Chica emlékére
A magazin hasábjain az elmúlt évben végigkísérhetted Chica útját, s az egyik csomagban az utazásról szóló filmet is elküldtük neked. Ha megnézted, és a korábbi magazinokat is olvastad, akkor már tudod hogy aggasztó híreket kaptunk Chica egészségi állapotáról: kiderült, hogy daganata van. Megrázó volt számunkra, mert erre semmi jel nem utalt: Chicát számtalan állatorvos látta, és a kis kanca szemmel láthatóannagyon jól érezte magát mindvégig. Jó étvágya volt, gyarapodott, és az új helyén, Norvégia zöldellő rétjein is felszabadultan viselkedett. A z egész nyarat Geirrel töltötte, aki mellett olyan élete volt, amilyenről egy ló csak álmodhat. De a sors útjai kifürkészhetetlenek, és egy késő szeptemberi napon Chica komolyan megbetegedett.Megfázott, és emiatt a rák tünetei hirtelen elhatalmasodtak rajta.Gyulladt gócok keletkeztek a testében, nem volt étvágya, de mindvégig megpróbált társai mellett maradni, mindenhova követte a ménest.Az ember felelősséggel tartozik a gondjaira bízott állatért, és neki kell meghoznia a döntést, mennyi volt elég és mikor kell inkább elengedni az állatot. Geir két állatorvost is kihivott Chicához, és mindketten úgy vélték, Chica útja végére ért: az ideje lejárt.
Így hát, egy esős, szürke délután Geir még egyszer kivitte Chicát a legelőre, körbesétált vele, hogy a kis kanca elbúcsúzhasson fától, fűtől, világtól. Almát és répát adott neki, megölelgette, mielőtt a zöld karámba vezette volna, ahol az állatorvos várt rá. Nehéz volt Geir szíve, mert nagyon megszerette Chicát, de igyekezett arra gondolni, milyen boldog hónapokat töltöttek együtt. Néhány másodpercig tartott csak: egy injekciót kapott, és Chica nem volt többé köztünk. A hamvait később annak a tónap a partján helyezték el, amiben úgy szeretett megmártózni, s ahol Geir emléket emelt neki.
Chica útja véget ért, de nem örökre búcsúzunk el tőle. A Geirnél töltött hónapokat is filmre vettük, s ez év nyarán elküldjük neked, hgy te is láthasd : Chicát érdemes volt megmenteni három évvel ezelőtt, hogy békésen és boldogan élhessen élete végéig. Szomorú, hogy ezt az időt rövidebbre szabta a sors, mint a szenvedéseiét.
Forrás:Pony club magazin 2009. 01. száma
(*Forrás:Pony club magazin *)
|