Asztrológia, csillagjóslás

A csillagjóslás valamilyen formájában még a templomba járó emberek közül is sokan hisznek, ezért a többi áltudománynál részletesebben kitérünk ennek tárgyalására. Meg fogjuk látni, hogy a csillagjóslás (a csillagjósok állításával ellentétben) minden tudományos alapot nélkülöz, a jó jövendölést nem lehet megtanulni a téma ``szakértõi'' szerint, hanem a könyvekben körül nem írt megérzésekre kell hagyatkozni, valamint hogy a csillagjóslás gyakran együtt jár más okkult tudományok mûvelésével is, és az érdeklõdõt is ez irányba vonja. Célszerû lehet most ezért feleleveníteni az okkult jóslási technikák veszélyeire vonatkozó megfontolásokat.

Mit állít a csillagjóslás? Ezt nem lehet röviden összefoglalni, mert a csillagjóslásnak (asztrológiának) olyan sok ága van, hogy nehéz bennük eligazodni. Mégis megpróbálunk egy áttekintést adni errõl a témáról, mert sokan nem is tudják, mi a horoszkópok állítólagos alapja. Jobban megismerve ezt nyilvánvalóvá válik a benne rejlõ téves alapgondolat és a veszélyeket is jobban fel lehet mérni.

A csillagjóslás alapgondolata, hogy az égitestek Földrõl látszó helyzete alapvetõ befolyással van a földi történésekre. Egyes irányzatok szerint a jövõ eseményei, mások szerint csak bizonyos általános jellemzõk, mint pl. egy ember jellemvonásai, olvashatók ki az égitestek helyzetébõl. (A két irányzat valójában összeegyeztethetetlen. Jellemzõ, hogy a sok ezer év alatt még ilyen alapvetõ kérdés sem került tisztázásra.) Arra, hogy ez a befolyás hogyan számolható, számtalan módszer létezik. Itt az Európában elterjedt módszer fõ vonalait ismertetjük. (Más területeken teljesen eltérõek a számítási eljárások.)

Az ``európai'' csillagjóslási lényege az ún. ``horoszkóp''  felállítása. Ez egy rajz, mely a bolygók,bolygók a NapNap és a HoldHold helyzetét rögzíti egy adott pillanatban és helyen (embernél a születés  pillanatában és helyén). A horoszkóp szerkezetének fõ vázát az alkotja, hogy a bolygók nagyjából közös sík mentén mozognak, ami a Földrõl nézve egy képzeletbeli gömbre kivetítve egy kört jelöl ki. Ezt a kört ``ekliptikának''  nevezzük. Az ekliptikát 12 részre, ún. ``házakra'' osztják be  az asztrológusok, általában az ekliptika keleti látóhatárral történõ metszéspontjából kiindulva. A házbeosztásban is sok az eltérés: valaki az elsõ ház szélét a keleti látóhatártól számítja, mások szerint itt a közepe van. Egyesek az ekliptika mentén egyenletesen osztják be a házakat, mások nem egyenletes beosztást alkalmaznak. A házak kijelölése után kiszámítják, hogy a Nap, a Hold és a bolygók mely házakban és mely csillagképekben vannak az adott idõpontban, és ezt egy kis rajzon rögzítik. Ez a rajz maga a horoszkóp.

Idáig még semmi jóslás nem történt, csak egy csomó számítgatás. Az, hogy manapság számítógéppel végzik ezt, nem jelenti a csillagjóslás fejlõdését, csak azt, hogy az asztrológusoknak még a csillagászat pályaszámítási részét sem kell ismerniük.

Vegyük észre, hogy már a horoszkóp felrajzolása is teljesen bizonytalan: ha máshogy osztjuk be a házakat, teljesen átrendezõdhet a horoszkóp. Azt is vegyük észre, hogy a horoszkóp 5-10 perc alatt már megváltozhat, mert a bolygók látszólagos napi mozgása miatt ennyi idõ alatt egyik házból a másikba kerülhetnek.

A horoszkóp értelmezése  csak ezután következik, és ez tág teret enged a találgatásoknak. A legfontosabb gondolatok a következõk: Egy emberre (jellemére vagy jövõjére) a születése pillanatában felvett horoszkóp van alapvetõ hatással. A hatás rengeteg dologtól függ. Jellemzõi vannak a házaknak, az ekliptika mentén elhelyezkedõ csillagképeknek  (ezek az ``állatövi jegyek'',  azaz az Ikrek, Bika, stb.), a Napnak, Holdnak és bolygóknak, a fényesebb csillagoknak.  Ezek hatása erõsödhet vagy gyengülhet látszó helyzet és az egymáshoz képest felvett helyzet függvényében. A legerõsebb hatásokat a következõknek tulajdonítják:

• Melyik csillagkép van épp felkelõben.
• Melyik csillagképben van a Nap.
• Melyik házban van a Nap.
• Vannak-e egymást erõsítõ vagy gyengítõ hatású elrendezõdések?

