Élőkő

A korallos akvárium alapja az élõkõ. Váz, díszítés, szûrés, táplálékforrás egyben. Az akvárium mûködésének alapját adja, ezért nagyon fontos hogy kellõ figyelmet fordítsunk rá és ne csak mint dekorációt tekintsük.

Az élõkõ tulajdonképpen összecementálódott korallvázak tömege. A korallszirtekrõl letöredezett, mészvázakból álló tömbök az aljzaton átszövõdnek élettel. Mindenféle organizmus települ rájuk az algáktól kezdve a csõférgeken át a csigákig és a rákokig. Mivel porózus szerkezetûek, a belsejükbe húzódva is számos állat búvik meg. A kövek néhány évig hevernek a tengerfenéken mielõtt begyûjtenék õket vagy eltemetné a homok. Ezek a korallszirtek megújuló forrásai közé tartoznak, a természet károsítása nélkül begyûjthetõk. Hazánkba leggyakrabban Indonéziából érkezik élõkõ, ez nagyon jó minõségû, erõsen porózus szerkezetû.

Az akvárium minden literére 10-20 dkg élõkövet számítsunk, nagyon nagy akváriumban inkább kevesebbet, a kisebbekben inkább többet. Ez egyrészt elegendõ mennyiséget jelent az ízléses berendezéshez, másrészt a biológiai szûrést is képes elvégezni átlagos halmennyiség esetén. Ha kevesebb követ használunk akkor kevsebb halat telepíthetünk vagy gondoskodni kell külön biológiai szûrésrõl, ami lehet élõhomok vagy külsõ szûrõrendszer.

Az élõkõ elsõdleges feladata hogy az akvárium vázát képezve a korallok megtapadási helyéül szolgál, valamint betelepíti az akváriumba a korallszirtek élõvilágának egy nagy szeletét. Ez nagyon fontos a stabil életközösség kialakulása szempontjából. Komplex táplálékláncokat hoz létre, melyek végén a halaink állnak, így táplálékszükségletük egy része kielégítõdik. Több hal, például a mandarinhalak nagyon nehezen fogadnak el mesterséges táplálékot, csak a maguk találta élelmet eszik meg. Ezek tartásához elengedhetetlen a nagy mennyiségû élõkõ. Emellett nagyon érdekes megfigyelni a számtalan apró életformát ami a kövekbõl bújik elõ és a szemünk láttára fejlõdik. Hónapokkal az akvárium berendezése után is találni fogunk újabb és újabb addig nem látott állatokat és növényeket.

A kövekkel behurcolhatunk olyan élõlényeket is amik nem kedveznek az akváriumnak. A legveszélyesebbek közül valók a nagy termetû, színpompás férgek. Ezek ragadozók, a korallokat és a halakat is megehetik. Nagyon gyorsak és óvatosak. Szinte soha nem hagyják el teljesen búvóhelyüket, kifogni õket nehéz feladat. Ráadásul osztódással is képesek szaporodni, ha kettévágjuk õket nagy a valószínûsége hogy mindkét darab kiegészül teljes féreggé. Leginkább csak csapdával lehet õket elkapni. Ehhez válasszunk egy olyan szájnyílású üvegedényt amin a féreg éppen befér, és helyezzünk bele darabos élelmet, pl. halhúst. A féreg ha megeszi a csalit már nem fér ki a lyukon. Ilyen edényt készíthetünk mûanyag csõbõl is, ekkor megvan az a lehetõségünk hogy a lyuk méretét könnyedén megválaszthatjuk.

A kis testû férgek fõként a talajban élnek, korhadékevõk, így hasznos tagjai az akvárium élõvilágának.

A rákok között is sok veszélyes akad, így például a tarisznyarákok nagy része és minden sáskarák. Ezért a rákokat a legjobb kifogni az akváriumból ha nem tudjuk a konkrét példányról pontosan megállapítani hogy ártalmas-e. Sok rák érdekes életmódú, ezeknek rendezzünk be külön kis akváriumot. Mivel rejtõzködõ életet élnek kifogásuk nem egyszerû feladat, leginkább csapdával oldható meg. Ha egy befõttes üveget úgy rakunk be az akváriumba hogy a rák egy kõrõl bele tudjon mászni és élelmet helyezünk el benne akkor idõvel a rák belemegy de kimászni nem tud. Érdemes este, lámpaoltás után berakni, mert a rákok éjszakai életmódúak, nappal csak a halak ennék meg az élelmet. Mindenféle csapdázás hatékonyabb, ha elõtte egy ideig (néhány napig) nem kerül táplálék az akváriumba.

Az élõkövön számtalan apró lény fog elszaporodni, amik pontos meghatározására nem sok esélyünk van. Ezek legtöbbje ártalmatlan, így nem kell aggódni a jelenlétük miatt. Az apró állatkák szaporodása az akvárium egészségének a legbiztosabb jele. Néhány csoportot külön is ki kell emelni.

