Aljzat

Az akvárium aljzatáról megoszlanak a vélemények. Van aki egyáltalán nem használ ilyesmit. Ennek az elõnye, hogy az összegyûlõ üledék könnyen eltávolítható. Azonban az akvárium látványa sokkal természetesebb megfelelõ aljzat alkalmazásával. A legvékonyabb, 1-2 cm vastag aljzattól a 15-20 cm-es rétegig sokféle megoldást láthatunk. Ezek mindegyike mûködõképes lehet. Vékony réteg alkalmazásánál elõny, hogy nem kell tartani a talajban az üledék összegyûlésétõl. Ez a vékony aljzat az esztétikai funkción kívül más szerepet alig lát el. Vastagabb rétegben alkalmazva az aljzatnak fontos szerepe lehet az akvárium szûrésében. Egyrészt megfelelõ felületet jelent a nitrogén-ciklusban részt vevõ baktériumoknak, másrészt sokféle állatka telepszik meg benne amelyek eltakarítják az ételmaradékokat és a halaknak is táplálékforrásul szolgálnak. Megfelelõ vastagság felett a talaj mélyebb rétegeiben oxigénszegény körülmények alakulnak ki, melyben a nitrát lebontása is megindul. Ez rendkívül hasznos az akvárium mûködése szempontjából. Tudományos vizsgálatok szerint a nitrátlebontás túlnyomó része a felsõ 2,5-3 cm-es rétegben lezajlik, vagyis ennyi aljzat is képes ellátni a feladatát. Vastagabb réteg alkalmazása mellett szól az, hogy sok hasznos talajlakó állatka életciklusához szükség van vastag aljzatra. Általában minimum 5-6 cm-t javasolnak ebbõl a szempontból.

Az aljzat anyaga többféle lehet. A legjobb a mészkõ alapú talaj. A sóder, homok, bazaltzúzalék stb. sokak szerint nem alkalmazható, mivel a belõlük kioldódó szilikátok az algák elszaporodását okozhatják. Ezzel szemben a biológusok azt állítják hogy azonos körülmények között a szilikátos talajban változatosabb élõvilág alakul ki mint a mészkõben. Az mindenesetre igaz hogy a homok, bazalt stb. annyira stabil anyag hogy szinte semmi nem oldódik ki belõle, a vizet nem fogja elszennyezni. Egyetértés még nem született. A mészkõ mellett szól az hogy mész oldódik ki belõle ezzel a pH-t stabilizálja, kérdés azonban hogy a mész kioldásához szükséges alacsony pH kialakulhat-e az akváriumban. A szilikátos aljzat mellett szól a nagyobb biológiai változatosság, nem teljesen tisztázott viszont a vízbe kioldódó anyagok kérdése. Ezen a téren még további kísérletekre lesz szükség.

Amerikai szakkönyvek szerint a legalkalmasabb aljzat az aragonit lenne, mivel ebbõl jelentõs mennyiségû mész oldódik ki az akvárium vizébe, ezzel megoldva a mészpótlást vagy annak egy részét. Itthon aragonit néven egy mészkõ alapú kristályos ásványt ismerünk, az amerikai irodalomban említett aragonit fiatal, még át nem kristályosodott mészkövet jelöl, ami tulajdonképpen szárazra került korallszirtnek felel meg. Ezt több helyen bányásszák és akváriumi célokra is árusítják. Hasonló hatása van a dolomit alkalmazásának, ez itthon is beszerezhetõ. Az általánosan használt korallzúzalék is megfelelõ, ha nem tartalmazza élõ anyag maradványait. Ugyanez igaz a zúzott kagylóhéjra is.

