A meleg tavaszi éjszaka lassan véget ér.A dombok mögött már a kelő nap festi aranszínűre az eget.A hegyoldal dús legelőjén szunnyadó kis ménesnek még nem kezdőik a nap.Álomba merülve feküsznek a fűben vagy lógó fejjel állnak és bóbikolnak.Csak Prinz,a kis sötétpej herélt hegyezi figyelmesen a fülét.Kész figyelmeztetni a ménest,ha ellenség tűnne fel.A póniudvar legelőjén erre ugyan nem kell számítani,de,mint minden lóban,Prinzben is ott rejtőzik a vad ősei ösztönös ébersége.mivel pillanatnyilag veszély nem fenyeget,Prinz figyelme a szürke kancár,Monára irányul.mona nem oihant az éjszaka.Most is céltalanul bolyong patájával kapar,vagy a hasát nézegeti.Talán valami nyugtalanít?Prinz még egyszer körbepillant a környéken.Mona azonban nem oroszlántól,vagy tigristől fél.Vemhes és ezen a reggelen fog világra jönni a csikója.
Anne nem figyeli a napfelkeltét.Erőteljesen kell pedáloznia,hogy kerékpárjával felkapaszkodjon a domboldalhoz vezető földúton.Álmos is még,már hajnali öt órakor csörgött az órája. Ilyen korán soha nem lehetne kiugrasztani az ágyából,ha csak nem a pónikról van szó.Az utóbbi napokban a koránkelés minden rekordját megdöntötte a kislány,mióta Moser asszony,a pónik tulajdonosa kihajtotta lovait a nyári legelőre.Moser asszony nagyon gondosan előkészítette a pónik költözését,hogy elkerülje a takarmányváltásból eredő problémákat. Először csak pár percre engedte a lovakat a legelőre lovaglás után,majd néhány órára,míg mostanra éjjel-nappal kinn maradhatnak. -Az iskolalovaknak elég idejük van éjjel,hogy nyugodtan jóllakjanak és kipihenjé magukt-magyarázza gazdájuk-Mona és Tirana a legelőn hozhatják világra csikóikat. Szerinte a kancának ellésnél nincs zükségük segítségre.Már minkettőnek öbb csikója volt és mindig nehézségek nélkül ellettek.Ám Anne nem olyan biztos ebben.Félti kedvencét,Monát,ezért úgy döntött,haogy tanítás előtt minden reggel kikerekezik a legelőre és utána jár az eseményeknek.
Most végrefelért a dombra,kicsit kifulladt ugyan,de szíve akkor kezd csak igazán dobogni,mikor nem látja Monát a lovak közt.
-De hát hol van?-kérdezi Prinzet,aki rögtön odament a kerítéshez,amint Anne letámasztotta a biciklijét. Prinz fejét Anne felé nyújtja és nem érti,miért nem simogatja meg a kislány,aki ahelyett,hogy hozzábújna inkább félretolja az orrát és a félhomályban derengő legelőt fürkészi. |