Fiatal kolléganőm húga még óvodás volt, amikor a tűzoltóság oktatást tartott az oviban. A bemutató után a tűzoltó feltette a következő kérdést:
- Gyerekek, mit csináltok, ha ég a kabátotok?
Megszólalt az egyik kisfiú:
- Nem veszem fel!

Az alábbiak mindegyike az amerikai gyámügyi hatóság nyomtatványain
szereplő válasz, amit a gyerek apjára vonatkozó kérdésre írtak be az anyák:

Az ikreim apjának személyét illetően: az "A" gyerek apja: [itt a név
állt]. A "B" gyerek apjának személyében nem vagyok egészen biztos, de azt hiszem, ugyanazon az éjszakán történhetett a dolog.

A gyermekem apjának személyében nem vagyok biztos, mert éppen egy
ablakon hajoltam ki, amikor megtörtént az eset. Viszont tudok adni egy listát a szoba jöhető személyekről, ha az segít.

Nem tudom a kislányom apjának a nevét. Egy buliban fogant meg [a cím
és az időpont megadva] ahol egy férfival közösültem óvszer nélkül. Arra emlékszem, hogy eszméletlenül jó volt vele. Ha meg tudják keresni a fickót, elküldenék nekem a telefonszámát? Köszönöm.

Nem tudom a lányom apjának a nevét. BMW-je volt, az ajtókárpitot véletlenül kilyukasztottam a ciposarkammal. Talán kapcsolatba léphetnének a környékbeli BMW szervizekkel és megtalálhatnák a pasit, ha kicseréltette a kárpitot.

Soha nem volt nemi kapcsolatom férfival. Éppen a Pápától várok egy levelet, amiben megerősítik, hogy a fiam szeplőtlen fogantatással
született és ő Jézus Krisztus.

[Név megadva] a gyermekem apja. Ha elkapják, megkérdeznék tőle, mit csinált az AC/DC lemezemmel?

Nem mondhatom meg a gyermekem apjának nevét, mivel ha megszűnik az
inkognitója, összeomlik a brit gazdaság. Most itt vergődök, mert szeretnék Önöknek igazat mondani és a hazámnak is segíteni. Kérem, adjanak tanácsot!

Nem tudom ki a gyermek apja, mivel nekem minden kiskatona egyforma. De az egészen biztos, hogy zöld dzsekije volt.

A fiam kérdezte négyévesen, mikor a lányomat hazahoztuk a szülészetről... (errefelé az a szokás, hogy egy kis vászondarabra felírják a baba nevét és a csuklójára kötözik).
- Apu, mikor vesszük le róla az árcimkét?

Kisfiammal (3 éves) sétálunk, és lát egy lefektetett biciklit a pázsiton:
- Szegény bicikli, megdöglött.

Kisgyerek koromban szüleim nem káromkodtak, de amikor valami igazán bosszantó dolog történt, kicsúszott a szájukon egy "Basszameg a jegesmedve!" Alig tudtam még beszélni, Anyukámmal mindenféle dolog nevét gyakoroltuk, képekről kellett felismernem az állatokat, ilyesmi.
Mentünk szépen sorba: Lizsáf, szisza, kuta, majd mikor a jegesmaci képét megláttam, boldogan felkiáltottam: Battameg! (szüleim nagy örömére)

Balázs fiam 8 éves volt, és a karácsonyra készülődtünk. Ekkor még mindig úgy tudta, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, és tőle is kell kérni. Sorolta is, miket kér: legót, kisautót, könyvet. Már a sokadiknál tartott, amikor közbeszóltam:
- Nem lesz ez egy kicsit sok?
- Úgy kérdezed, mintha ezt mind neked kéne megvenni - válaszolta méltatlankodva a fiam.