Bármilyen ismeretlen anyag felhasználása elõtt egy próbával eldönthetjük hogy alkalmas-e akváriumi célokra. Egyrészt a szerves maradványokat kell kimutatnunk, másrészt meg kell mérnünk a kõ saját pH-ját. Ugyanis minden kõzettípus egy adott értékre igyekszik beállítani a körülötte lévõ víz kémhatását, és ha ez a korallok számára elfogadható tartományon kívül van az adott kõzet alkalmatlan a céljainkra. A próbához egy kevés tengervízbe belerakunk néhány marék aljzatot. Egy hét múlva mérjük meg a kémhatást és a nitrit-szintet. A kémhatásnak a korallos akváriumban megszokott intervallumon belül kell lennie (8.0-8.5 között). Ha alacsonyabb akkor egyáltalán ne használjuk fel az anyagot mert le fogja vinni az akváriumvíz pH-ját. Ha a vízben nitrit jelenléte mutatható ki akár a legkisebb mértékben is az aljzat nem használható. Esetleg erõs oxidáló anyagokkal (pl. hidrogén-peroxid) fertõtleníthetõ több heti áztatással és utána alapos mosással. Ezután újra végezzük el a tesztet, ha az eredmény megfelelõ akkor az aljzat felhasználható. A nitrit mérésével egy idõben mérjük meg a víz kémhatását is. Ha magasabb mint a felhasznált vízé, akkor lúgmaradványok vannak még a zúzalékban, további öblítés, esetleg áztatás szükséges. Ezt a próbát mindenképpen végezzük el ismeretlen kõzet használata elõtt, mert a legtöbb mészkõ az akváriumban szükséges tartomány alá viszi a víz pH-ját.

A legolcsóbb aljzat az építõanyag-telepeken árusított mészkõzúzalék amit épületek falának kõporozásához használnak. Ez általában dolomit. Többféle szemcsenagyságban kapható és nagyon olcsó. Aljzatként kiválóan felhasználható, természetes megjelenésû.

Az aljzat szemcsenagysága is viták tárgya. A finom, homokszerû szemcséktõl kezdve az 1-2 cm-es méretig minden elõfordulhat. Ezek bármelyike megfelelõ lehet, de különbözõ kezelést kívánnak.

A kis szemcsenagyságú, homokszerû aljzat kézzel nehezen tartható karban. Könnyen kialakulnak benne oxigénmentes, rothadó részek. Megfelelõ talajélet kialakításával viszont önfenntartó, gondozást egyáltalán nem igényel. Ehhez apró csigák, férgek, rákok stb. jelenléte szükséges. A finom homok ezeknek az állatoknak a legkiválóbb közege. Külföldön az élõkõhöz hasonlóan ‘élõ homok’ is kapható, amely mindezeket tartalmazza. Ez önmagában felhasználható aljzatként, vagy steril kõtörmelék beoltásra is kiváló.

A finom szemcsés aljzat külön elõnye, hogy az alsó részében kialakuló oxigénszegény környezetben nagyon hatékony nitrátlebontás indul meg.

Jelenleg a legtöbb akvarista a 3-5 mm-es szemcsenagyságú talajt részesíti elõnyben. Ez kézzel karbantartható, ha egy rúddal idõnként (1-2 hetente) megmozgatjuk. Így megelõzhetõ a rothadó részek kialakulása. Az ilyen szemcsenagyságú aljzat is sokféle élõlénynek adhat otthont. Sajnos a legtöbb géb már nem képes ezt megmozgatni.

A nagy, 1-2 cm szemcseméretû aljzatot, fõként zúzott élõkövet sokan a kinézete miatt alkalmazzák. Hátránya, hogy a szemcsék között könnyen összegyûlik az üledék. Kézzel nehezen tartható tisztán. A kígyókarú csillagok képesek a szemcsék közé behatolni és kellõ számban betelepítve tisztán tudják tartani az aljzatot. Elõnye az ilyen aljzatnak hogy a darabok közötti viszonylag nagy résekben számtalan kisebb-nagyobb állatka menedéket talál. Itt nem a talaj belsejében lakó állatokra kell gondolni hanem egyéb fajokra. A szokásos aprószemû aljzattal együtt alkalmazva ez lehetõséget ad az élõvilág változatosságának növelésére.

Többféle szemcsenagyságot összekeverve nagyon természetes látványt nyújtó talajt készíthetünk. A nagyobb, 1-2 cm-es átmérõjû korallzúzalék vagy kagylóhéjak kiváló építõanyagul szolgálnak az üregeket ásó állatok, például a pisztolyrákok és az állkapocshalak számára. Az ilyen kevert aljzatban nagyon sok apró állat telepszik meg, egészséges talajélet alakul ki.