(SLASHY; Remus; Fluff; G)

A fiatal Remus Lupin találkozása egy felettébb különös tükörrel.

Írta: Avednay

Disclaimer: A Harry Potter- univerzumot Ms. J. K. Rowling alkotta meg. Minden jog őt illet. Én csupán kölcsönveszem a szereplőit, és ezzel semmiféle hátsó szándékom nincs.

Rating: G

Típus: Fluff

Warning: Az alábbi írás slash utalásokat tartalmaz, vagyis két férfi közti szerelmi viszonyra hivatkozik. Ha zavar az ilyesmi, undorítónak tartod, kérlek inkább ne olvasd el! Nem célom senki megbotránkoztatása, érzelmeinek megsértése!

*******

                             A szív tükre

-A Minisztérium ostoba bürökraták gyülekezete!- háborgott Lady Ygraine megvetően. –Új vezetés kéne a varázsvilágnak. Egy aranyvérű királynő rendet teremthetne.

Vendége, Remus Lupin elfojtott egy mosolyt. Semmi kétsége sem volt afelől, hogy a szép lady kit ültetne legszívesebben a trónszékbe.

-A feleségemnek roppant határozott nézetei vannak- magyarázta elnézően Lord Kaherdin, és rajongó pillantást vetett felháborodástól kipirult nejére.

Remus két napja élvezte az arisztokrata házaspár vendégszeretetét. Írországba tartott, de a szörnyű időjárás feltartóztatta, s az előkelő walesi kastélyban kért szállást.  Vendéglátói szép párt alkottak: a szálegyenes tartású, markáns arcú, őszülő halántékú lord, és gyönyörű, vörös hajú, villogó szemű asszonya. A meghatározhatatlan korú nők közé tartozott: lehetett harminc, harmincöt, de akár negyvenöt éves is. Fejedelmi szépsége beragyogta az ódon kastélyt. A falakat családfája terebélyes rajza borította. Lady Ygraine Morgan La Fay leszármazottja volt- a legutolsó hajtás a fán, utolsó aranyvérű sarja a nemesi családnak. Legnagyobb bánatára ugyanis nem született gyermeke.

Remus hamar megkedvelte a párost, bár Lady Ygraine rátartisága kezdte lassan az őrületbe kergetni. De érzett még valami fura, megmagyarázhatatlan nyugtalanságot is, ami egyáltalán nem illett hozzájuk. Mintha valami megzavarta volna nyugodt, gondtalan életüket.

-Azt hiszem, ideje nyugovóra térnem- szabadkozott gyorsan, mielőtt még a lady pontosan kifejthette volna, mit is tenne az országban, ha királynővé koronáznák. –Holnap korán indulok.

Viszonylag gyorsan szabadult. A baldachinos ágyban heverve arra gondolt, milyen igazságtalan az élet: a pár mindent megkapott az élettől, szépséget, gazdagságot, nemesi vért, és mindezt nem adhatják tovább. Aznap éjjel nyugtalanul aludt: közel volt már a holdtölte, ezért is akart messze kerülni a kastélytól, messze az emberektől, nehogy kárt tegyen valakiben, mikor vérfarkassá válik. Négy éve múlt már, hogy egyedül kellett átélnie az átváltozás poklát. Négy éve történt, hogy egyetlen szerelme, Sirius Black áruló lett, s barátaik halálát okozta. Négy éve tette Sirius árvává Harry Pottert.

Felriadt az éjszaka közepén. Képtelen volt újra elaludni, hát úgy döntött, végigjárja a kastélyt. Éjszaka egészen különleges atmoszféra szállta meg a folyosókat: mintha életre kelt volna a múlt. Remus nyugtalanul kóborolt a történelem árnyi közt. Jót tett a séta. Hirtelen hangokat hallott kiszűrődni egy általa eddig még nem ismert teremből.

-Gyere innen, kérlek! Tönkreteszed magad!

Lord Kaherdin volt.

-Csk még pár percig hadd maradjak!- kérte a felesége.

Remus még sohasem hallotta ilyen zaklatottnak a büszke ladyt.

Lord Kaherdin keserűen felsóhajtott. Remus feszülten várt, nem mehetett tovább, mert akkor el kellett volna haladnia a titokzatos terem nyitott ajtaja előtt, de visszafordulni sem engedte a kíváncsisága. Vesztére: Lord Kaherdin váratlanul kilépett a teremből, és egyenesen beléütközött.  Remus zavartan hebegett valami bocsánatkérésfélét, és legszívesebben felszívódott volna. A lord nem tűnt haragosnak, csak nagyon-nagyon kimerültnek.

-Végül is… miért is ne? Talán okosabbak lehetünk- mondta inkább csak magának, hiszen Remus egy szavát sem értette.

-Lehet, hogy nem véletlenül tévedt be éppen hozzánk, Remus- kezdte habozva. –Talán segíthetne rajtunk…

-De hát hogyan…

-Jöjjön!

Lord Kaherdin beinvitálta Remust. A fiatalember körül sem nézett, szeme azonnal a helyiséget uraló csillogó tárgyra tévedt.  A terem közepén hatalmas, gyönyörűen kimunkált tükör terpeszkedett. Előtte térdelt megbabonázva a kastély úrnője. Remus belenézett a tükörbe, és elakadt a lélegzete. A fényes üveglapon önmagát látta, de nem amint Lord Kaherdinnel a nyomában belép a terembe, hanem…

-Ez nem lehet igaz!- Remus nem tudta elfojtani meglepett kiáltását.

