Conan: The Dark Axe

Sajnálatos módon kezdjük elfelejteni a régi klasszikusokat. Talán még emlékszünk Ben Hur fogatversenyére, vagy a Cleopatra című film bevonulásos képsoraira, de például a Conan című filmről egyre kevesebbet hallok. Persze a 200 millió dolláros szuperprodukciók árnyékában ez a film nem rúghat(na) labdába. Mégis a Conan-t én stílusteremtő alkotásnak tartom, műfaja egyik legjobbjának és nem utolsó sorban ebben debütált Kalifornia jelenlegi kormányzója Arnie! A film mostanra érett meg a PC platformra. A TDK Mediactive gyakorlatilag átültette a filmet a számítógépre. Az eredetinek megfelelően fantasy-akció jellegű játékkal állunk szemben. Conan faluját és családját lemészárolják, ő pedig kegyetlen ámokfutásba kezd, hogy apja kardjával elégtételt vehessen. A szófukar barbár hős kalandjai során persze rendet vár Black Mountain élővilágában, ami meglehetősen bizarr. De ne siessünk ennyire előre...

Külcsín:

A Conan egy meglepően hosszú introval kezd. Fantasztikus a narrátori hang (egészen olyan, mint az eredetiben) és a zene alatta - a Conan főcímdala - egyszerűen telitalálat. Majd csendképek a lerombolt faluból és kezdődhet is a kaland. A grafika nem elsőosztályú, de megállja a helyét. Láttunk már szebbet, igaz rondábbat is. Az ellenfelek kidolgottsága távolról sem részletes, helyenként kifejezetten ronda de bőségesen kárpótol érte a harcrendszer - erről majd később. A táj körülbelül annyira részletes, mint a Jedi Outcast/Academy területei, szóval semmi extra. Mostanában gombamód szaporodnak a third person fantasy-k, de a Conan valahogy érdekesebb. Nem azért, mert szebb, viszont a conani világot meglepően hűen rekonstruálja, úgy hogy képes átlépni a film nyújtotta korlátokon. Nem kapunk sok támpontot az eredetiben, hogy miként is nézhet ki például egy kikötő a barbár harcos korában, de ahogy itt látjuk elégedetten nyugtázzuk: körülbelül ezt vártuk. A készítők „érzik” ezt a világot és képesek közvetíteni felénk. A másik amitől tartottam, hogy olyan mélyfilozófiai dialódusokkal tarkítják hősünk beszédét, ami tönkreteszi a játékot. Hálistennek erről nincs szó. Conan igazi harcos lévén először üt, aztán kérdez - azt is ritkán. A hangulat a film legjobb perceit idézi hosszú-hosszú órákra magához láncolva ezzel a játékost.

Belbecs:

Conan leghűségesebb barátja, apja kardja. De módja lesz bővíteni az arzenált amennyire csak lehet. Az ellenségeink miszlikbe aprításával Conan pontokat szerez, melyeket elosztva fejleszthetünk combokat - fegyverenként elképesztő mennyiséget. Persze a hangsúly leginkább a kardos combokon van, csupán ehhez minimum 40(!) féle mozgást tud elsajátítani barbárunk. Ebben benne van minden, amit eddig láttunk tőle és még olyan kaszabolási témák is, hogy Aragorn is sírva könyörögne a receptért. Az életünkre törő rémségek tárházából kiindulva gyorsan rájövünk, hogy Conan nem egy kifejezetten közkedvelt figura. Még a túlvilági lények is az életére törnek! Mondjuk stilszerűen "szellemes" megoldás, hogy egy jól irányzott suhintással rendet lehet vágni közöttük, de ne kukacoskodjunk. Összesítve elmondhatjuk, hogy magánvendetta alapon ekkora mellékes vérontást még nem nagyon tapasztalhattunk. Ez mondjuk nem tetszett. Conan a játék elején ugyanis hozzátartozói gyilkosát/gyilkosait üldözni, de kalandja során rendet vág egy jégbarlang szörnyei között, a helyi rovarok díszes faját is megritkítja, végez vagy 2-3 kultikus vezetővel és istennel, nomeg a szellemvilág fejeseivel. Néha azon kaptam magam, hogy nem is tudtam miért aprítom a jónépet. Persze ez csak 4-5 óra játék után tűnt fel, szóval dolog nem baj, csak furcsa. Nem emlékszem rá, hogy láttam volna játékot, ahol a harcok közben ennyire látványosan sérült volna hősöm. Conan össze-vissza kaszabolt teste egy-egy harc után kifejezetten durván néz ki - igaz a mozgásán ez mit sem változtat, de hát barbár a lelkem, ne bántsuk. Az viszont tény, hogy a zene nagyon ott van. Minden fontosabb motívumot átemeltek a filmből és olyan klasszikus harci dalok simogatják a hallójáratainkat, hogy az páratlan. Van a Conannak egy nagyon érdekes momentuma, amitől nálam végülis megkapta az ötöst, mégpedig a halál. Ha meghalunk egy játékban gyakran kapunk valami bánatos zenét és egy menüt, aztán szevasz. Itt más a helyzet. Ha harcban esünk el, Crom (az istenünk) egy arénába hívja a lelkünket, ahol be kell bizonyítanunk, hogy méltók vagyunk őt szolgálni. Ha bizonyítunk visszamehetünk oda és akkor, amikor és ahol elestünk. Ellenben ha nem harcban esünk el (pl. lezuhanunk egy szikláról, amire csak nagyon kirívó esetekben van mód) akkor kapunk egy megrovó üzenetet (nem vagyunk méltók a Crom harcosa névhez, stb.) és jöhet a jól bevált menü és a töltés, apropó töltés... A mentés Sacred Stone-ok felszedésével történik, amik a játék elején feltűnő helyeken vannak, de ahogy haladunk előre egyre kevesebbet találunk és azokat is elég eldugott helyeken.

A kamera "bepörög", a combo "kihagy":

Ha kifejezetten negatív dolgot kéne felhoznom a Conan-ra, az a kamerakezelés. Nem elég, hogy helyenként beáll egy ajtó mögé ezzel mintegy megszüntetve a rálátást a harcra, de sokszor találkoztam olyannal, hogy "bepörgött". Mint egy eszelős rángatózott jobbra-balra és csak pár perc után méltóztatott abbahagyni. Ez ugyan egy-egy pálya elején volt jellemző (akkor sem sokszor), de borzasztó idegesítő. A másik ilyen jelenség a combók igen nehézkes előhívása. Pár viszonylag primitívebb mozdulatsor ugyan megjelenik, de a bonyolultabbak és egyben látványosabbak katasztrofálisan nehezen csalhatóak elő.

Summa summarum:

A Conan az eddigi fantasy felhozatal talán legszínvonalasabb darabja. Hibái ugyan vannak, de ezek egy, vagy két patch-csel orvosolhatóak. Viszont minden ami fontos az a helyén van és működik. A 3CD-s kaland minden bitje megéri.