Figyelmeztettem gyerekeimet, a nyolcéves Andrást és a tízéves Karcsit, hogy ne kerékpározzanak, amíg én elmegyek a tőlünk nem messze lévő repülőtérre repülést oktatni. Indulás előtt még kivittem a telefont a verandára.
Óra közben a tanítványommal a házunk felett köröztünk, így láttam, hogy Andris javában bicajozik. Rádión beszóltam a toronyban az irányítónak, és megkértem:
- János, légy szíves, szólj oda hozzánk, és mondd meg Andrásnak, hogy azonnal hagyja abba a biciklizést, és menjen föl a szobájába!
András vette fel a telefont, és János szóról szóra elismételte neki, amit mondtam. Amikor hazaértem, András az ágya szélén ült, és megilletődött ábrázattal nézett rám.
- Ne haragudj, mama - mondta. - Mégis felültem a bicajra, de Isten meglátott és felküldött a szobámba.

Egyik délután a bankomban álltam sorban, amikor kislányom elhatározta, hogy levezeti fölös energiáit, és ámokfutásba kezd. Mikor nagynehezen sikerült elkapnom, szigorúan rászóltam:
- Ha nem hagyod most azonnal abba a rohangálást, elfenekellek! Mire ő fennhangon:
- Ha nem engedsz el most azonnal, megmondom a nagymaminak, hogy láttam tegnap este, amint puszilgatod apu pisilőjét!
Azt hiszem ilyen csend még nem volt egy bankban, még a pénztárosok is megdermedtek kezükben a bankó-kötegekkel... Méltóságom utolsó morzsáival még sikerült kivonszolnom a lányomat az ajtón, de még épp hallottam az összecsukódó ajtószárnyak között, amint kirobban mögöttem a röhögés...

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stressz-mentesen fel tudok készülni majd az eseményre. Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb.
8:45-re értem haza, nem volt mar idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellől, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal fele fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok...
A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Hú-ha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam, hogy miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése, stb. Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat. - mondtam neki.
Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!

Színházba indultunk a férjemmel, és taxit hívtam. Mielőtt a kocsi megjött, kiraktam a macskát a házból, de azonnal visszaszökött, és felrohant a lépcsőn. A férjem a macskát kereste, amikor megjött a taxi. El akartam titkolni a sofőr elől, hogy a ház őrizetlenül marad, ezért azt mondtam:
- A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól.
A férjem néhány perc múlva jött is, beült mellém a taxiba, és azt mondta:
- A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt. Egy fogassal kellett kikergetnem.

Boldog voltam. Már idestova egy éve járok ezzel a lánnyal, s így elhatároztuk, hogy megházasodunk. Szüleim mindenben segítettek, a barátok bátorítottak és a barátnőm? Az egy álom. Csak egy dolog zavart, de nagyon, a leendő anyósom.
Anyósom, egy karrierista, okos, de főleg nagyon szép nő és időnként nagyon is célzó pillantásokat irányított felém olyannyira, hogy többször hozott zavarba. Most már a készülődés vége felé jártunk, mikor meghívott a lakására, kontrollálni a már kinyomtatott meghívókat. Elmentem.
Egyedül várt leendő anyósom, s közvetlenül megérkezésem után csendes, csábító hangon közölte velem, hogy hát most már csak egy hónap és utána már nős ember leszek, ám neki igenis nehezen legyőzhető vágyai vannak irántam, tehát mielőtt lánya életéhez kötném saját életemet, szeretne velem egyszer szeretkezni. Ezt pontosan így mondta.
Mit mondjak, úgy meglepett az egész, hogy szinte gyökeret vert a lábam a földbe.
- Szóval nézd - fojtatta -, én most bemegyek a hálószobába, Te pedig, ha te is benne vagy akkor nyugodtan gyere utánam.
És lassan ellibegett, én meg nyálamat csurogva néztem utána...
Egy pár pillanatig még ott álltam, aztán a lakás bejárati ajtója felé indultam... kinyitottam, és kiléptem a lakasból. Kint a férje állt és könnyes szemekkel ölelt át: boldogok vagyunk fiam, a mi kis vizsgánkon nagyon sikeresen álltad meg a helyedet, és lányunknak nem kívánhattunk volna jobbat és megfelelőbbet, mint Téged. Fiam vagy.

Tanulság: Mindig tartsd a kondomjaidat az autódban!