1. A szánalmas kezdet
Witchpheebs 2006.02.27. 20:02
Ez egy szörnyen megrázó, komoly történet! Na, ez csak vicc volt, senki ne vegye be! Egész más, mint az eddigi történeteim, az egész egy nagy baromság!:)
Sophie a szobájában írt és tanult, mint minden rendes gyerek. Egyszer csak egy nagy robbanásra lett figyelmes, mivel az lelökte õt a székrõl, és kb. 10 méterrel arrébb lökte. - Mi a franc? -kérdezte hõsnõnk idegesen, elvégre felrobbant a matek házija. - Azonnal adja meg magát a kisasszony – mordult rá egy borzasztóan kicsi és szerencsétlennek tûnõ alak- Parancsunk van, hogy elvigyük Önt. Azt hiszem, inkább nem részletezem mit mondott erre a hölgyemény, inkább kicsit szépíteni fogom a dolgokat. - Valóban? – kérdezte újfent hõsnõnk – Nos, bár ez igazán megtisztelõ, de attól tartok ellent kell mondanom az invitálásuknak. - Hö? – válaszolta erre a felettébb értelmes, alacsony Homo sapiens-sapiens. Sophie erre megforgatta szemeit, odasétált az úriemberhez, fültövön ragadta, majd kilökte az ablakon – Adieu – kiáltott integetve utána, majd visszaült asztalához, és bosszankodva szemlélni kezdte az összeégett füzetét. Ekkor viszont egy másik úriember lépett be, nyitott( és kissé hiányos) ablakán. Látszott rajta, hogy okos, tanult ember, ezért Sophie nem állt le vele vitatkozni, hanem inkább rögtön támadásba lendült. Gyomorszájon vágta, és aztán ágyékon is. Az úr csak mosolygott, és még csak szeme se rebbent. - Segíthetek?- kérdezte udvariasan – Az én gyengepontom a Sötét Varázslatok Kivédése- súgott a lánynak. - Köszönöm – mosolygott Sophie, majd odament a szekrényhez, és kivett belõle egy könyvet. Megállt a férfi elõtt, majd úgy, ahogy volt kettétépte az irományt. A másik erre térdre esett, zokogni kezdett, úgy könyörgött hõsnõnknek: - Csak a gombokat….izé…a tankönyveket ne! – kiáltotta, és Sophienak megesett rajta a szive. - Kinek dolgozik? – kérdezte, majd látva, hogy a férfi konokul hallgat, kitépett egy lapot. Erre a pasas velõtrázó sikoltozásba kezdett, és azonnal bevallott mindent: Amikor hét éves voltam, elloptam a szomszéd Anne néni cukrait az ablakból – bömbölte. - KI a francot érdekel ?- rivallt rá hõsnõnk – Ne rinyálj már itt, inkább azt mondd, hogy kinek dolgozol. A krapek szemei elkerekedtek, úgy suttogta: A nagyúrnak…. - Kinek? – ordította Sophie tapintatlanul – Annak a Voldemortnak? - Ne mondd ki a nevét! – sipította szánalmasan. - Jó, jó, persze! Ki vagy te? - Egy szemét cukor tolvaj – vallotta be szemlesütve, mire Sophie jól megcibálta a fülét – Jól van, na! Izé….a nevem: Perselus Piton- sziszegte.
|