-Mit lát?- kérdezte mohón a ház ura.

Remus nem válaszolt. Feldúltan meredt a tükörre. Sirius nevetett vissza rá. Sirius, amint szenvedélyesen ölelte tükörbéli mását.

-Maga… maga is engem lát benne?

A lord a fejét rázta.

-Hetek óta próbáljuk megfejteni, mit jelent ez a tükör. Egy barátunktól kaptuk ajándékba. Mindenkinek mást mutat, aki csak belenéz. Senki sem jött még rá, milyen hatalom rejtőzhet benne, azt sem tudjuk, fekete mágiával működik-e. De a feleségemet lassan az őrületbe kergeti.

-Nem vagyok őrült!- háborgott Lady Ygraine. –Csak azt akarom tudni, ez a tükör jósol-e!

-Nem- mondta lassan Remus. –Amit én látok, az nem valósulhat meg. Inkább emléket mutathat.

-Nem emlék- rázta a fejét szomorúan az asszony. –Én a meg sem született gyermekeimet látom benne…

Ebben a pillanatban lefoszlott róla a fenségesség máza- nem volt más, csak egy kétségbeesett, hétköznapi nő, akit az élet a legfontosabbtól fosztott meg.

-Nem tudom elrángatni a tükör elől- sóhajtotta a férje. –Nekem ő jelenik meg, ha belenézek, de nem olyannak látom benne, amilyen most. A tükörben boldog, nagyon-nagyon boldog…

Remus elfordította a fejét.

-Én a szerelmemet látom, aki elárult- mondta halkan.

-Mit jelenthet mindez?- kérdezte a lord tanácstalanul. –És hogyan szabaduljunk meg tőle? Egy nyugodt percünk sincs, mióta nálunk van. Nem merem összetörni, hátha el van átkozva, de a felségem nem is engedné…

-Nem tudom, mit tehetnék. Sosem láttam még hasonlót.

-Nagyon felkavarta a látvány, ugye? Nem tud szabadulni a képtől, beleivódott a lelkébe.

-Igen, valahogy úgy- ismerte be Remus.

-Remus, ha valaha is eszébe jutna a titok nyitja.. ha tanáccsal tudna szolgálni nekünk…- a lord aggódó pillantást vetett a feleségére.

-Megígérem, hogy mindent megpróbálok.

Remus egy szemhunyást sem aludt utána. Sirius… mit jelenthet mindez? Emlék nem lehetett tehát. Akkor mit mutat a tükör? Sirius. A gyermekek. Lady Ygraine boldogsága. Már-már dühödten forgolódott az ágyban, mikor egy kis hang suttogni kezdett a lelkében. Mire vágyik a lady a legjobban? Mire vágyik a lord? És… mire vágysz te?

-Az nem lehet!- mondta magának Remus. –Én ugyan nem vágyom már arra a mocskos árulóra…

De a kis hang csak nevetett erre.

Reggel nyúzottabb volt mint valaha, de a szíve hevesen dobogott. Remélte, hogy a házaspár segítségére lesz a teóriája.

-Az, amire a leginkább vágyunk a világon?- Lord Kaherdin szeme elkerekedett a felismeréstől.

-Pontosan!

-Az a leghőbb vágyad, hogy engem boldognak láss…- Lady Ygraine szeme megtelt könnyekkel. A férje szerelmesen átkarolta.

-De hogyan valósulhat meg az, amit én látok? –fordult Remushoz az asszony.

-Mit lát pontosan a tükörben, mylady?

-Önmagamat. Ahogy a gyermekeimmel sétálok a kastélykertben. A két fiúcska kergetőzik egymással, a kislány még a karomon ül.

-Tehát mi a legnagyobb vágya?

-Hogy gyermeket szüljek!

-Nem, Lady Ygraine- mondta szelíden Remus. –Nem az a vágya, hogy gyermeket szüljön, hanem hogy anya legyen. És nagyon szerencsés, mert meg tudja valósítani azt, amit a tükörben látott. Sajnos az utóbbi néhány évben rengeteg varázslógyerek lett árva… könnyen találnak gyermeket, akit magukhoz vehetnek.

A fiatal varázsló hangja hirtelen fátyolossá vált. A kis Harry jutott az eszébe.

Lady Ygraine szóhoz sem jutott a felismeréstől. A lord arca pedig valósággal felragyogott a boldogságtól.

-Feleannyi idős, és mégis kétszer olyan bölcs, mint mi! Hát ezt kell tennünk, Ygraine, kit érdekel a vérvonal! Nem az a fontos, hogy a gyermekeink továbbszőjék a családfát…

Habár Remust végtelenül boldoggá tette, hogy segítségére lehetett a párnak, nem tudott szabadulni a tükörben látottaktól. Végül Lord Kaherdin mondta ki azt, ami legbelül aggasztotta.

-Mi legyen most a tükörrel? Összetörni nem merem.

-Talán tovább kell adnunk valakinek. Olyan embernek, aki elég bölcs ahhoz, hogy kezelje azt, amit lát benne. Aki vigyázna, hogy a tükör nehogy rossz, vagy avatatlan kezekbe kerüljön- tűnődött Remus.

A házaspár helyeslően bólogatott.

-Van ötlete, ki legyen ez az ember?- kérdezte Lady Ygraine.

-Igen. Igen, azt hiszem, van…

Így történt hát, hogy Edevis elveszett tükre a Roxfortba került, Albus Dumbledore tulajdonába.

Vége

2003. december 13.