Ha a lovas eljutott eg bizonyos szintre a lovaglás terén,és elhivatottságot érez a lovaglás iránt-akár kedvtellésből,versenyzési céllal,akár csak azért,hogy ahol és amikor szeretne,tudjon lovagolni-, felmerül a lehetősége,hogy saját lovat vegyen magának.Ez rögtön számtalan kérdést vet fel:milyen lovat vegyen,hol tartsa,hogyan szállítsa?Lótulajdonossá válni azt jelenti,hogy egy élőlénnyel kerülünk kapcsolatba,aki nem csak a misi rendelkezeésünkre áll,hanem nekünk is figyelembe kell vennünk az igényeit takarmányozás,munka és törődés tekintetében.A leendő lótulajdonosnak tisztában kell lennie azzal,milyen felelősséget vállal,mert a lótartás jóval inkább életmód,mint hobbi.Okosan tesszük,ha szerzünk némi tapasztalatot,hogyan kell különféle lovakon biztonsággal lovagolni.Miután szükséges lovastudásra szert teszünk,arról is legyen elképzelésünk,milyen típusú ló illik hozzánk.

LÓVÉTEL

Mielőtt úgy határozunk,hogy lovat veszünk,érdemes átgondolni,hogy a lótartás mennyire illeszthető be hétköznapjainkba:mennyi időnk van,mennyi pénzt tudunk a lóra áldozni (nem olcsó időtöltés!),hol fogjuk tartani,ki fogja ellátni.Ha van rá lehetőségünk,otthon is tarthatjuk a lovat,de gondoljunk arra,hogy az állat rendszerességet,társasásot igényel.Nem a legszerencsésebb,ha egész nap egyedül kókadozik otthon,amíg a gazdája dolgozik.Füldet és istállót sok pénzért lehet venni és fenttartani,ezért egyre inkább a panziós lótartás a legkézenfekvőbb megoldás.A bértartásnak számos formája lehet.Teljes ellátás esetén megyegyszés szerint minden jár a lónak,ráadásul ha a tulajdodnos nem tudja kivinni,még le is lovagolják."Félpanzió" esetén a tartó arra vállakozik,hogy elvégzi a ló körüli általános feladatokat,így pl. eteti és trágyázza,de a ló járatása és ápolása a tulajdonos feladata.Arra is lehetőség van,hogy az adott lovatt befogja az istálló lovagoltatásra,ilyenkor persze kevesebbet kell fizetni a tartásért.A "csináld magad" rendszerben a lótulajdonos csak a helyet bérli,de mindent sajátkezűleg végez.Mint minden megállapodásnál,itt is nagyon fontos,hogy tisztázzuk a feltételeket és a kötelezettségeket,mielőtt aláírjuk a szerződést.Például a lovagoltatásos tartás nem megfelelő,ha a lovas szombat reggel akar lovagolni,és arra megy ki a lovardába,hogy éppen ülnek a lován.A szerződésben feltélenül tisztázni kell a ló körmölésének,patkolásának körülményeit,a szükséges védőoltás beadását és egyéb állatorvosi szolgálatatásokat,valamint ezek költségtérítését.Fontos olyan helyet találni,ahol a ló és a lovas is jól érzi magát.Az a lovasiskola,ami elsősorban díjlovasokra összpontosít,és az akadályok egy sarokban vannak felhalmozva,csalódás lehet az olyan lovasnak,aki imád ugratni.Ha valaki a hétvégi csapatos kilovaglásokat kedveli,ne tartsa a lovát sportistállóban,hiszen ott hétvégén mindenki versenyre megy.Egyéb tekintetben egy jó panziónak ugyanolyan kritériumokkal kell megfelelnie,mint egy jó lovasiskolának.

Néha...teljesen magamba tudok zuhanni.Sajnos olyan ember vagyok,aki nehezen viseli az ilyeneket és elég nehezen tud kijönni belőle.És rossz,hogy ezt nem beszélem meg senkivel,de nem ,talán már nem is akarom.Talán már megszoktam,hogy ha van is olyan ember,akiről tudjuk,hogy megért és akinek beszélhetünk magunkról,a világunkról...mindig egyedül leszünk.Mert sehol nincs biztosítás arra,hogy amikor a földön fekszel,az az ember majd odamegy hozzád és segít felállni,mert egyedül magunkért vagyunk felelősek.És azt hiszem,nem is várhatjuk el,hogy bárki más átvállalja ezt a felelősséget.
Szóval...néha úgy érzem,sok ez nekem.Sok vagyok magamnak is.Sok az is,hogy mindig próbálok kapaszkodni az időbe,de soha nem tudom megállítani.Ez is kicsúszik a kezemből.Ez is,ahogyan minden.
Azon gondolkozom,hogy a világ mindig fakóbb lesz.Egyre halványabb.Nem?Először kiderül,hogy nincsenek tündérek.Aztán rajössz,hogy nem a télapó hozza az ajándékokat.A világ halványul.És majd észre veszed,hogy nem vagy sem királylány,sem balerina.És már nem is leszel.És ez rémes,a világ mindig halványabb lesz.
És a végén rájössz,hogy egy vagy a sok közül,hiába gondolod TE másképp.Hiába látod,hogy min kellne változtatni,ha nem látja más,akkor nem érsz semmit.
Elmondjak valamit?Megmondjam mi a sz.r?Egy valami után rohanni,és közben attól félni,hogy hiába futsz,mert soha nem éred utol.És még jobb, amikor az ettől való félelmemet más is észre veszi és a kezembe adja.És annyit mond,hogy ne fuss tovább.Mert nem érheted utol.
És az is állati rossz,hogy nem tudom elmondani,amit érzek,hogy nem tudom szavakban kifejezni,mert néha úgy érzem,hogy más nem érti meg.Ha kimondom,jelentéktelenné válik és senki nem érti,miért fáj nekem.És akkor egy másodpercre talán én sem.
A futás olyan,hogy először még szereted csinálni,mert úgy érzed,hogy feldob,hogy szabadabb vagy.De utána el kezdek fáradni és már azt sem értem,minek futok,nem tudom mi után.Csak azt az egyet érzem,hogy felemészt,hogy tönkre tesz.Hogy tönkre teszem magam azzal,hogy nem tudok megállni.Futok.És közben úgy kell tennem,mintha állnék.És ezt nem tudom szavakba önteni...
De talán nem is kellene...mert van olyan ember,aki leül mellém,és hallgatunk.És pontosan tudja mit érzek anélkül,hogy akár csak suttognék neki valamit.És ez többet ér mindennél a világon.
Most jó lenne sírni,de nem lehet.Jó lenne egy ilyen emberrel lenni,de ez sem megy.Jó lenne most tök egyedül lenni egy szobában,ahol leülhetek a sarokba és bámulhatok magam elé.Anélkül,hogy bárki bejönne,és megkérdezné mi bajom.Jó lenne,ha nem kellene hazudnom.Ha nem kellene felerőltetni egy mosolyt és azt válaszolni:Semmi.
Jó lenne,ha visszaforgathatnám az időt,jó lenne,ha változni tudnék,jó lenne ha felejteni tudnék,jó lenne,ha beszélhetnék valakivel...Jó lenne,ha tudnám,mit akarok,jó lenne,ha megszabadulhatnék minden érzéstől.Talán jó lenne...talán könnyebb lenne egy olyan világban élni,ahol senki nem csal,ahol senki nem szeret és nem utál,ahol senki nem hazudik.Ahol az emeberek tökéletesek,mert nincsenek emlékeik,amik érzelmeket válthatnának ki.Ahol nincs sem igazságtalanság,se semmi.