Felépítés Teste oldalról kisé lapított, a hát magasan ívelt. A hímek hátúszója erõteljesen megnyúlt, a nõstényeknél ezzel szemben normális méretû. A nemek megkülönböztetésénél ez a legbiztosabb támpont. Teste sárgás, ezüstös színezetû, pikkelyei gyémántosan irizálnak. Az összes úszót elkülöníthetjük ezen a pontylazac fajon, természetesen a zsírúszót is. A hímek megnyúlt hátúszóján kívül a hasúszók is kissé megnyúltak, csúcsban végzõdnek, a nõstényeké lekerekített. Az ivarok közti különbségek a nõstény egyedek hasának teltségében is megnyilvánulnak. Szájuk végállású , általában a víz középsõ rétegeiben élõ és táplálkozó faj. Eleség tekintetében nem válogatósak, szívesen fogyasztanak minden nemû élõ- , és jobb minõségû szárazeleséget is. Tartás Tartása semmilyen tekintetben sem ütközhet problémákba. Békés természetû rajhal, kedveli a nagy kiúszótérrel rendelkezõ akváriumot, melyet sûrûn telepítünk növényekkel. Az aljzat és a háttér ne legyen túlzottan világos, mert az elnyelheti színezetüket. Kedvelik az enyhén savas, közepes keménységû vizet, melynek hõmérséklete megközelítõleg 24°C-os. Oxigénigényes faj, szereti az oxigénben dús, kristálytiszta, ennek megfelelõen jól szûrt és szellõztetett medencét. Más, hasonló igényû halfajok társaságában is jól érzi magát. Tartása egyszerû, semmiféle specialitással nem szolgálhat. Szaporodás A tenyésztésének alapfeltétele az, hogy lehetõleg fiatal egyedeket párosítsunk, mert ilyenkor még szívesen ikráznak. Ívatásuk egyébként könnyû, ha rendelkezésünkre áll a megfelelõ minõségû víz. Az akvárium mérete 10 liter körül kielégítõ. Talajt és növényzetet helyezzünk el az akváriumba, elsõsorban biztonságérzetük növelése érdekében. A víz legyen közepesen kemény, 4-6 nk°-os és 6,8 pH értékû. A hõmérséklet 26-28 °C körül a legmegfelelõbb. A kihelyezett pár csak néhány nap után szokja meg új környezetét és csak ezek után fognak hozzá a tulajdonképpeni ikrarakáshoz. Az ívás megtörténte után a tenyészállatokat fogjuk ki, mert ugyan nem kimondottan ikrarablók, de idõnként fogyasztanak ikráikból. A lerakott peték száma akár a 300-at is elérheti. Az ivadék 24 óra alatt kel ki és további három nap múlva úszik el. Felnevelésük különféle nauplius eleségekkel egyszerû. A 10-15 cm-es rózsaszín gyémántlazac, Rhodsia altipinos hímje õrzi az ívóhelyet. Egy nap észrevettem, hogy a hím a kavicsot védelmezi az egyik oldalon, és az összes többi hal a másik oldalon húzza meg magát. Egy zseblámpa segítségével felfedeztem a frissen kikelt ivadékot a kavicsok között. Egész egyszerûen az összes felnõtt halat eltávolítottam (beleértve az apát is), és több, mint 100 halat neveltem fel. A legkevésbé sem hagyományos módszert használtam az ikrák összegyûjtésére, amikor nagypikkelyû díszmárnáim [Barbus oligolepis] ívtak. Megláttam, hogy a halak egyenként ikrákat raknak finoman osztott levelû növényekre. Más halak követték az ikrázókat, és mohón felkaptak minden ikrát, amit találtak. Fogtam a szippantómat, és finoman megmozgattam a növényeket. Amikor láttam, hogy esik lefele egy kis kristályos gömb, felszívtam a szippantóval, és a fogást egy kis egyliteres edénybe tettem. Közel ötven ikrát fogtam el két óra alatt, és több, mint a fele kikelt a kis medencében!