A suszter feldobja a bakancsát. A bányásznak örök világosság fényeskedik. A festő új panorámát lát. A süketnek megszólal az utolsó harsona. Az aratót lekaszálja. A házmester beadja a kulcsot. A molnár leőrli az életét. A szabónak elszakad az élete fonala. A pék megeszi kenyere javát. A kertész a Paradicsomba jut. A harangozónak beharangoznak. A portásnak megnyílik a menyország kapuja. Az órásnak üt az utolsó órája. A kalauz eléri a végállomást. A muzsikusnak elszakad a húrja. A hajós boldogabb vizekre evez. A pénztáros elszámol az élettel. A búvár örök álomba merül. A trombitásból végleg kifogy a szusz. A koldus jobblétre szenderül. A díjbirkózót legyűri a halál. A csavargó örökös otthonra lel. A boldogtalan megboldogul. A léghajósnak elszáll a lelke. A vegetáriánus fűbe harap. A programozó kijavítja az utolsó hibát. A vadász az örök vadászmezőkön folytatja. A kertész alulról szagolja az ibolyáját. A rendszergazda vírusos lesz. A magasugró feldobja a talpát. A kovács elpatkol. A papnak beharangoznak. A vadásznak lőttek. Az atléta élete ugrott. A filmrendezőnek "vége". A színésznek legördül a függöny. A zenésznek elhúzzák a nótáját. A késes gyilkost hazavágják. A szabót kinyírják. A kis embereket elteszik láb alól. A meteorológusnak befellegzik.
Mindenkinek megvan a maga csillaga. Kisebb csillag, nagyobb csillag, haloványabb vagy fényesebb - amilyen ő maga, amilyen a lelke. És amikor meghalunk, letűnik a csillag is, amelyik a Mienk volt.