 Megjegyezzük, hogy a közönséges ``horoszkópok'', melyek a napilapokban és itt-ott találhatók, ezek közül csak a másodikat veszik figyelembe, ami még a csillagjóslásban hívõk szerint is annyira pontatlan, hogy semmitmondó lehet, mert a többi jellemzõk esetleg leronthatják ennek hatását. Az olyan jellegû ``horoszkópok'' tehát, hogy ``A héten az Ikrek jegyében születettekre munkahelyi elõmenetel vagy elismerés vár, csak legyenek pontosak a munkaidõ kezdetén.'' valójában nem is csillagjósláson alapulnak, hanem a lap eladhatóságát növelõ, olvasót becsapó reklámfogások közé sorolandók. (Gondoljuk csak el: Ikrek jegyébe tartoznak 3 hónapos csecsemõk és 75 éves nyugdíjasok is. Rájuk hogyan vonatkozna a fenti jellegû idézet?) Ilyen dolgokat tehát elolvasni sem érdemes, mert egyszerûen butaságok.

Az égi objektumoknak számtalan jellemzõje van az asztrológia szerint. Ilyen pl. az ókori görög gondolkozás négy alapelemének  jellemzõivel való felruházás, aminek megfelelõen minden dologról meg van mondva, hogy föld-,  tûz-,  víz-  vagy levegõ  jellegû. Ezen kívül még számtalan egyéb jellemzõ is létezik, melyet a megfelelõ ``szakkönyvek'' több tucat oldalon sorolnak fel. ``Értelemszerûen'' vízjellegû csillagképben vízjellegû bolygó állása erõs vízjellegû hatást fog jelenteni, de kevésbé nyilvánvaló kapcsolatokat is számításba vesz a csillagjóslás, mint pl. néhány megadott szögtávolság erõsítõ, más szögtávolság (``fényszög'')  gyengítõ hatást jelent a bolygók esetében.

A jellemzõk és a lehetséges kapcsolatok száma olyan nagy, hogy mindet a csillagjós nem is tudja számba venni. Hisz a Nap, a Hold és legalább öt bolygó helyzetét kell vizsgálni a csillagképekhez, a házakhoz és egymáshoz valamint néhány fontosnak vélt csillaghoz képest és még számtalan fiktív pontot is figyelembe lehet venni a csillagjósok szerint. Az asztrológusok el is ismerik, hogy mindezek kifejtése nem bontható egyértelmûen megtanulható lépésekre, csak a gyakorlat teszi ``mesterré'' a csillagjóst.

A helyzet tehát az, hogy a csillagjóslási technikák annyi lehetséges értelmezést, jellemzõt, eseményt adnak az asztrológus kezébe, melybõl neki szelektálnia kell, hisz esetleg egymásnak ellentmondanak. (Egyszerû példa: egy horoszkópban egy vízjellegû bolygó vízjellegû házban, de nem vízjellegû csillagképben áll. Erõs, vagy gyenge a vízjelleg ekkor?) Ezt, azaz annak megállapítását, hogy melyek a figyelembe veendõ jelek, események csak megérzésre végzik a csillagjósok. Itt fennáll annak a lehetõsége, hogy a csillagjós az emberrõl kapott egyéb információkhoz igazítja következtetéseit, azaz egyszerûen csal,  de az is lehetséges, hogy szellemi lényekhez  fordulva, azok segítségével választ helyesen. Ez utóbbi eset igen veszélyes, hisz valójában az okkultizmus  egy bizonyos formáját ûzi a csillagjós, a horoszkóp felállítása csak álcának, segédeszköznek kell. ( Valóban, a ``nagy'' csillagjósok szinte kivétel nélkül foglalkoznak az okkultizmus valamely ágával is, keleti vallási  elemeket öltöztetnek kereszténynek tûnõ köntösbe.

Tipikus példa erre Baktay Ervin  személye, aki a magyar csillagjóslás egy meghatározó személyisége, de komolyan foglalkozott a keleti vallásokkal, és könyveibõl olyan vegyített filozófia ismerhetõ meg, mely a kereszténység, az okkultizmus és a keleti vallások keverékébõl állt elõ. A felületes olvasó akár kereszténynek is vélheti az író személyét és az általa ismertetett dolgokat, de módszeresen felbukkannak pl. a reinkarnációra  való utalások és egyéb, a keresztény alaptanítással össze nem egyeztethetõ elemek.

Nézzünk ezek közül néhányat!

 Baktay Ervin szerint már benne vagyunk a Vízöntõ  korszakának kezdeti szakaszában, és az alapvetõen változtatja meg az emberiség sorsát. (Ez a könyv 1942-ben került kiadásra. De már itt felfedezhetõk a New Age  ma gyakran emlegetett alapgondolatai.)