Sokunknak volt már aranyhala (Carassium auratus) vagy legalább tervezzük, hogy előbb-utóbb meglepjük magunkat egy-két pompás példánnyal. De mint a legtöbb élőlényt, őket sem elég csupán csodálni: szakszerű gondozásuk elengedhetetlen, különben előfordulhat, hogy nem élnek tovább pár hétnél, vagy hamar rájuk ununk és egyszerűen a közeli halastóba száműzzük őket.

Szívós kis teremtmények

Az aranyhalak akváriumi és vadon élő halként egyaránt meglehetősen szívós kis teremtmények. 25 évig is élhetnek, hosszuk pedig a 60 centimétert is elérheti. Míg a legtöbb hobbiakvarista ingyen vagy jelképes összegért is hozzájuthat pár szép példányhoz, addig a gyűjtők hatalmas összegeket is hajlandók áldozni egy-egy különleges példányért.

Eredetük

Az eredetileg zöldes-barna aranyhalak Kelet Ázsiából származnak. Kínában tenyésztették és árulták először mint akváriumi halat, de szépségük hamar megbabonázta az egész világot. Ezzel párhuzamosan jelentek meg és terjedtek el a vadvilágban is az aranyhalak, miután a megunt példányokat a helyi tavakban eresztették szabadon. Alkalmazkodóképességüket bizonyítja, hogy jól tűrik a hőmérsékletváltozásokat (trópusi társaikkal ellentétben a hideg vízben is megélnek).

Több, mint 125 fajta

Az aranyhalnak több mint 125 tenyészváltozata van, alak, úszó és színezet tekintetében óriási választékot nyújtva. A legismertebbek ezek közül az üstökösfarkú, a fátyolfarkú, a tojáshal, az oroszlánfejű, a pirossapkás, a kalikó, a vörös teleszkópszemű, a fekete teleszkópszemű, az égrenézõ, a hólyagosszemű, a nyílfarkú, a kucsmás, a gombafejű és a tarka aranyhal. Bár néhányuk inkább deformáltnak, semmint attraktívnak tűnik a laikus szemlélő számára, a tenyésztőknek és a lelkes gyűjtőknek köszönhetően ezek is igen keresettek. 

Szívósságuk ellenére még a legközönségesebb fajták is odaadó gondoskodást igényelnek. Biztosítsunk számukra egy megfelelő nagyságú akváriumot, mivel nagyon nagyra - fajtájuktól függően akár 15-35 cm-re - is megnőhetnek. Gondozásuktól függ élethosszuk is, átlagéletkoruk 7 és 10 év között van.

Tartásuk

Két aranyhal esetén egy körülbelül 90 literes akváriumra van szükségünk. Első ránézésre ez valóban egy kicsit nagynak tűnik, de ne felejtsük el, ha jól érzik magukat, nagyon gyorsan nőnek. Csakis klórmentes vízzel töltsük fel az akváriumot. A legjobb, ha erre a célra kémiai klórmentesítőt alkalmazunk, amely bármelyik állatkereskedésben beszerezhető. Fontos a jó szűrőberendezés és a vízforgató rendszer alkalmazása is.

Ha a szoba hőmérséklete 18 és 24 °C között van, akkor nem szükséges fűteni az akváriumot. Ugyanis ha a hőmérséklet nem változik drasztikusan, akkor az aranyhalak meglehetősen jól tudnak alkalmazkodnak hideg vízhez. A kavicsos aljzat nem szükségszerű, azonban ha van, ügyeljünk annak tisztaságára (rendszeresen távolítsuk el a halürüléket és a lesüllyedt táplálékot).

Etetés, gondozás

Az aranyhalak amellett, hogy nagyon szépen mutatnak az akváriumban, meglehetősen sok ürüléket "termelnek", ezért az akvárium viszonylag gyorsan feltöltődik ammóniával. Mivel meglehetősen szeretik a hasukat, ha hagynánk, állandóan ennének, ugyanakkor a gyomruk nem nagyobb mint a szemük! Ezért könnyen elképzelhető, hogy mi történik, ha többet esznek - ráadásul többször is egy nap - mint amennyire szükségük van. A pöttyös aranyhalak tápláléka megegyezik a közönséges aranyhalakéval, ezt azonban ajánlatos kiegészíteni főtt spenóttal és salátával. Nem vetik meg az élő eleséget sem, mint például a garnélarák vagy a tubifex. Ezeket is csak kis mennyiségben adjunk nekik!

"Gyors anyagcsere"

Fokozott "hulladéktermelő" képességük miatt gyakran ellenőrizzük akváriumuk tisztaságát és ha vizük kezd ködössé válni, cseréljük ki. Ilyenkor az akváriumban található víz negyedével töltsük újra. Célszerű ezt a műveletet hetente elvégezni és egyúttal csökkenteni a táplálék mennyiségét. Ha lebegő granulátummal etetjük őket, először áztassuk be, hogy megszívhassa magát vízzel. Ugyanis ha ezt elmulasztjuk, a száraz táp a halak gyomrában duzzad meg, mely úszóhólyagjuk megbetegedéséhez vezethet.

Gázos problémák

Ennek jellemző tüneteként a halak a felszínen lebegnek vagy fejjel lefelé, esetleg féloldalasan úsznak. Ilyenkor meg kell próbálni a halakat sekély vízbe helyezni, amiben anélkül tudnak úszni, hogy oldalukra fordulnának, és táplálkozni is tudnak. Idővel így visszanyerhetik egészségüket. Ha a zavar csak átmeneti volt, valószínűleg tényleg a beleikben lévő gáz volt a probléma okozója.

Az aranyhalak könnyen megtanulják, ki az, aki eteti őket, így az akvárium szélén lebegve várnak ránk, míg odaérünk elemózsiájukkal. Felüdítő látványt nyújtanak, ahogy ide-oda cikázva úszkálnak a tartályban.