A kövek felszínét borító színes (vörös, bíbor stb.) kemény algaréteg hasznos mészalgákból áll. Ezeket nehezen növik be egyéb algák, így hatékonyan csökkentik a fonalas algák számára rendelkezésre álló felületet. Fejlõdésükhöz magas kálcium szint szükséges. A mészalgák erõteljes növekedése azt jelzi, hogy a víz minõsége kiváló, megfelel a korallok tartására. A sünök az egyetlen élõlények melyek a mészalgát is leszedik a kövekrõl, a többi algaevõ nem bántja.

Az élõköveken mindig sok kisebb-nagyobb csõféreg érkezik, rendszerint 3-4 faj is képviselteti magát. Ezek egy része az akváriumban is szaporodik, és elborítanak minden rendelkezésre álló felületet. Fõként a kövek alsó, árnyékos oldalán szaporodik el néhány apró termetû faj.

Nagyon hasznosak a kövekkel betelepülõ apró rákok. Ezek a hazai bolharákokra, az ászkákra vagy vízibolhákra, esetleg apró garnélákra hasonlítanak. Az algás akvárium és a vastag aljzat kedvez az elszaporodásuknak. A halak kiváló természetes táplálékai. A mandarinhalak számára elengedhetetlen a megfelelõ utánpótlás, ugyanis ezek a rákok képzik az étrendjük alapját.

Az élõköveken sok csigafaj is érkezik. Ezek nagy része hasznos alga- vagy korhadékevõ. Némelyik az akváriumban is szaporodik.

A csigák sok faja ragadozó is lehet, fõként a korallokat fogyasztó fajok kártékonyak a mi szemszögünkbõl nézve. Az élõkõ beszerzésekor rendszerint nem lehet egyértelmûen eldönteni, hogy a rajta élõ csigák közül melyek a ragadozók és melyek hasznosak. Csak bizonyos testalkatbeli különbségekbõl lehet következtetéseket levonni. Amennyiben a csigaház a nyílása mellett csõszerûen kihegyesedik, esetleg ebbõl kiáll a csiga ormánya amivel a környezetét kitapogatja akkor nagy valószínûséggel ragadozó csigával van dolgunk de így néz ki a legtöbb hulladékevõ faj is. Ha a csiga szájnyílása kerek akkor valószínûleg hasznos növényevõ lakik benne. A korallok vásárlásakor alaposan nézzük át azokat, fõként a tövüknél, a kövön szoktak meghúzódni apró kártevõ csigák. Amennyiben a korallon vagy közvetlen közelében csigát látunk azt feltétlenül távolítsuk el. Késõbb is figyeljük koralljainkat, hogy az esetleg felbukkanó kártevõket idejében észrevegyük.

Az élõköveken olyan állatok is érkezhetnek amiket egyébként árusítanak is. Gyakran találunk apró korallokat, anemónákat, szivacsokat a köveken. Az akvárium berendezésénél figyeljünk oda, hogy ezek túléljék a tisztítás és a berendezés viszontagságait.

Újabban, fõként külföldön sokan ‘termesztenek’ élõkövet akváriumi körülmények között. A pontos recept megtalálható a Csináld magad címû fejezetben. Természetesen így berendezni az akváriumot sokkal több munkát és idõt vesz igénybe, cserébe lényegesen olcsóbb mintha csak élõköveket használnánk. A megtakarítás jelentõs lehet, hiszen az akvárium létesítési költségeinek nagy részét az élõkõ teszi ki. A másik elõny hogy olyan alakú köveket készíthetünk amilyenre szükségünk van. Kellõ gyakorlással nagyon természetes formájú élõkövet gyárthatunk ami hatékonyan betölti az akvárium szûrésében neki szánt szerepet is. Környezetvédelmi szempontból is nagyon jelentõs szerepe van a mesterséges élõkõnek, mivel csökkenti a természetes korallszirtekrõl származó kövek iránti igényt. Az élõkõ gyártása újabb lépés a tengeri akváriumok import anyagoktól való függetlensége felé. Erre szükség is van, mivel egyre több országban tiltják vagy erõsen korlátozzák az élõkõ begyûjtését.

A mesterségesen készített és akváriumban benövesztett élõkõ sokkal kevesebb fajt tartalmaz mint a természetbõl származó eredeti változat. Ez jó és rossz is egyben. Jó, mert csak olyan állatok élnek rajta amik elviselik a mesterséges körülményeket, így nem várható nagy pusztulás és vízszennyezés az akvárium berendezése utáni hetekben. A káros állatok (kártékony rákok, ragadozó férgek stb.) is hiányoznak a mesterséges kövekrõl. Nagy hátrány viszont, hogy számtalan érdekes faj is hiányzik, amik nem képesek szaporodni az akváriumban de egyébként életben maradnának ha a köveken betelepültek. Akinek ez számít az szerezzen be pár szép darab eredeti élõkövet. Az import korallok kövében is rengeteg érdekes állat érkezik, ezek is növelni fogják a változatosságot.