Véget ért hát a vegetálás kora! Megérkezett a DOOM3! Ezzel az eseménnyel véget ért több évnyi idegtépő marketing hadjárat és türelmetlen strigulázás a megjelenésig! A DOOM3 értékelése pont a patinája miatt nem működhet egy közönséges FPS analízis szintjén, mint amilyen például a Painkiller, vagy a FarCry! A DOOM úttörő jelenség volt, amit főleg a hangulatának köszönhetett! Éppen ezért az értékelés során a lehető legszigorúbb leszek! A messiás 3 CD-n érkezett! Lássuk mit kapunk a pénzünkért.
A környezet, mint első benyomás
Hősünk egy katonai-orvosi különítménnyel érkezik az UAC marsi támaszpontjára. Egyelőre elég ködös dolgokat hallunk, kutatás finanszírozási problémákról, balesetekről, eltűnt emberekről és a várható hatalmas tudományos áttörésről. Van pár rosszarcú illető, akik a jelek szerint nem a "hagyományos" fegyver bizniszben érdekeltek! Mindezek után, mint friss "arc" nem is kaphatnánk lelkesítőbb feladatot, mint megkeresni a legutóbb eltűnt tudományos csoport egy tagját. Miután ő megvan elszabadul a pokol és beindul a játék! Ezalatt a fél óra alatt lesz alkalmunk képet kapni az egész komplexumról. Itt jegyezném meg, hogy szűk folyosó ennyire klausztrofibikus még nem volt, pedig egy-két játékban már találkozhattunk ilyesmivel, de azok csak próbálkozások voltak ehhez képest. Minden egyes lépés, minden egyes centi amit megteszünk óhatatlanul késztet minket, hogy zseblámpánkkal körbenézzünk, mert egyszerűen leírhatatlan munkát végeztek az Id-fiúk! Külön kiemelném a terminál rendszert, ami nekem nagyon tetszett! Ezt úgy kell elképzelni, hogy az ajtók melletti interface kezeléséhez a játék nem vált képet, mint az ilyenkor szokás. Ezzel az apró húzással sem szakad meg a barangolás nyújtotta élmény – legalábbis ami engem illet! Ehhez hasonló poén a PDA, ami nem csak mint látvány érdekes, hanem mint eszköz sem utolsó. A klasszikus funkciója itt igencsak hasznos lesz, mivel az egyes ajtókhoz a kód erre tölthető fel más PDA-ból, illetve adatbázisból. További apróság, hogy a járókelők mindegyikével ugyanúgy el lehet beszélgetni, mint a Half-Life-ban! Amit viszont nem lehet szavakba önteni, az az atmoszféra, ami belengi a vidéket. Tényleg a DOOM felturbózott változatát látjuk és nem egy hasonló történetű anyagot! Szinte már-már nosztalgikus élmény játszani vele, ugyanakkor teljesen új is, gondolom érthető!
Későbbi sokkok
A játék alapvetően egy ilyen stand alone stílusú anyag. Tök egyedül vagyunk egy olyan helyzetben, ami a legvadabb horrorokat is kenterbe veri. Közel 2-3 órája játszom már és még eddig egy komára sem akadtam, akivel vállvetve lehetne írtani az ellent. Persze folyamatosan hallunk a rádión jajveszékelő katonákat, míg pár higgadtabb érthetően erős pesszimista hangvétellel értékeli saját- és mások helyzetét. Láthatóan a készítők célja az volt, hogy túltegyenek mindenen ami fogalmunk eddig volt a félelemről és rettegésről. Ez zömmel sikerült is nekik! Lesz itt kezdetekben zombi, különböző féle és fajta gyilkoló rettenet és megszállottan lövöldöző katonák és még nem találkoztam mindennel! Gondolom kár is lenne pocsékolnom a szót arra, hogy a grafika félelmetesen jó, de nekem a hangok sokkal jobban tetszettek! Minden csörömpölést lehet hallani, minden egyes neszt! Ez a szegmense a Doom3-nak még hatékonyabban ketyeg, mint a látvány. A jónép kidolgozottsága feladja a leckét mind a HL2-nak, mint a STALKER-nek! Szédületesen bika ahogy a karakterek kinéznek, de főleg ahogy beszélnek! Nem egy alibi-szájmozgást produkálnak, hanem valóban "beszélnek". Tipp: Sosem árt a látszólag dekorációként szolgáló hullákra párat rásózni a zseblápával (pusztán löszertakarékossági okokból), mert akkor elhamvadnak és tuti, hogy nem kelnek fel mögöttünk váratlanul!
Az Ördög a részletekben bújik meg
A DOOM3 számomra egyik nagy hibája, a túlkapásokban rejlik! Nem az a gond, ha rám hozzák a frászt olyan dolgokkal, hogy látszólag ok nélkül leszakad a fölöttem lógó plato, vagy hirtelen felugrik egy katona a földről! Sokszor találkoztam olyan dolgokkal, hogy végigjöttem 3 teljesen üres folyosón és a következő pillanatban már mögöttem állt valaki! Nem tudom, hogy reális fények és hangok világában egy reális ellenfél miért nagy kérés?! De lépjünk ezen túl! A másik ami zavar, hogy a halottak zöme egy-kettőre eltűnik, pedig az se lenne semmi, ha a közvetlen közelről shootgun-nal szétkapott ellen nem atomjaira esne szét, hanem reálisan ott sebesülne ahol és ahogy kell! A környezet pedig hiába szép, ha egyszer a folyamatos villódzásoktól az ember egyszerűen nem lát semmit! Erre még rátesz egy lapáttal, hogy kiszúrásként ezt a kevés villódzást is lekapcsolják időnként. Ráadásul a kezünkben lévő elemlámpa és például az említett shootgun egyáltalán nem kooperál egymással. Magyarul vagy látunk valami, vagy lövünk. Ez a fajta megoldás egyáltalán nem municióbarát, mindemellett még bosszantó is. Mentségére legyen mondva, hogy ezek a dolgok (habár komoly problémáknak tűnnek) játék közben nem vészes, hála a sebződési rendszernek, minek következtében szívósak vagyunk, mint egy állat, de az ellent sem kell félteni!
The show must go on!
Nehezemre esne azt mondani, hogy új klasszikus született, hiszen a DOOM3 nem nyújt se többet, se mást, mint amit kaptunk ezelőtt tíz-tizenakárhány évvel, csak mai köntösben! Rendkívüli elfoglaltság, de semmi több! De vajon kell-e mást nyújtania egy DOOM-nak, mint félelmet és izgalmakat? Hagyjuk inkább magunkat elvarázsolni, mert a nagy klasszikus visszatért!!!
AJÁNLOM AZ OLDALT
