Broken Sword: The Sleeping Dragon

Kalanjáték. Ez a szó egyet jelent a Broken Sword-del és viszont. A frappáns párbeszédekkel tarkított, sötét hangulatú sztoriairól és a sokszor izzasztó fejtörőiről méltán elhíresült sorozat immár kivívta a trilógia jelzőt is. A Sleeping Dragon sokáig váratott magára. A megjelenés előtti izgalmat az is fokozta, hogy a point&clikk kalandjátékokra oly jellemző 2D designt a kiszivárogtatott képek alapján már 3D-be tették át, ímódon afféle Alone in the Dark-módra csavaroghatunk a rejtvények világában. Kíváncsi voltam, hogy tudnak ebből értékelhető eredményt kipréselni a Revolutions-nél, de meg kell hagyjam nem okoztak csalódást a fiúk ezúttal sem, habár az eredmény nem fenékig tejfel. Azonban haladjunk csak szépen sorjában...

Storyline

A második rész után járunk pár évvel. Hőseink (George és Nicole) szakítottak, mert a kapcsolatuk finoman szólva nem működött – pedig izgalomban nem volt hiány. George éppen eme csalódását osztja meg egy erősen ittas pilótával az introban, mikor a gép viharba kerül, majd lezuhan, ezáltal lemarad találkozójáról, egy professzorral, aki fontos eseményekről akart beszámolni! Mindeközben Párizsban Nicole továbbra is mint újságíró keresi a mindennapi betevőjét a nyálas André-val a sarkában. Egyik interjúalanya (egy programozó) találkozni akar vele, de valaki megelőz minket és kinyírja szegény flótást. Az indíték, a gyilkos személye, stb valahogy összefügg a két szálban. A mi feladatunk, hogy kiderítsük mi történt. Kicsit túlkomplikált pl egy FPS-hez képest, de ezért szeretjük a kalandjátékokat!

Haladni a korral

A 3D-s kártyák korában 2D kalandjátékkal megjelenni a piacon nem feltétlen nyerő gondolat. Valószínűleg ez járhatott a fejlesztők fejében is, amikor a térbeli átiraton kezdtek gondolkozni. Nos elmondhatjuk, hogy a grafika tényleg impozáns. Az előző részekhez képest megdöbbentő mind a különbség, mind a hasonlóság. Kihasználja az újonnan nyílt lehetőségeket, miközben megőrízte régi báját. Külön kiemelném az arcokat. Nekem nagyon tetszettek. A környezet után ez vonzza leginkább a tekintetet. Persze pusztán szép design-tól kaphatnánk egy átlagos Broken Sword folytatást átlagon felüli kidolgozásban. A Revolutions-nél láthatóan többet akartak ebből kihozni. Megtűzdelték akció jelenetekkel, ami eddig teljesen hiányzott az elődökből. Lesz itt autó elől vetődés, menekülés, közelharc, miegymás. A változatos helyszínek, az egymást érő rejtvények és a kitűnő párbeszédek a régi színvonalon ketyegnek, sőt a sztori ezúttal visszanyúl egészen az első rész cselekményéhez. Apró humoros íz, hogy lehet találni a programozó hálószobájában egy plakátot, ami a BS második részét ábrázolja. Körülbelül ez a hangulat végig is kíséri a játékot. A szóbanforgó légkör kialakításában nagy szerepe van a zenének, ami (csakúgy mint eddig) telitalálat.

Túlzott precizitás...

...avagy a lónak az a bizonyos másik oldala. Ez főleg az irányítást érinti. A kamerakezelés rendkívül látványosra sikeredett, amihez próbálták igazítani a kezelést. Ennek eszközéül azt választották, hogy folyamatosan változik az iránybillentyűk funkciója attól függően honnan látjuk hősünket. Ez elég zavaró főleg az első időkben. Apropó billentyűk. Van 4 akciógomb, amelyek közül pár szituációtól függően változhat, de alapvetően a megnézni/benézni, beszélni, kezelni, megfogni (ládatologatós fejtörőknél ideális), stb. dominál.

Zárszó

Kevés sorozatra igaz, hogy a folytatás jobb, mint az előzőek, de a Sleeping Dragon-ra feltétlenül. Régen volt már nyomozás egyszerre ilyen szórakoztató és fejtörő. Hiányzott már ez nekünk...