1. Ezúttal nem az evésről csevegünk
Kate McCardle 2006.03.02. 18:42
A szereplők összezárva egy börtönben:) Szituáció leírás nélkül.
Ron: Oké. Most felállok, és kirombbantom a nyomorult rácsot!
Piton: Eszébe ne jusson, Weasley!
Hermione: Miért, professzor úr?
Piton: Csupán azért, mert ha hozzáérünk, felrobban, Granger!
Harry: Remek. Akkor a plafont robbantsuk ki, vagy eseleg ássunk alagutat!
Piton: Felrobbannánk, Potter!
Ron: Szerintem sejtette, hogy ezt fogja mondani, prof úr.
Piton: Az oktondi arcátlansága kezd az idegeimre menni, Weasley.
Ron: Az én ideghúrjaim is rezgenek!
Hermione: Elég legyen Ron! Csak visszhangzik a hangod, és még meghallják!
Ron: Visszhaaaaaang! *Visszhang, visszhang, visszhang…*
Harry: Haver, te kezdesz becsavarodni.
Piton: Ha nem Potter miatt ülnénk itt, most igazat adnék neki.
Harry: Tessék?! Hogy azt én hibám?! Miért mindig minden az én hibám?!
Piton: Talán mert ragyás a homloka.
Hermione: Ne csináljátok már!
Harry: Ragya, hah, prof úr? Esküszöm, ha innen kikerülök, elmegyek egy plasztikai sebészhez, vagy mihez!
Ron: A aligha fog beválni.
Harry: Te vagy Piton professzor?
Ron: Még szép, hogy nem!
Piton: Azt hiszem, meg is ölném magam, ha ő volnék.
Ron: Ez hízelgő.
Piton: Nem igazán.
Hermione: Úgy viselkednek, mint valami gyerekek! Nem lehetne felhagyni a vitával, és csendben gondolkodni?!
Piton, Harry, Ron: NEM!
Piton: (hozzátetszi)…Granger!
Harry: Azt hiszi, tanár úr, hogy olyan könnyű ragyával a fejemen élni?
Piton: Igaza lehet, a sztárlét roppant leterhelő lehet…
Ron: Harry nem sztár?
Piton: És akkor a drágalátos húgod meg a Creevey-gyerekek kik voltak? Távoli rokonok?
Ron: Az teljesen más volt!
Hermione: Egyáltalán nem, Ginny rajongott Harryért.
Harry: Nem lehetne témát váltani?
Piton: Mi az, Potter? Az imádat sérti azt a hatalmas egódat?
Harry: Én legalább megpróbálom elerejteni az egómat!
Ron: Igaza van, ő legalább nem olyan pöffeszkedő, mint maga!
Harry: O-ó…
Piton: Én pöffeszkedő volnék, Weasley? Erről inkább Pottert kérdezze!
Hermione: Igaz is, Harry! Valamit titkolsz előlünk?
Harry: Áh, nem, dehoooogyis! Csupán úgy teszek, mintha nagy titkokat rejtegetnék, hogy mindenki rám figyeljen! Elvégre mindenki ezt gondolja rólam, biztos olyan is vagyok!
Hermione: Ne légy már ilyen…
Piton: Potter kissé kiborult.
Harry: Dehogyis! Én vagyok a nyugalom szigete!
Ron: Gyanítom, hogy valaki zátonyra futott.
Hermione: Hajótörött.
Piton: Ez reménytelen.
Harry: Hahó! Nem hallotta senki? Én vagyok a Nyugalom Szigete! Hullámzok, mint a tenger…
Piton: Ha nem hagyja abba, elhányom magam.
Hermione: Még egy tengeri-beteg!
Ron: Azt hiszem, hogy Hermione mindannyiunkat analizálni fog. Elkábítsam?
Hermione: Még mit nem! Ha el merészelsz kábítani, letépem az arcod!
Harry: A helyedben félnék. Elvégre Hermione biztos ismer egy arcletépő átkot!
Piton: Az feketemágia.
Harry: Annál rosszabb.
Hermione: Nem értek egyet!
Ron: Én igen.
Piton: Idióták…
Harry, Ron, Hermione: Halljuk ám!
Piton: Ne mondják!
Ron: Éppenséggel mondom.
Harry: Hagyjuk ezt.
Piton: Ej, Potter, magán nehezebb kiigazodni, mint az apján! Ha veszélyben a méltósága, máris bújkál?
Harry: Azt hiszem, jön az őr.
Piton: Ne akarja elterelni a szót, Potter!
Hermione: De tényleg jön!
Ron: Ez, van prof úr!
Piton: Ha még egyszer így szólít, esküszöm, Granger helyett én tépem le az arcát.
Harry: Haver, ma nem vagy imádnivaló formádban!
Ron: Haver, te meg… te meg…
Hermione: Hm…?
Ron: Olyan vagy, hogy azt nem lehet szavakba foglalni.
Harry: Ennek örülök. Fájt volna, ha…
Piton: Itt az őr! Háromra kábítsák el.
Harry: Na szép! Rögtön Ő a főnök… Stupor!
|