De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden édes csókot a számon felejtett. Csak akkor adna igazán szépet, ha mindörökre nekem adna téged!
Kínzó vágy gyötör, hiányod majd megöl, nem bírom ki nélküled! Kérlek szoríts magadhoz s csókkal mond, hogy szeretsz!
Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent, csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset! Egy forró csók, mely tüzes a vágytól! Érzem örökre hozzád láncol!
Csókkal is lehet ütni, talán némely csók súlyosabb sebet ejt, mint a bot. Halálos is lehet.
Így maradjunk egyként szállva,
Fütyülve most a Világra!
Mert a csókod Csillagkincsem
A Mindenségbe repít engem
A sötétben fénnyé válunk,
S a Végtelenig meg sem állunk!
Vannak aki még mindig vállaják, az esetleges horrorba fulladó első randevú kockázatát, csak mert, megvan benne a lehetőség, egy varázslatos jóéjt csókra a kapuban. Egy pillanatra kizökken a világ, amint két ember egymás fölé hajol, egy lehetséges közös jövő reményében.
"Hol vad volt, hol lágy ; olykor csak egy érintés, máskor őrült kitörés. "ízlelget Engem" gondolta..."
|