A doboz
A kislány édesapja születésnapjára csomagot készített. Egy dobozt csomagolt be, drága aranypapírba. Aránytalanul sok papírt használt fel, sok színes zsinórt és díszeket.
- Hát te meg, mit csinálsz? – kérdezte mérgesen az apja. – Pazarolod a drága papírt, mintha te vetted volna.
A kislány sírni kezdett és félrehúzódott egy sarokba. A dobozt a szívéhez szorította. Másnap, amikor a család tagjai megajándékozták az édesapát, a kislány is odaadta apjának a szeretettel becsomagolt dobozt.
- Papi, ez a Tiéd!
Az apa elérzékenyült. Talán túlságosan kemény volt. Végeredményben az ajándék az övé. Óvatosan felbontotta a csomagot és türelmesen összehajtogatta az aranyos papírt. Meglepve látta, hogy a doboz üres. A nem várt „meglepetés” újra feldühítette.
Te meg az egész drága aranypapírt egy üres dobozra fecsérelted?
A kislány okos, nagy szeméből kicsordultak a könnyek. Hüppögve így szólt:
- Papi! Nem is üres a doboz. Pontosan egymillió puszit tettem bele.
Az édesapa azóta is az irodájában az íróasztalán őriz egy cipősdobozt.
Hiszen ez üres – mondják kollégái.
Egyáltalán nem! A kislányom szeretete van benne. – válaszol a büszke édesapa.
|
|
|