2. Rettegj, mert itt jön a folytatás!!!!!
Witchpheebs 2006.02.27. 20:08
Vajon Sophie hajlandó hülyék közé keveredni? A szereplõ haláláról pedig csak annyit, hogy nem ismert, szóval nem kell attól félnetek, hogy egy kedves szereplõtök halálozik el!
Hirtelen egy 100 kilós vadállat ugrott kedvenc hõsnõnk hátára, és leterítette. Káromkodott egy jó sort, de mivel belátta, hogy ellene harmincan vannak, úgy döntött a harc elõtt egy kicsit beszélget velük. - Hogy vagytok? – lökte nekik a szleng dumát, mire egy egyöntetû Jól volt a válasz. A 100 kilós vadállat elõhúzott egy papír fecnit a zsebébõl majd olvasni kezdte: Kedves anya….Jha, ez egy másik! – kiáltotta bután, és megint a zsebében turkált. - Szóval – kezdte ügyefogyott Uraság – Én, Lord Voldemort- itt elsápadt, és rögtön mentegetõzni kezdett, hogy márpedig õ nem Voldemort. A többiek csak legyintettek egyet, egyikõjük( Az a Piton fazon) pedig unalmában rágyújtott, és megkínálta hõsnõnket is: Kösz, nem dohányzom, mert én még csak 16 éves vagyok, és az az izé -amit tartasz a kezedben- káros az egészségre! Erre a Piton nevû emberke elsápadt, és rögtön mentegetõzni kezdett, hogyha Sophie nem megy el az Onbutsmannhoz, akkor meghívja egy hamburgerre a Mc’donaldsban. - hmmm, hmmm – köszörülte meg a torkát a vadállat – Folytathatnám, Hölgyeim és Uraim?- kérdezte, mire a többiek heves bólogatással válaszoltak. - Szóval, én Voldemort – kezdte, majd a homlokára csapott, és a fejét beleverte a falba, mire elesett. Piton odasétált a vadállathoz, és kitapintotta a pulzusát. - Halott – jelentette ki, majd kitépte a kezébõl a papír darabkát – Akkor majd felolvasom én. Én, Lord Voldemort, megparancsolom, hogy hozzatok egy eszes, ügyes, magyar lányt, aki tud fõzni. Ugyanis- bár, mi halálfalók- nagyon gonoszak vagyunk, de mivel még (de)Bella sem tud fõzni, elég valószínû, hogy éhen döglünk néhány nap múlva. P. S.: Siessetek lécci! Maradok õszinte hívetek: Tom….izé…Voldemort Sophie elgondolkodott a parancson, és örült neki, hogy elszabadulhat Magyarországról. Úgy döntött beleegyezik a parancsba, és ezt a döntését megosztotta a többiekkel, akik ezt hallván veszettül tapsolni kezdtek. - Na, és mit tudsz fõzni? – kérdezte tõle Piton, mire Sophie azt válaszolta, hogy zacskós levest, esetleg elkészít majd egy-két pirítóst is. - Valóban? – kérdezte ujjongva az egyik halálfaló – Ez fantasztikus! Hõsnõnk borzasztóan boldog volt, hogy örömet szerezhet ennyi hülye embernek. Kicsit úgy érezte magát, mintha csökkent értelmûek között lenne, és mosolyogva megsimogatta Piton fejét. - Cssss, most már mindannyian biztonságban vagytok! – jelentette ki, mire üdvrivalgás keletkezett kicsiny szobácskájában. - Indulhatunk? – kérdezte egy nagyon kicsi ürge. - Hát persze! – válaszolta Sophie, és a válláta tette a kezét. (Nem a saját vállára!)- Hogy hívnak, kisfiam? – kérdezte szelíden. - Makesz! Vagy Peter Pettigrew! Vagy féregfark! Esetleg patkány? Az úrnõm azt a nevemet használja, amelyik tetszik – jelentette ki büszkén a kis ember. - Akkor maradok a féregfarknál! Az olyan barátságos – nevette gonoszul Sophie. - Jól van, akkor én most kiábrándítalak! – szólt Piton Sophiehoz. - Én már teljesen ki vagyok ábrándulva- keseredett el hõsnõnk. – Nem kellenek további szivatások! - Ez egy kiábrándító bûbáj – mondta a férfi, és pöccintett egyet a varázspálcájával.
|