Őszintén szólva mikor kézhez kaptam úgy kellett, mint hátamra a púp. A Gangsters óta nem vagyok hajlandó hasonló kaliberű játékkal "bohóckodni", mert nekem - najó belátom - bonyolult és nem köt le. De mit tehet az ember, ha van szabad két órája? Megnézi milyenek a kölcsönjátékok és pl. a Gangland-nél keresgéli a földre pottyant állát.
Maffia reneszánsz
Corleone feltámadt! Illetve ha ő nemis, az maffia milliő mindenféle képpen. Elszabadult az alvilág és Te részese lehetsz. A "csomagolás" nem olyan könnyen emészthető, mint volt az például a Mafia-ban. A sztori szerint adott 4 testvér: Mario, Angelo, Romano és Sonny. Szerencsét próbálni jönnek a lehetőségek országába, Amerikába egészen pontosan Paradise City-be (annyira valós helyszín, mint Lost Heaven). Persze a nagy reményt a maffia jelenti, ahol dől a lé, de minden nap az utolsó lehet... Az egész játék izometrikus látószögből vezérelhető, hősünk pedig egy közönséges behajtó ember - a testvérek egyike. Kezdetben "csak" be kell fenyíteni a környező boltok tulajdonosait, megértetni velük milyen előnyös is nekik a védelmi pénz fizetése (nem utolsó sorban nekünk is jövedelmező biznisz), prostikat is be lehet szervezni a szervezet működösébe és a rivális családok módszeres felszámolásában is lesz módunk kivenni a részünket. Van itt utcai mészárlás, autós üldözés, minden, ami kell. Mindehez kellemes milliőt teremt a 3D-s, pazar városkép. Persze nem egyszemélyes "bulikról" van itt szó. Lesznek társaink is a mókában, de sajnos észre fogjuk venni, hogy az esetek túlnyomó többségében (csak) velünk van az Erő, míg bajtársaink elegánsan szitává lövetik magukat, ha nem vigyázunk rájuk.
Hogy harcolsz, megmondom ki vagy!
Nagyon tetszett, hogy a városban és a boltokban található tereptárgyak (pultok, autók, telefonfülkék, stb.) fedezékként szolgálhatnak az olykor igencsak elhúzódó harcokban. Ez utóbbi ugyan nem nagyon tetszett a Ganglandben, ugyanis nem értettem miért kell 10-11 tárat beleereszteni helyenként egy emberbe, mire az meghal - az említett fedezékek, helyenként ott is takartak, ahol nem kellett volna. Persze a kigyúrt izompacsirta egy jellegzetesen oszlopos tagja minden maffia alapú anyagnak, de itt nem sok haszna van. Egy dobtáras géppuska optimális esetben 3 ilyet is hidegre tesz, mielőtt azok esetleg felfognák honnan lőnek rájuk. Nagy a hangsúly tehát a fegyvereken. Ami nem tetszett, az az ellaposodó sztori. Gyakorlatilag végig ugyanazt az utat járjuk be - átvitt értelemben persze. Megyünk, leölünk-megverünk valakit, majd haza. Ennyi lenne a maffia működése? Erősen kétlem. Talán az utcai vonal ennyiben kimerül, de engem érdekelt volna az a bizonyos "más" is. Egy idő után mindenképpen...
Édes-savanyú véres steak Gangland-módra
Mentségére legyen mondva a Gangland-nek, hogy nem érkezett nagy hírveréssel, így nem ért nagy csalódás sem. Illetve nehéz is csalódásról beszélni, mert a játék nem rossz, de lehetne messze jobb. Akinek a fejéből nem tud kimenni a Keresztapa (az első rész) végén a mészárlás, az élvezni fogja a Gangland első pár pályáját, de aki komoly átérzett hangulatot, kidolgozott világot vár és valódi alvilági feelingre szomjas, az várja meg a Mafia 2-t!