A tapasztalat summája a fogalom, eredménye az eszme; az összegezéshez értelem kell, az eredmény megértéséhez ész.
Mit nevezünk eszmének: azt, ami mindig megjelenik s ezért minden jelenség törvényeként áll előttünk.
Eszme és jelenség csak a legmagasabbrendűben és a legközönségesebben találkozik; a szemlélet és a tapasztalás minden más középfokán szétválik. A legmagasabbrendű a különbözőség azonosságként való szemlélete; a legközönségesebb a tett, a szétválasztott aktív összekapcsolása azonossággá.
Ha az eszmét a jelenség formájában kell elismernünk, roppantul zavarónak érezzük, hogy az eszme gyakran s legáltalánosabban ellentmond az érzékeknek. A kopernikuszi rendszer oly eszmére épül, amely nehezen bizonyult megérthetőnek s még ma is naponta mond ellent érzékeinknek. Mások után mondjuk csak, amit magunk nem bírunk sem felismerni, sem felfogni.
A növények metamorfózisa ugyanígy ellentmond érzékeinknek.
A magasztos, miután a megismerés sorra-rendre elaprózza, nem könnyen áll össze szellemünk színe előtt új egésszé, s így fokozatosan elveszítjük a nekünk rendelt legmagasabbrendűt, el az egységet, mely a végtelennel való teljes együttérzésig emel, leszünk viszont ekképp, gyarapodó tudásunkkal, egyre kisebbek. Mi, akik elébb még óriásokként álltunk szemközt az Egésszel, most eltörpülünk a részek mellett.
Kellemes foglalatosság, ha a természetet s magunkat egyszerre kutatjuk, s nem teszünk erőszakot sem a természeten magán, sem szellemén, ellenkezőleg, szelíd, kölcsönös hatás révén a kettőt egymással egyensúlyba hozzuk.
A tárgyakat szélességükben átfogni, ez a tanulás; a tárgyakat, mélységükben, megragadni, ez a felfedezés.
Amit felfedezünk, szeretettel tesszük, amit tanultunk, biztonsággal. Mi is hát a feltalálás? A keresett dolog lezárása.
Mi a különbség axióma és entiméma között? Axióma: amit bizonyíték nélkül, eleve elismerünk; entiméma: ami számos esetre emlékeztet minket, s azt köti egybe, amit külön-külön felismertünk már.
Az első megpillantás, az úgynevezett felfedezés örömétől senki nem foszthat meg később. Ha azonban azt kívánnánk, hogy tiszteljenek is érte, ebben igen megrövidülhetünk; mert többnyire nem mi vagyunk az elsők.
De hát mi is az, valamit feltalálni, és ki mondhatja, hogy bármit feltalált? Mint általában, itt is csak a bolondok büszkélkednek az elsőbbségükkel; mert ha tudja, ha nem, önhitt fráter, aki nem vallja be tisztességgel, hogy plagizátor. Ha a nézetek eltűnnek, tűnnek utánuk gyakran maguk a tárgyak is e világból. Magasabb értelemben joggal mondható, hogy a nézet maga a tárgy.
Sokkal többet felfedeztek már, mint hinnénk.
Mivel a tárgyakat csak az emberi nézetek emelik ki a semmiből, a nézetek tűntén szintén visszatérnek a semmibe: így a Föld kerek volta, Platón kéksége*. Két érzés, melyet a legnehezebb leküzdeni: hogy megleltük, amit már megleltek, s hogy láthatólag nem leljük, amit meg kellett volna lelnünk.
* Goethe a Színelmélet történeti részében említi Platón nézetét a kék szín keletkezéséről
A gondolkodás érdekesebb, mint a tudás, de nem érdekesebb, mint a felismerés.
A tudás a megkülönböztetendők ismeretén nyugszik, a tudomány a meg nem különböztetendők elismerésén. |