Sokféle mûködési elvû és felépítésû szûrõ létezik. Közös céljuk, hogy a vízben levõ, oda nem való anyagokat eltüntessék.
A szûrõrendszerek velejárói a csõvezetékek. Ezekbõl csak kellõen nagy átmérõjûeket használjunk a megfelelõ vízáramlás biztosítására. Inkább méretezzük túl õket, hogy az esetleges algásodás és egyéb üledékek okozta szûkület ellenére is minél tovább mûködõképesek maradjanak. Ezzel sok tisztítási munkától szabadítjuk meg magunkat.
A csövekben kerüljük az éles kanyarokat, ezért lehetõleg ne alkalmazzunk könyök idomokat. Az ilyen kanyarok csökkentik a szivattyúk által mozgatott víz mennyiségét. Helyettük használjunk inkább rugalmas csõvezetéket ami nagyobb ívben meghajlítható. Legjobb úgy megtervezi a rendszert hogy egyenes csövekkel összeköthetõ legyen.
Sokan félnek a csõvezetékektõl mert ezek mindig magukban hordozák az esetleges szivárgás veszélyét. Ez így is van, az elkerüléséhez alapos és körültekintõ munkára van szükség. A berlini stílusú és a Jaubert rendszerû akváriumoknál nincs vagy nagyon minimális mennyiségû a csõvezeték, itt ugyanis nincs külsõ szûrõ csak egy fehérjehabozó, amibõl készül az akvárium oldalára akasztható és belülre szerelhetõ is. Ezek külön csöveket nem igényelnek, sõt az akváriumot sem kell kifúrni.
Ha többféle szûrõt kívánunk üzemeltetni vagy nem lezárható szûrõnk van (pl. csepegtetõ szûrõ) akkor szükséges az akvárium alatt, mellett stb. egy külön víztartót építeni ahová a víz lefolyik az akváriumból egy túlfolyón (célszerûen a szûrõkön keresztül) és egy szivattyú nyomja vissza a vizet. Ezt az edényt úgy méretezzük, hogy ha a vízvisszanyomó szivattyú leáll akkor az akváriumból a túlfolyón lefolyni képes teljes vízmennyiség elférjen benne. Ez a víztározó és a szûrõrendszer célszerûen az akvárium alatti szekrényben kaphat helyet. Ha létesítettünk alsó víztárolót, akkor itt elhelyezhetõk pl. a fûtõk, az aktív szén stb. is. Emellett a teljes vízrendszer térfogatát is növeli, ezzel nagyobb biológiai stabilitást érhetünk el. Ha ilyen víztárolónk van, akkor az akváriumban nem fog változni a vízszint a párolgás miatt, helyette a víztárolóban változik. Ennek megfelelõen az esetleges utántöltõt ide kell csatlakoztatnunk. A habozónak viszont nagyon jó ha az állandó vízszintû akváriumból kapja a vizet, ha ugyanis változó vízszintû helyrõl tápláljuk akkor a teljesítménye is változni fog, nagyon nehéz lesz beszabályozni.
A szûrõrendszer megtervezésekor figyelembe kell vennünk néhány általános érvényû szempontot. Ezek segítenek egy hatékony rendszer összeállításában vagy a boltban ajánlott megoldások értékelésében.
- Az akváriumba bejuttatott élelemnek és a szûrõk által kivett anyagoknak egyensúlyban kell lenni. Ez azt jelenti hogy az akvárium lakóitól függ a szükséges szûrõrendszer teljesítménye. Sûrûn benépesített akvárium vagy ragadozó halak tartása erõsebb szûrést igényel.
- Amit a szûrõrendszer nem távolít el attól vízcserékkel kell megszabadulni. Minél hatékonyabb a szûrõnk annál kevesebb vízcsere kell. És minél kevesebb a vízcsere annál stabilabb környezetet tudunk fenntartani.
- Minden szûrõrendszer célja hogy az akváriumban felhalmozódó hulladékokat eltávolítsa. A lebontás önmagában nem elegendõ ha a végtermékek nem illannak el maguktól az akváriumból.
- A csepegtetõs stb. nitrátelõállító szûrõk mellé meg kell terveznünk a nitrát eltávolítását is. Ha nincs külön szûrõnk ami ezt elvégzi akkor gyakori vízcserékre kell felkészülnünk.
- A fehérjehabozó használata szinte kötelezõ mivel a szennyezõdéseket még a lebomlásuk elõtt eltávolítja.
- Mechanikai szûrõket csak akkor alkalmazzunk ha vállalni tudjuk a néhány naponkénti tisztításukat.
- Minél több technikai berendezést üzemeltetünk annál jobban ki vagyunk téve a meghibásodások veszélyének. Különösen igaz ez ha a víz minden paraméterét mesterségesen, berendezésekkel tartjuk stabil értéken.
- A csõvezetékek mindig magukban hordozzák a szivárgások veszélyét.
- Sok szûrõberendezés (pl. a fehérjehabozó, az aktív szén) hasznos anyagokat, nyomelemeket is eltávolít. Ezek pótlásáról gondoskodni kell. |