ez megvan. Most mi jön? Bűzlök? Mekkora fasz vagyok. Nem mostam le a szart. Ez van. Most így vetkőzés közben mártózom még egyet. Nagyon csábító. Sok barom, ugrálnak. Bele továbbra is a szarba. Ugrom én is még egyet. Menet közben, tudom, megint bekaptam a horgot. Most nem érdekel, úszom, rohadtul úszom. Valamiért nem olyan, mint régen.

Vissza kell fordulnom. Lehet, hogy nem bírom. Én mindig bírtam, Nem bírom, Ki kell mászni. Nem öltözöm fel újra, erről már tudom, hogy zsákutca.

Heuréka! Vannak zuhanyzók a parton, Ez laza. Beállok a zuhany alá, megy ez… Én vagyok a császár, mint régen.
Most, hogy lemosakodtam, már nyugodt lélekkel öltözöm, megyek innen el, de mi ez? Megint érzem a szart. Hallucinálok? Nincs semmi baj. Hallucinálok. Én már tiszta vagyok. Olyan sokat voltam benne, hogy belém ivódott a szarszag? Ezért érzem újra. Melegem van, igen, melegem lett! Leveszem a kabátot. Megcsap a szarszag. Szagolom magam. Igen, ez büdös.

A felületes mosakodás a laza fost lemosta. Egy csomó szar viszont rám kérgesedett. Vissza. Állok a víz alatt. Hogy a francba nem vettem észre a sikálókat? Van itt fürdőszivacs, drótkefe, minden.

Most meg lejön, a kurva élet, a bőröm. Nem kell a kefe, fürdőszivacs. Bassza meg, nem jön le a szar. Következik puha kefe. Már a könnyeim folynak, bassza meg. Ez csak a drótkefével jön le. Akkorát buliztam, ittam a szarból, most ez nem lehet akadály.
Gyere te kefe, a drótos, Szakad a bőröm, folyik. Ez vér. Akkor is lekaparom. Kockára fagyok, nem érdekes. Megnézem a bőröm, a hajam, a hónaljam, a lábam közét, az ujjam között, nincs szar. Öltözni kezdek.

Dilemma, válogassak magamnak ruhákat? Válogassak? Megfagyok. Most ez után a sok szar után dögöljek meg valami tüdőbajban? Felkapom az első göncöt. Nem érdekel. Legalább nincs szarszagom.
Szétnézek. Látom már milyen nagy az a szarmedence. Nincs vége, a horizonton túl is ez húzódik. Rengeteg faszkalap. Benne úszkál a kakiban. Nagyon egyedül érzem magam. Szarok rá. Most mi a francot csináljak? Inkább megyek-mendegélek a medence mellett, a szélén. Többiek a medencében. Röhögnek rajtam, ahogy én is régen. Röhögtem.   - Hogy nézel már ki? Te szakadék! Nem jössz inkább be? Nézd, meleg van. Te hülye bohóc! Nem mersz bejönni, mi?

Ilyenkor a magamfajta vagy elindul újra, vagy eszébe jut a szar levakarása meg a véres bőrcafatok.
Akkor nem megy be. Majd meglátja a többi szakadt arcot, és rádöbben arra, hogy nincsen egyedül a talpra állásban. Majd arra is rájön, hogy az eddig szakadt ruházatát az idő múlásával lecserélheti. A kesztyű, a póló, a dzseki egyre harmonikusabb kompozícióban lesz. Elkezdi becsülni az állapotot. Büszke lesz rá. Önbizalma lesz és emberi tartása. Gerince. És nem fog megdögleni.